|
 2007.12.07.
Szigligeti
Ede: Liliomfi
(Pesti Magyar Színház)
A Liliomfit
a magyar nép az 1954-ben készült és Makk Károly rendezte
mozifilmmel szerette meg. Ebben a filmben a címszerepet a nemrég
elhunyt Darvas Iván játssza, Krencsey Mariann alakítja Mariskát,
de Dajka Margit, Balázs Samu, Pécsi Sándor, Ruttkay Éva és Soós
Imre is látható benne. Pedig Makk Károly sokat változtatott a
szerepek súlypontján, így Dajka Margit kedvéért a nevelőnő
figuráját jelentősebbre vette, de az eredeti helyszínt is módosította,
az egész cselekményt Nagyvárad környékéről a Balaton-felvidékre
tette át, mert a 2. világháború után – mindegy, hogy büntetésből,
vagy jutalomból – Magyarország Romániával együtt a szovjet
blokkba kapott beosztást, és roppant kínos lett volna, ha egy
majdnem száz évvel ezelőtti történetből kiderül, a testvérállam
területén ősidőktől fogva éltek és bizony még mindig élnek
magyarok...Az is igaz, hogy 50 év óta – akarva-akaratlanul –
minden színházi előadás ennek a filmnek a szűrőjén megy át,
és a megszámlálhatatlanul sok produkció cselekményvezetése
és helyszíne inkább a filmhez igazodik. Most viszont megtört a
jég, a rendszerváltásnak nevezett hatalomcsere óta ki lehet
mondani, Erdélyben és Partiumban a honfoglalás óta vannak
magyarok, ezért a Pesti Magyar Színház most, november 16-án színre
vitt előadása az eredeti, 1849-ben, az akkori Nemzeti Színházban
bemutatott változathoz tér vissza, azaz a cselekmény Nagyvárad
környékén játszódik. A
mai Pesti Magyar
Színház ezzel az előadással tiszteleg a 170 évvel ezelőtt,
1837-ben megnyílt Pesti Magyar Színház emléke előtt. A
nagyhatalmú kultúrkomisszár, Aczél „Gyuri bácsi” ebbe a
Hevesi Sándor téri épületbe kényszerítette bele az 1968-ban
felrobbantott Nemzeti Színház otthon nélkül maradt társulatát,
és egészen, 2002-ig, a Duna parton emelt Nemzeti Színház
megnyitásáig büszkén viselték a Nemzeti Színház rangot
jelentő nevét.
A
Liliomfi szerzője Szigligeti Ede, a magyar népszínmű megteremtője.
Szigligeti jelentős személyisége a magyar drámairodalomnak és
színjátszásnak. Szathmáry Józsefként látta meg a napvilágot
1814-ben Váradolasziban, édesapja azt szerette volna, ha a papi
hivatást választja, de a színház bűvkörébe került, mérnöki
tanulmányait is abbahagyta, és az akkor, 1837-ben alakuló
magyar színtársulathoz szegődött, ahol végigjárta a szamárlétra
összes lépcsőfokát: volt színész, titkár, szerző, rendező,
főrendező, művészeti vezető, igazgató. Több, mint 100
darabot írt, mindegyik művén látszik, hogy fellépett a világot
jelentő deszkákon, mert rendkívül jól játszhatók, színszerűek,
és kitűnő a cselekménybonyolításuk. Darabjai közül a
Liliomfi mellett az 1847-ben bemutatott Csikós és az 1858-ban először
előadott Fenn az ernyő, nincsen kas emelkedik ki. Budapesten,
1878-ban hunyt el. A Liliomfi nem más, mint – Shakespeare-től
kölcsönözve – a Tévedések vígjátéka. Két szálon fut a
cselekmény, az egyikben Szilvai professzor azt szeretné, ha gyámleánya,
Mariska az ő unokaöccséhez, Gyulához menne nőül. Ámde a fiú
minden fenyegetés ellenére Liliomfi néven színész, „teátrista”
lett. A két fiatal szerelmes egymásba, de a mit sem sejtő
professzor szét akarja őket választani, mert nem tudja, az a
bizonyos Liliomfi az ő rokona. Persze a végén mindenre fény
derül, és a boldog professzor atyai áldását adja gyermekeire.
A másik szálon pedig Kányai fogadós is azt akarja, hogy lánya,
Erzsike a tehetős bécsi kávéház-tulajdonos, Schwartz úr fiának
legyen a felesége. De Erzsike a becsületes pincért, Gyurit
szereti, és Liliomfi cselével elérik, hogy összeházasodhassanak.
A Pesti Magyar Színház produkciója a Liliomfiból a vándorszínész
jelleget emeli ki, olyan, mintha egy régi, Petőfi korabeli trupp
mutatná be valahol az előadását, a díszletek is ekhós
szekerekből állnak, amiket a színészek annak megfelelően
ki-vagy beforgatnak, hogy hol szobabelsőként, vagy kertvendéglőként
kell szolgálniuk. Ez a játék a játékban is a darab eredeti
cselekményéhez tér vissza. Az előadás az elejétől a végéig
igen pergő és élvezetes, jókat derülünk a tévedésekből adódó
félreértéseken, és ehhez az élményhez a nagyszerű színészi
teljesítmények is hozzájárulnak. Rancsó Rezső Liliomfi hálás
karakterét jeleníti meg. Kubik Anna szereleméhes nevelőnőként
valósággal lubickol a szerep nyújtotta komédiázási lehetőségekben.
Ruttkay Laura Marikát személyesíti meg. Ifj. Jászai László a
fogadóst nagyszerűen kelti életre, a nézőknek már fáj a
hasuk, annyit nevetnek ezen a buta, semmit sem értő apán. Soltész
Bözse az aranyos kis Erzsikét, Tóth Sándor Szellemfit, Csurka
László Schwartz urat, Jegercsik Csaba a becsapott Adolfot viszi
fel a színre. Újfent bebizonyosodik, hogy a magyar vígjáték-irodalom
alkotásaiban olyan tartalékok vannak, amikről megéri lefújni
a port, mert nemesen szórakoztatnak, kedves humorukkal rabul
ejtik a nézők szívét, és aranyló derűjükkel beragyogják
a publikum minden egyes tagjának estéjét.
Dr.
Petővári Ágnes
|
