vissza a főoldalra

 

 

 2007.12.07. 

Luxus az élet!

Aki ismeri a Gyűrűk ura történetét, tudja, hogy a sztori alapja a következő: Szméagol és barátja, Déagol két hobbit volt, akik a Harmadkor 2400-as éveiben, Nősziromföldén éltek. Egyszer, horgászás közben Déagol egy csodálatos gyűrűt talált, amely nem volt más, mint az Egy Gyűrű, amelyet Szauron kovácsolt a Másodkorban. Szméagolt megkísértette a Gyűrű hatalma, és azt kérte Déagoltól, adja neki születésnapja alkalmából. Mikor Déagol ellenkezett, Szméagol megölte, majd a Gyűrűvel elbújt a Ködhegység barlangjaiban. A Gyűrűnek köszönhetően évszázadokig életben maradt, viszont a teste és a lelke eltorzult: csontsovány, dülledt szemű lény lett belőle, aki folyamatosan magához beszélt, és időnként nyeldeklő hangot hallatott: gollam, gollam. Innen kapta új nevét. A Gyűrű, a hatalmat szimbolizálja, ami bizony néha eltorzítja az ember lelkét, szellemét. Sajnos a jelen politikai helyzetben is vannak olyanok, igen magas posztokon, akiket egyedül csak a hatalom hajt. Több ún. nemzeti fórumon lehet arról hallani, olvasni, hogy Gy. Ferenc, nagykorú, miniszterelnök bizony diktátor. Arról már kevésbé szól a fáma, hogy diktátornak is csapnivaló, hiszen egy nem teljesen szélütött tirannus bizony igyekszik az „őslakók” egy bizonyos rétegét megnyerni politikai céljainak, sőt mecenatúrát is működtet. Gondoljunk csak az itáliai városállamokra. A mecénás Mediciek korában született meg az itáliai humanizmus, s számtalan kiváló művész, köztük Leonardo da Vinci, Botticelli vagy Brunelleschi tette tündökletessé Firenzét. Még századok múltán is magával ragad a páratlanul varázsos hangulat, ha a város utcáit járjuk, elsétálunk a Santa Maria del Fiore dóm előtt, át a Piazza della Signorián, az Uffizi műkincsei közt. A Mediciek egy bankár-kereskedő családból törtek fel, míg a milánói Sforzák őse zsoldosvezér volt. El tudjuk képzelni egy kettős állampolgárságú bankvezérről, vagy egy őrző-védő cég vezetőjétől, hogy támogatja korunk „Leonardóit”? Nehezen. Botticelli régen, s Győzike, s Megasztár most. Bravó! A létező magyar diktatúrában nem is gondolnak arra az uralmon lévők, hogy valamivel megkönnyítsék a lakosság életét. Megszüntetni, árat emelni – ez a két metódus. Emeljük fel az egekbe az élelmiszerárakat, hulljon így a férgese…!

                A Központi Statisztikai Hivatal egyik novemberi jelentés is megerősíti azt, amit eddig is éreztünk: az utóbbi hónapokban jelentősen nőtt a baromfihús, a kenyér, a zöldség, a gyümölcs, tehát a mindennapi betevő ára. A legfontosabb, a kenyér kilója 250 forintba kerülhet, mivel egy kilogramm liszt ára pár hónap alatt 50 forintról 85-92 forintra szökött. Az árkülönbség egy részét pedig – ahogy a Gabonaszövetség főtitkára jelezte – a sütőipar kénytelen érvényesíteni a kereskedelemben. A gabonafélék drágulása nem csak a félbarna és fehér kenyér, hanem a tésztafélék áraiban is megjelenik. További rossz hír: a takarmány drágulása miatt a hústermékekért is többet kell majd fizetnünk. Egészségügyi, vagy bio-portálokon lehet arról olvasni, hogy milyen káros is az étkezési zsír, süssünk inkább étolajjal. O.K., fogadjuk el, de lássuk, mit kóstál. Év végéig ugyanis tovább drágulhat az étolaj. A pultokról eltűnt az olcsó, akciós termékként hirdetett importáru, a hazai termékek ára pedig az elmúlt fél évben mintegy húsz százalékkal nőtt. Az étolajpiacon kialakult helyzet egyrészt a nyári aszályra vezethető vissza, amely nem kímélte a fő alapanyagnak számító napraforgót és a repcét sem, másfelől a biodízelgyártásra, amely sok terményt vásárol fel. A folyamat piaci nyertese pedig a tejalapú, étolajat helyettesítő termékek köre, például a vaj vagy az étkezési zsír lehet. Egészséges élet, együnk zöldséget, gyümölcsöt! A burgonya 29,8 százalékkal kerül többe, a zöldpaprika 12,5 százalékkal, mint tavaly ilyenkor. A gyümölcsök összességében 42,6 százalékkal drágultak, ami elsősorban az alma 85 és a szőlő 32 százalékos áremelkedésével magyarázható. Az 50 forintos tojásról szóló legenda már régen napirenden van, ráadásul ezeket a sajtóértesüléseket az FVM sem cáfolta, csupán tompította. A tárca ugyanis 40 forintra teszi a februári-márciusi tojás árát. Na de, mivel nálunk eddig még semminek sem csökkent az ára, így Húsvétra beköszönhet az 50 forintos tojás is. Minő szerencse – mondjuk némi iróniával -, hogy mára egyre kevesebben őrzik a Húsvéthétfői népszokásokat, így nem lesz ráfizetéses a Feltámadás ünnepe a lányos házaknál. A húsok közül a sertés ára csak minimálisan változott, a baromfihús ára viszont tavaly őszhöz képest 18 százalékkal emelkedett.

                A legújabb élelmiszerár-bomba robbanása a tejpiacon várható, hiszen a tej fogyasztói ára rövidesen beéri a benzin árát. Jövő tavaszra a hazai üzletekben akár 300 forintra is emelkedhet egy liter tehéntej ára. Hazánk az uniós csatlakozáskor 1,9 milliárd tej termelésére kapott kvótát. A magyar összfogyasztás évente 1,4 milliárd liter, közel 400 millió tejet viszont Olaszországba exportálunk, hiszen ott magasabb árat fizetnek a jó minőségű magyar tejért. Az olaszok uniós kvótája a tejfogyasztásukhoz képest igen alacsony, így kénytelenek külföldről tejet venni. Az olaszok korábban a német, mostanában viszont a magyar tejet keresik, ami nekünk duplán jó lenne, hiszen a mi kvótánk kihasználatlan, az olasz piac pedig jobban elbírja a magasabb tejárakat. Viszont a gyakorlat itt is közbeszól. Hazánk nem képes a kvóta kínálta 500 millió literes többlettermelésre, mert az állam nem támogatja kellően a szarvasmarha-ágazatot, így egyre kevesebben tartanak tehenet. Ez az egész folyamat Csokits János kétsorosát, a Perspektívát juttatja eszembe: „Hirosima, Gulág, Szarajevó/Amerre a szem lát: szar a jövő.”

 Medveczky Attila