vissza a főoldalra

 2007.08.24. 

Csehov: Három komédia

(Madách Színház Stúdió)

Anton Pavlovics Csehov voltaképpen novelláit vitte színre, s így teremtette meg a cselekmény nélküli, úgynevezett drámaiatlan drámát. Színműveiből hiányzik az érdekes történet, nem található meg bennük a hagyományos konfliktus. A szereplők között nincs drámai rangsor, nem lehet főhősöket és mellékszereplőket megkülönböztetni. Sorsuk összefűzi őket, de külön-külön és együttesen is mindenki megszenvedi saját elrontott, kisiklott életének szomorú fájdalmát, reménytelen kilátástalanságát. Színpadi darabjaiban is a „fölösleges emberek” jelennek meg, akik nem tudnak sem önmagukon, sem másokon segíteni. Vágyakoznak ugyan valami boldogabb, szebb, tartalmasabb élet után, de meddő vágyaikból csak ábrándos légvárak épülnek, s ezek rendre semmivé foszlanak. Szereplőinek élete egyhangú és unalmas. Keresik ugyan egymást, szorongásaival, kételyeivel, szétrombolt eszményeivel mégis mindenki végzetesen magára marad. Csehov drámáiban az összeütközések a lelkek mélyén zajlanak, és hirtelen robbannak ki egy-egy jóvátehetetlen tettben. Poétikus, lírai eszközökkel teremti meg a drámai feszültség sajátos atmoszféráját. Csehov drámái – így köztük a Sirály, a Cseresznyéskert, a Ványa bácsi, a Három nővér – mellett rövid terjedelmű vígjátékokat is írt. Szeretett mosolyt csalni az emberek arcára, írói munkásságát különböző élclapoknál kezdte el. Az 1880-as évek első felében írt pár oldalas humoreszkjei mesterien ötvözik a helyzet- és jellemkomikumot, s ezek a kis elbeszélések elsősorban a tudálékos ostobaságát, az idült önhittséget, a talpnyaló szolgalelkűséget, a gerinctelen köpönyegforgatást, s az efféle emberi hitványságokat gúnyolják ki, teszik nevetségessé. Ujjgyakorlatokként születtek meg egyfelvonásos komédiái: A dohányzás ártalmasságáról 1896-ban, a Leánykérés 1897-ben és a Medve 1888-ban. Ő maga tréfáknak nevezte őket. Hazánkban először 1940-ben, a Nemzeti Színházban mutatták be Csortos Gyulával a főszerepben a Medvét, és még abban az évben – szintén a Nemzetiben – Törzs Jenő játszotta el A dohányzás ártalmasságáról című egyszemélyes komédiát, 1945 után pedig Várkonyi Zoltánnak is az egyik leginkább szívéhez nőtt alakítása volt ez a monodarab. A Madách Színházat amúgy is különleges kapcsolat fűzi Csehovhoz, repertoárjuk „örök részének” tekintik az író műveit. A Három komédiát 2005. május 20-án újították fel a Stúdióban, ahol azóta is műsoron tartják. A Madách nagyszínpadát az utóbbi években elfoglalják a kasszasikert kasszasikerre halmozó nemzetközi musicalek, azért a színház igazi feladatát betöltő alkotások felkerülnek a Stúdióba, vagy leszorulnak a Tolnay Szalonba, illetőleg vendégjáték keretében kirándulnak a Vidám Színpadra. Azért mindig akad száz olyan néző, aki nem leli a kedvét a szemkápráztató megaprodukciókban, hanem a Három komédiához hasonló, szívet-lelket melengető előadásokra kíváncsi. A Három komédia tulajdonképpen jutalomjáték a három színész: Lőte Attila, Kiss Mari és Gálvölgyi János részére. Gálvölgyi nem csak színész, hanem tévésztár, médiaszemélyiség, és ez bizony azonnal hallható. Amint megjelenik a színpadon, a közönség egy része tüstént – halkabb-hangosabb beszólásokkal, kuncogással – nyugtázza jelenlétét. Ez a morajlás bizony nem Gálvölgyi-függő, még a tőle fajsúlyosabb, vagy jelentéktelenebb, de a röhögtetők skatulyájába berakott színészeket minden korban hasonló fogadtatásban részesíti a nagyérdemű. Az agyonfoglalkoztatott, népszerű mulattatóknak ez a sorsuk, amikor komoly, vagy a tőlük nem megszokott szerepben akarják kipróbálni magukat. A nézők bizony olyanok, amilyenek, nem lehet őket megnevelni, legfőképpen kioktatni, miként viselkedjenek, ha olyasvalaki lép be a színpadra, akinek az ábrázatát nap, mint nap látják a televízióban. Gálvölgyi nem tud kibújni a bőréből, összes grimaszát, jellegzetes testtartását úgy ismerik az emberek, mint a tenyerüket, ugyanazokkal a színészi fogásokkal formálja meg a három kisember-karaktert, mint a Gálvölgyi-showbeli figuráit, vagy a Heti hetesbeli bohóckodásait. Ő mindhárom alakban egyforma: a Leánykérés betegeskedő, lúdtalpas kérőjében, a Medve nagyhangú, törő-zúzó, öntelt földbirtokosában és A dohányzás ártalmasságáról női terror alatt roskadozó, tutyi-mutyi papucsférjében. Változatos színpadi játékra inkább Lőte Attilának és Kiss Marinak van módja. Kétségtelen, kettejük eszköztárát nem tanulmányozhatták ki annyira a nézők, - Gálvölgyivel ellentétben - ők nem folynak még a vízcsapból is. A Három komédiát a közelmúltban elhunyt Darvas Iván rendezte, pergő, jó ritmusú előadást hozott létre. Újfent bebizonyosodott, hogy az emberek szeretnek a színházban igazi színdarabokat nézni. Csehov három egyfelvonásosa a legkitűnőbb példa erre.

 Dr. Petővári Ágnes