2007.04.27. 

„Szeretlek népem, mindhalálig”

Hűvösvölgyi Ildikó önálló estje a Madách Színház Tolnay Szalonjában

A 2005/2006-os évadtól Színészünnep címmel új sorozatnak ad helyet a Tolnay Szalon. A Madách Színház valamennyi művészének lehetőséget kínál arra, hogy megmutassa kreativitását és tenni akarását, egy színházi est keretében. Az est lehet akár monodráma, akár kamaraprodukció. Lehet hagyományos összeállítású, ámbár eredeti művészi ötlettel bíró szavalóest, sanzonműsor vagy prózai mű adaptációja éppúgy, mint valamely alkotás (verseskötet, regény, novella, dokumentumszöveg) monodráma formájában történő színpadra állítása. Egy kritérium van csupán: ünnep legyen, a színészi kreativitás ünnepe. Április 13-án valóban egy ünnepen vehettünk részt a Tolnay Szalonban, ahol telt ház előtt Reményik Sándor költeményeit hallhattuk Hűvösvölgyi Ildikó művésznő autentikus tolmácsolásában. Fővárosunk kulturális állapotát ismerve meg kell állapítani, hogy telt ház egy verses előadói esten bizony ritkaság.

                Csendes csodák. Ezt a címet adta a művésznő az estnek, mert szerinte ez Reményik Sándor egyik legszebb költeménye. Arra tanít bennünket, hogy éljünk figyelmesen, próbáljuk megtalálni az örömöt és a boldogságot a mindennap apró dolgaiban. A címadó versből idézek: „A mindennap kicsiny csodái/Nagyobb és titkosabb csodák.” Melyek ezek a csodák? Olyanok, amiket sokszor észre sem veszünk: felkelünk, egészségesek vagyunk, van családunk, s tudunk reggelit, ebédet adni nekik. Ne várjunk mindig valami nagyra. Ne türelmetlenkedjünk, figyeljünk magunkra és másokra is. Ha így élünk, eljuthatunk Istenhez. Hűvösvölgyi Ildikó bevezetőjében elmondta: „Édesanyja, felvidéki diáklányként még tanulta és szavalta Reményik verseit.” A II. világháború után nem lehetett hallani, beszélni az erdélyi költőfejedelemről. 1950 januárjában jelent meg az első jegyzék Útmutató üzemi és falusi könyvtárak rendezéséhez címmel. A Népművelési Minisztérium Könyvtárosztálya állíttatta össze, a Népkönyvtári Központtal adatták ki. Mintegy 1500 kiadványt sorolt fel szerző és cím szerint, 200 szerzőnek pedig minden művét kivonásra ítélte. A könyvtárosokhoz a füzet február 15-e után jutott el. E jegyzékkel csaknem egyidőben jelent meg az iskolai ifjúsági könyvtárak megtisztítását előíró közoktatásügyi minisztériumi körrendelet. Ez 1300 mű kivonására, 170 műnek a tanári könyvtárba való áthelyezésére kötelezte a könyvtárosokat. A közművelődési könyvtárosok rövidesen egy újabb stencilezett jegyzéket kaptak a Népkönyvtári Központtól, melyben újabb 200 cím szerepelt azzal, hogy a könyveket össze kell gyűjteni és becsomagolva elszállításra előkészíteni. Ez a jegyzék április-májusban került a könyvtárosok kezébe. 1950 tavaszán tehát már három lista alapján kezdhették meg a könyvtárosok állományuk megrostálását. S mire a munka befejeződött volna, megjelent a negyedik, minden eddiginél vaskosabb, 6 ezer címet tartalmazó Útmutató. Milyen jellegű szellemi termékeket kívánt a nagy tisztogató akció eltávolítani a könyvtárakból? Az egyes listák esetlegességével szemben együtt vizsgálva az egy év leforgása alatt megjelent négy jegyzéket már határozott kép bontakozik ki a szemlélő előtt. A közös alapelvet az iskolai könyvtárosoknak adott utasítás bevezetője meg is fogalmazta: eltávolításra ítélték azokat a műveket, melyekben a polgári társadalom élete vonzó formában jelenik meg. Ebbe a kategóriába sorolták természetesen a háború előtti lektűröket (Aszlányi Károly, Bozzay Margit, Csathó Kálmán, Erdős Renée, Herczeg Ferenc stb. összes műveit) vagy az összeállítók által lektűrnek minősített életműveket (Bánffy Miklós, Kittenberger Kálmán, Molnár Ferenc stb. minden művét – A Pál utcai fiúk kivételével.) Ha a polgári életmód népszerűsítését vagy a történelem hamis ábrázolását látták benne, a hagyományos klasszikus írókat sem tisztelték: Indexre került Gárdonyi csaknem minden műve, sőt Jókai több regénye is (Akik kétszer halnak meg, Egy az Isten, Fráter György, Szabadság hó alatt, A legvitézebb huszár stb.), Krúdy Gyula A vörös postakocsija és több más regénye, Kosztolányi novellái stb. Különösen súlyos volt az ítélet azokkal szemben, akik a marxizmus-leninizmustól egyértelműen eltérő világnézetet képviseltek műveikben. Kiemelt figyelmet kaptak a népi írók: Tamási Áronnak csaknem minden műve indexre került, Szabó Pál hét műve, Darvas József (1950-ben közoktatásügyi miniszter!) Szakadék-ja stb. Egy irredentának minősített vers miatt kellett kivonni a könyvtárakból Babits Mihály 1946-ban kiadott Összes verseit és Összes műveit, hasonló okokból került zúzdába Reményik Sándor összes műve. Természetesen a vallásos művek is oda kerültek: Mécs László, Prohászka Ottokár valamennyi könyve.

                Reményik Sándor költeményei az utóbbi időben mintha reneszánszukat élnék hazánkban. Hűvösvölgyi Ildikó szerint költészetében benne van az a fájdalmas magány, ami egész líráját körülveszi, a természet szeretete, a haza szeretete, az emberiség iránti aggodalma és az Isten utáni örökös sóvárgása. Mondhatni: Reményiket a Jóisten hozta a művésznő elé. A Rádióban a különböző zeneművekhez mindig kiválasztott egy-egy odaillő költeményt. Kezébe került egy istenes verses összeállítás, s egyszer csak Reményikhez jutott, s beleszeretett” verseibe. 2000-ben jelent meg Reményik első összegyűjtött verseskötete, amit rögtön meg is vett férjének. Persze azzal a szándékkal is, hogy maga is olvashassa. Két év alatt sikerült 800 versből kiválasztania azt a 32-t, amiken keresztül a legjobban tud szólni az emberekhez. Hűvösvölgyi a Csendes csodák c. esttel - melyben hazafias, istenes, filozofáló versek egyaránt szerepelnek - 2002 óta járja nagy sikerrel az országot. Gyömrőn pl. 500 ember előtt szavalta el a verseket. A Tolnay Szalonban tavaly decemberben tűzték műsorra először a Csendes csodákat. Reméljük, hogy a musicalek, Brodway-darabok mellett a jövőben is a Madách Színház műsorán marad ez a Reményik-összeállítás, egyrészt mert kuriózum, másrészt, mert világunkban az embereknek nagy szükségük van a lírára, mégpedig olyan lírára, amelyben fontos szerepet kapnak életünk csendes csodái is.

 Medveczky Attila