|
 2007.08.24.
„Boldogok
a szelídek”
Nem
volt szükség a fejlődéselméletre ahhoz, hogy ismerjük a létért
való küzdelem félelmes törvényszerűségét. Az állatvilágban
a fejlettebb, az erősebb egyedek és fajok maradnak fenn, a gyöngék
pusztulásra vannak ítélve. Mintha ugyanígy lenne ez az ember történelmében
is, tele háborúkkal és hódításokkal. A hatalmasokkal szemben
pedig ott találjuk az elnyomottakat és a leigázottakat. Nem
sokban különbözik ettől az egyének élete: aki ügyesebb, élelmesebb,
erősebb, sőt erőszakosabb; aki gátlástalanul érvényesíti
saját érdekeit akár mások rovására is, az lesz vagyonos,
sikeres; aki ügyetlenebb vagy tehetetlenebb, netán lustább vagy
élhetetlenebb, az menthetetlenül peremre szorul. - Nem élettől
elrugaszkodott naiv nézetet tükröz-e a zsoltáros szava,
amelyet Jézus a nyolc boldogságban idéz: ”Boldogok a szelídek,
mert övék lesz a föld”? Sokan leírták: az élet harc,
legkegyetlenebb változatában „mindenki harca mindenki ellen”
ahogy Thomas Hobbes fogalmazta. Már a kereszténység előtt
megjelent, Jézus tanításában pedig határozott alakot öltött
azonban egy másik felismerés: a valódi harc nem kívül folyik,
egyének vagy embercsoportok között, hanem a bensőnkben, a ,,szívünkben”
zajlik. Az embernek elsősorban önmagával kell megküzdenie,
hogy ,,nemes szívű”, emberséges emberré válhasson. Csak az
erények útján válhatunk emberré, ez pedig nem érhető el másként,
csak önmérséklet, sőt lemondás és önfegyelem; türelem, sőt
megértés és megbocsátás; a másik elfogadása, sőt megértése
és szeretete által. Ennek elérésében pedig különösen nagy
a felelőssége a vallásoknak: az erőszak és a bosszú, vagy
pedig a szelídség és a megbocsátás ethoszát hirdetik-e.
Sokan
kétségbe vonják, hogy az emberiség története valamiféle
fejlődést mutat. Bizonyos szempontból kétségtelenül igen: a
mai tudomány és technika összehasonlíthatatlanul fejlettebb
minden korábbinál. Más szempontból azonban egyre nyilvánvalóbb:
amíg az ember nem lesz úrrá az egoizmuson, az erőszakon, a mások
kárára történő önérvényesítésen, addig növekvő
technikai hatalma inkább veszélybe sodorja, mint boldogulását
szolgálja. Vad és kegyetlen korban rajzolta meg Jézus nyomán a
békességszerző ember alakját Szent Bernát (képünkön): ,,A
békés ember az, aki a jót jóval viszonozza, és lehetőség
szerint senkinek sem okoz kárt. A türelmes ember a rosszat nem
viszonozza rosszal, és képes elviselni azt is, aki terhére van.
A békességszerzők viszont a rosszat jóval viszonozzák, és készek
arra is, hogy segítségére legyenek azoknak, akik a terhükre
vannak.”
Lukács László
(forrás:
Vigilia)
|
