|
 2007.12.14.
Szent
Erzsébet kápolna és közösségi ház a gálocsi
cigánytáborban
2007.
november 17-ének délelőttjén került sor a gálocsi cigánytáborban
a Szent Erzsébetről elnevezett kápolna és közösségi ház
megáldására. Az egyszerű, szép épületben felnőttek és
gyerekek gyülekeztek az ünnepi alkalomra. A téglából épült
kályha jó meleget árasztott, ami mindenkinek jólesett a kinti
hideg után.
Először
Majnek Antal püspök atya, majd Mészáros Domonkos szólt a
jelenlévőkhöz. Domonkos atya arról beszélt: ha örülök
valaminek, azt nem a zsebemben, hanem a szívemben érzem. Az
igazi boldogság nem a zsebünkben, hanem a szívünkben lakik. Jézus
istállóban született, de a Szent Család a nyomorúságos körülmények
ellenére mégiscsak boldog tudott lenni.
A pásztorok, amikor eljöttek a barlangból, „magasztalták
és dicsérték Istent mindazokért a dolgokért, amiket hallottak
és láttak.” Nem ezt tették volna, ha a barlangban egy savanyú
arcú Máriát és Józsefet találnak. Nekünk is így kell
viszonyulnunk ahhoz az állapothoz, amiben élünk, s abban megtalálni
a jót, aminek örülhetünk. Például ezt a házat, ahol összegyűlhetünk,
imádkozhatunk, tanulhatunk.
Ezután a püspök atya megáldotta az épületet és a
benne lévő embereket, majd a gyerekekhez fordult. Mint mondta:
szerette volna, ha több felnőtt is eljön az ünnepségre, de örül
a sok gyermeknek, hiszen Jézus is azt mondta: engedjétek hozzám
a gyermekeket, ilyeneké a mennyek országa. „Ti, akik majd
tanulni jártok ebbe a közösségi házba, taníthatjátok a felnőtteket
is – a megbocsátásra, a szeretetre. Ti is gyakoroljátok ezt
mindig, akkor is, amikor felnőttök. Így maradtok a Mennyei Atya
gyermekei, és így marad tietek akkor is a mennyek országa.”
Végül Béres Ágnes mondott köszönetet mindazoknak, akik
anyagiakkal vagy a kezük munkájával segítettek abban, hogy felépülhessen
a közösségi ház Tóth Béla a cigányok nevében köszönte
meg a püspök atyának, hogy elhozta Jézust a cigánytáborba,
és hogy ezzel a közösségi házzal is, mely az Ungvári járásban
már a harmadik, segíti a cigány nép felemelését.
Az ünnepség a Miatyánk közös elimádkozásával és püspöki
áldással zárult. Ezután kötetlen együttlét vette kezdetét,
ahol a gyerekek cukorkát és kekszet kaptak, és akik már
tanultak olvasni, bemutathatták tudásukat.
Az
ünnepségen jelen volt Pohareczky Róbert gálocsi lelkipásztor,
valamint Luchterhand Irén szentendrei tanárnő néhány diákjával,
akik már több éve járnak nyaranta az Ungvári járás cigánytáboraiba,
hogy a gyerekekkel foglalkozzanak, írni-olvasni tanítsák őket.
Jó
lenne, ha az év többi napján is lenne, aki tanítaná őket, s
az is, ha valakitől ukránul is megtanulhatnának, mert mindez
– ahogy ezt az ünnepségen a püspök atya is, Domonkos atya is
elmondták – fontos tényezője annak, hogy az igyekvők
felemelkedjenek, s így felemelhessék többi társukat is.
Pápai Zsuzsanna
(Forrás:
ferences.hu) |
