2007.04.20.
Sárkányölő
és a templomosok
Bethlenfalvy
Gábor: Szent lovagok c. könyvéről.
A
lovag szóról általában egy talpig páncélozott öldöklőgép,
a szentről pedig egy térden állva vezeklő, ég felé fordult
tekintetű, imádkozó alak jut eszünkbe. Ha pedig azt halljuk:
szent lovagok, mintha nem stimmelne valami. Pedig minden a helyén
van, - állítja könyvében a szerző - csupán újra kell
gondolnunk a lovag és a szent szó tartalmát. Egyik fogalom sem
fekete vagy fehér, ezért érdemes árnyalni a bennünk élő, ránk
erőszakolt képeket. Az író emellett nem vitatja, hogy a
lovagok és a szentek között is éltek/élnek olyanok, akikre az
általánosan elfogadott, közhiedelemben élő szélsőséges megállapítások
igazak, de nem ezzel foglalkozik. A könyv célja mégsem az, hogy
megszépítse, vagy esetleg kiszínezze a történelemkönyvek kevésbé
dicső lapjait. Sokkal inkább az, hogy az egyes embert a központba
állítva rámutasson arra, hogy a keresztény lovagi eszmény
mindig is létezett, évszázadokon átívelő hagyományainak
nagy része pedig ma is él, s ezek az eszmények a mai napig vállalhatóak.
A Szent lovagok történelmi igénnyel, számos történész
tanulmányának felhasználásával mutatja be a lovag-eszmény
fejlődését az V. századtól egészen napjainkig. Kiemelten
foglakozik a nagy magyar lovagszentekkel, Szent Istvánnal, Szent
Imrével és Szent Lászlóval, külön fejezetet szentel Szent
Bernát munkásságának és a keresztes háborúknak, mégsem kíván
történelemkönyv lenni. Csak gondolkodásra késztet. A szerző
hét törvénybe sűríti a szent lovagok erényeit. A cselekvés
vállalása, a lelkiismeret ápolása, az európai civilizáció
örökségének és a hit tisztaságának őrzése, a jó ízlés,
valamint az aszkézis és a tisztaság mellett legfontosabb
tulajdonságként az elégedetlenséget emeli ki. A szent lovagok
nem elégedtek meg a szükséges minimummal, de nem törekedtek
arra, hogy feltűnést keltsenek, vagy hogy szentté avassák őket.
Csak élt bennük a vágy, hogy áldozataikkal hozzájárulhassanak
a világ működéséhez.
Bethlenfalvy
Gábor: Szent lovagok
IGEN
kiadó, 2007
(forrás: igen.hu)
|