|
 2007.12.14.
Ajándék,
hogy jobbak legyünk
Nagy
örömmel jelenthetjük, hogy mikorra a ferencesek szécsényi plébániai
újságjának adventi száma megjelenik, elkészül az új orgona
beépítése. Szeptember 3-án kezdtük meg a régi hangszer bontását,
és november 25-re nemcsak teljesen elkészült a beépítés,
hanem Isten segítségével ki is fizettük. Sok minden történt
ez alatt. Amikor a régi hangszert kibontottuk, akkor láttuk meg
igazán, milyen nagy pusztításokat is végeztek az elmúlt átépítések
során az eredeti orgonaszekrényben. Legelőször ezt erősítettük
meg, és a lentről nem látható toldozott-foltozott bővítést
cseréltük ki valóban odaillő, mesteri kivitelű oldalakkal. Közben
megtisztítottuk a homlokzatot és a szobordíszeket is, és most
hogy megszabadultak néhol ujj vastagságú porkabátjuktól,
valamit lehet érzékelni eredeti szépségükből. Ekkor készült
el az orgona alatti padlószint kiegyenlítése:
6 cm
szintkülönbséget kellett egy síkba hozni, hogy az újonnan beépítendő
mechanikus szerkezet pontosan működhessen. Ekkor épült ki az
orgonához vezető új elektronikus rendszer, a díszkivilágítás,
a kántor számára új mikrofonnal és erősítővel, a diavetítő
kábeleinek csatornázása stb. Mindezt jó előre végig kellett
gondolni, mert el szeretnénk kerülni az olyan barkácsolásokat,
amilyeneket most találtunk. Hála munkatársaink ügyességének
és fáradságot nem ismerő szorgalmának, mikorra az orgonaépítők
megjelentek, mindennel kész voltak, így át tudták adni nekik a
helyet. Valójában ezzel kezdődött a munka látványosabb, vagy
halhatóbb része. Október 1. és 4-e között leszállították
és behelyezték a belső szerkezet állványzatát, a szélládákat,
síptőkéket, felhoztuk a játszóasztalt. Október 15. és 20 között
kiépítették a billentyűk és a sípokat megszólaltató
szelepek közötti összeköttetést, és elkezdték a sípokat be
is rakni. Október 24. és 27. között már mindenki számára érzékelhető
haladás történt: helyükre kerültek a pedál és a II. manuál
hangjait adó sípok, ami az orgonának kb. 2/3-át adja ki. Ettől
kezdve ismét rendes sípos orgona hangja szól a templomban.
Ennek elkészülte után hívtuk a testvéreket, hogy nézzék
meg, hogy is halad a munka. November 5. és 8-a között először
is behelyezték a homlokzat közepén álló legnagyobb méretű sípokat,
majd az I. manuál sípjait. Persze ez nem annyiból áll, hogy
beteszik, és kész is van. Mikor biztosan megszólal, utána
intonálni kell. Ez azt jelenti, hogy a megszólalás egységességét,
a hangok és az egyes változatok szép együtthangzását, összeolvadását
kell kialakítani, hogy egy se szóljon ki túl erősen, vagy ne
legyen halk stb. Csak amikor ezt beállították, akkor kezdődhet
a hangolás, ami némelyik változat esetében több síp hangolását
is jelenti. Ezek után természetesen még időt kell adni a
hangszernek arra is, hogy „összeérjen,” azaz, hogy kijöjjenek
a hibák, azokat kijavítsák. Magam sem gondoltam volna, hogy pl.
a mechanikát újra be kellett állítani, amikor a sípok a helyükre
kerültek, hiszen előtte ez még terhelés nélkül történt, és
a több mázsányi síp úgy megnyomja az egész szerkezetet, hogy
az érzékelhető a billentyűket és a sípokat összekötő
szerkezeten is. Hogy lehetőleg minél jobban összeálljon a
hangszer, ilyenkor sokat kell rajta játszani, aminek igyekszünk
is eleget tenni, mind kántor úr, mind mi, ferences testvérek.
Mikor ezeket a sorokat írom, még hátra van a homlokzat befejezése.
A munkának ez a végső fázisa november 19-től kezdődik. Ekkor
kerülnek be a homlokzatba az újonnan öntött homlokzati sípok,
javítják ki az időközben jelentkező hibákat, intonálják és
hangolják véglegesre a hangszert. Kevesen látták, vagy hallották,
hogy az orgonaépítők milyen sokat dolgoztak. Már a reggeli
mise után kezdték, és nem egyszer éjjel 10-kor, 11-kor is
dolgoztak még. Lelkiismeretes munkájukért köszönettel
tartozunk a „Váradi és Fia orgonaépítő” cég munkatársainak.
Munkájuknak meg is van az eredménye, és remélem, hogy a végeredmény
meggyőzi azokat is, aki azt kérdezgették, minek kell új
orgona. Valójában most látjuk, pontosabban halljuk, mit is
kaptunk. Egy nagyon igényes és Magyarországon szinte egyedülálló
hangszert. Szakmai kérdéseket nem akarok itt tárgyalni, de
annyit megemlítek, hogy a környéken messze nincs ilyen hangképű,
és ilyen minőségben kivitelezett orgona. Nagyon szép finom és
elegáns hangszínek találhatók rajta, ugyanakkor összhatása
rendkívül erőteljes, szinte nálunk szokatlanul is. Ráadásul
annak az időszaknak – a 18. századi – a sajátosságaival,
amelyben az orgona irodalom legnagyobb része íródott. Kiválóan
alkalmas lesz tehát ez az orgona hangversenyek és hangfelvételek
készítésére, mert a jó hangszer remek akusztikájú térbe is
került. Nekem az a véleményem, hogy mintha itt szebben szólna,
mint Münsterben szólt... (1991-ben játszottam még rajta
eredeti helyén.) A szentelésre várjuk az ajándékozó
rendtartomány provinciálisát, P. Norbert Plogmannt, és P.
Georg Andlingert, aki mint a Szász Ferences Rendtartomány gazdasági
felelőse, igen sokat tett azért, hogy ez az ajándékozás
megvalósuljon. Köszönetünket ezúton is kifejezem nekik.
Ugyancsak megköszönjük valamennyi munkatársunknak, aki munkájukkal
járultak hozzá az orgona megépüléséhez: Végül szeretnék néhány
személyes gondolatot is megosztani mindazzal, aki olvassa ezt a híradást.
Ez az orgona olyan érték, hogy a szécsényi egyházközség nem
tudta volna a maga erejéből elkészíteni. Ezért ez az orgona
ajándék. Ajándék, mely arra kell indítson bennünket, hogy
jobbak legyünk, hiszen olyasmit kaptunk, amit nem érdemeltünk
meg. Ha nem leszünk jobbak, akkor csak visszaéltünk az ajándékkal.
Ez az orgona olyan időben készült el, amikor a legtöbb ember
rosszabbul él, mint korábban, amikor sokakra ránehezedik a megélhetés
nehézsége, és amikor sokan sötéten látják a jövőt. Legyen
ezért ennek az orgonának a felépítése a remény felcsillanása.
Ez az orgona olyan időben épült fel, amikor példátlan rombolás
folyik a szellem és a kultúra világában, tudatos pusztítás
az értékek között. Az erkölcsi romlottság által vezérelt pénz
mindent ledarál. Ennek ellenére felépült. Amikor megszólal,
emelje fel lelküket, és erősítse szívünket, hogy vannak értékeink,
hogy nem csak lelketlen testek vagyunk, és emberek tudunk
maradni. Ez az orgona Isten dicsőségét hirdeti. Hangja maradjon
meg lelkünkben, és indítson bennünket is Isten imádására,
szeretetére, és embertáraink szolgálatára. – Ha nem ez történik,
csak élvezetünk tárgya lesz a zene szépsége, és önzően
hallgatjuk. Ha ez az orgona szól, az kihallatszik a templom
falain kívül. Szól mindenkihez, aki erre jár, akár hívő, akár
nem hívő. Ezzel a csodálatos hangszerrel egész Szécsény
gazdagodott, akár tudomást vett róla valaki, akár nem, akár hívő
valaki, akár nem. Kívánom, hogy mindenkinek, aki csak egy
kicsit is hallja, emelje fel a lelkét, tegye szebbé életét,
vigye közelebb Istenhez és embertáraihoz. (Képen a szécsényi
ferences templom szentélye.)
Varga Kapisztrán atya OFM
(Forrás: Széchenyi Harangok)
|
