vissza a főoldalra

 2007.12.21. 

„Ma már a játékosok elhiszik, amit mondok nekik!”

Évértékelő beszélgetés Várhidi Péter szövetségi kapitánnyal

Alig több mint egy évvel ezelőtt került a magyar labdarúgó válogatott élére Várhidi Péter, akit akkor még csak egy meccsre nevezett ki az MLSZ vezetése. A kitűnő szakember győzelemmel mutatkozott be a válogatott kispadján, és mivel az elképzelései is találkoztak a Magyar Labdarúgó Szövetség vezérkaráéval, így idén év elején újabb egy esztendős kinevezést kapott. Az már a történet sajátosan „magyaros” része, hogy bár Várhidi Péter teljesítette a kontraktusban vállaltakat, mégis elképzelhető, hogy a december 13-i MLSZ-elnökségi ülésen nem újítják meg szerződését. Kisteleki István ugyanis mindeddig egyszer sem foglalt állást a közönség kedvencévé vált szövetségi kapitány jövőjével kapcsolatban.

Az elmúlt egy év szakmai tapasztalatairól, és a magyar válogatott várható és remélhető jövőjéről immáron a VB-selejtezők sorsolásának tudatában beszélgettünk a remélhetőleg hivatalban maradó Várhidi Péterrel.

- Tavaly ősszel a Kanada elleni mérkőzés előtt milyen céllal vágott neki a kapitányi munkának?

- Azt érdemes leszögezni rögtön az elején, hogy bármilyen is Magyarországon a labdarúgás helyzete, a szövetségi kapitányi tisztség egyértelműen a szakma csúcsa. Vagyis hiába csak egy meccsre kértek fel akkor még, habozás nélkül vállaltam a feladatot és nagy megtiszteltetésnek tartottam, hogy rám gondolt az MLSZ vezetése. A célom rövid távon értelemszerűen a Kanada elleni meccs megnyerése, hosszabb távon pedig egy megtervezett fiatalítás véghez vitele volt. Miután Kanadát Priskin Tamás góljával legyőztük, így leültünk tárgyalni a folytatásról. A fiatalítási terveim egybevágtak a Kisteleki István által irányított szövetség elképzeléseivel, így kaptam egy újabb esztendőre szóló szerződést és elkezdtük a munkát.

- Álljunk azért meg egy pillanatra. A mai, azonnali eredményeket követelő világban nem jellemző dolog az, hogy valaki a járatlan utat válassza a járt helyett. Ön mi alapján döntött mégis így?

- Ugyebár jómagam nem az „utcáról” kerültem a szövetség látókörébe, hanem az utánpótlás válogatottak mellett végeztem szakmai munkát. Ennek révén közvetlenül ismertem az U21-es, az U20-as és az U19-es válogatottakat. Pontosan tisztában voltam azzal, hogy legalább két tucat kiemelkedő képességű játékos található ebben a három korosztályban, akik remek bázist jelenthetnek egy megújuló, fiatal magyar válogatotthoz. Emellett volt egy néhány fős mag – Gera Zoli, Hajnal, Huszti, Juhász Roland – akik már az elődeimnél is játszottak, és tehetségükkel mindannyian tisztában lehettünk. Úgy kalkuláltam, hogy ebből a játékos-anyagból hosszas munkával kialakítható lesz egy ütőképes válogatott. Így vágtunk neki a 2007-es esztendőnek.

- Az év első felében érte egy-két pofon fiatal válogatottunkat…

- Tagadhatatlan, hogy akár a görögök, akár a norvégok elleni idegenbeli összecsapásra gondolunk, akkor bizony nincs okunk a büszkeségre. Ám ha valaki visszalapozza a szövetségi kapitányként tett nyilatkozataimat, láthatja, hogy mindvégig következetesen képviseltem az álláspontomat. Ez pedig a következő volt. Egy fiatal válogatott építésekor komoly célkitűzéseket csak több évre előre érdemes megfogalmazni. Nekem is egy négy éves, 2011. december 31-ig szóló program állt össze a fejemben, melynek végcélja a 2012-es lengyel-ukrán EB-re való kijutás lenne. Ennek a négy éves periódusnak az idei még csak az első éve volt, amelyre én eredetileg is az új válogatott alapjainak lerakását terveztem.

- Kérném, hogy ebbe menjünk bele egy kicsit részletesebben. Mit szeretett volna elérni mostanra, 2007 végére?

- Több cél is lebegett előttem. Először is az, hogy a számításba jöhető játékosok száma 35-38-ról szűküljön le 25-28 főre. Ezen kívül meg kellett találni azt a játékszerkezetet, amely a játékosok képességeit, tudását ismerve a leghatékonyabb lehet számunkra. Miután nekünk nincsenek Ronaldinho, Messi vagy Drogba-szintű klasszisaink, ezért nálunk a meglévő kerethez kell igazítani a követendő taktikát. Emellett vállaltan célul tűztük ki azt, hogy a közönséget visszacsalogassuk a nézőtérre, hogy ismét legyen egy vállalható, sőt, szerethető magyar válogatott. Egy nemzeti csapatnál nyilván mindig fontos az eredményesség is, ám én a fentiek miatt az idei évben még nem ezt tekintettem az első és legfontosabb célnak. Ehelyett végig azt próbáltam hangsúlyozni, hogy valamit valamiért. Cserébe a fiatalításért, esetleg el kell majd viselnünk egy-két rosszabbul végződött meccset. És korántsem biztos, hogy ha egy rutinosabb, ismertebb nevekből álló alakulattal állunk ki Oslóban, nem kapunk ugyanúgy négy gólt… Sajnos volt már jó néhány példa erre korábban.

- Ha végignézzük a 2007-es évet, kijelenthető, hogy az idei vállalásait sikeresen teljesítette.

- Távol álljon tőlem a szerénytelenség mindennemű látszata is, de én is úgy érzem, hogy tiszta lelkiismerettel nézhetek tükörbe. Tudatosan nem akartam félrevezetni szurkolóinkat, ezért nem is ígérgettem soha, hogy itt vagy ott biztosan győzni fogunk. Most viszont már elmondhatjuk, hogy túl vagyunk a munka legdöcögősebb részén. Leraktuk az alapokat, neki lehet állni a falaknak!

- Sikeres ténykedésével azonban együtt jár az is, hogy óhatatlanul magasabbra került a mérce. A jövő évben már lesznek olyan meccsek, amelyeken a szurkolók elvárják majd a győzelmet.

- Ez igaz, ám én egy cseppet sem féltem csapatomat. Fiatal játékosaim bizonyították, hogy nem véletlenül kapták meg a bizalmat. Az őszi mérkőzéseken egyedül Moldova ellen játszottak mélyen tudásuk alatt, a többi összecsapáson kihozták magukból a maximumot. Ez a világbajnok olaszok ellen egy felejthetetlen győzelmet hozott, amire azt hiszem, mindannyian sokáig büszkék leszünk még. És bár az EB-címvédő görög válogatott legyőzött bennünket a Puskás Ferenc Stadionban, a látottak alapján nem túlzás kijelenteni: minimum a döntetlenre rászolgáltunk volna. Emellett pedig nyertünk a világbajnoki résztvevő Lengyelország otthonában és legyőztük Bosznia-Hercegovinát is. Ezek a meccsek kitűnő alapot jelenthetnek arra, hogy játékosainknak ne kelljen félnie senkitől, és játsszanak bátran, akárki is az ellenfél. Ehhez kell tartani magunkat, és akkor borítékolható, hogy jövőre ismét feljebb lépünk majd.

- Nagyon jó hallani a hitét, az optimizmusát! Nem tévedek, ha azt mondom, hogy maximálisan bízik a kiválasztottjaiban?

- Olyannyira nem téved, hogy az emlékezetes olaszok elleni mérkőzés előtt az volt az utolsó szavam a játékosaimhoz, hogy „annyira higgyetek egymásban, amennyire én hiszek bennetek”! Egyértelmű, hogy bízom a játékosaimban, igaz persze az is, hogy egy ilyen munkakört másként nem is lehet betölteni. Ami szívet melengető érzés számomra, hogy úgy tapasztalom, a játékosok ma már elhiszik, amit mondok nekik. Ez az egyik legnagyobb dolog, amit egy edző elérhet. Ők is bíznak bennem, így valóban jól és hatékonyan lehet egymással dolgozni. Fontos még egy dolgot kiemelni. Ezeket a játékosokat én választottam ki, vagyis ha a jövő esetleg nem a reményeink szerint alakul, akkor a felelősség is az enyém lesz és nem a labdarúgóké. Ily módon ők felszabadultan, lelki béklyóktól mentesen játszhatnak, ami nagyon sokat számít.

- A közelmúltban megtörtént a vb-selejtezők sorsolása. Portugália, Svédország, Dánia, Albánia és Málta lett az ellenfelünk a 2010-es vb-ért folytatott harcban. Ha az elmúlt év valamennyi tapasztalatát mérlegre teszi, milyen esélyeket lát válogatottunk számára?

- Nagyon nehéz, de kiegyensúlyozott csoportba került válogatottunk. Jelen pillanatban az első három kalapból hozzánk sorsolt csapat – azaz Portugália, Svédország és Dánia - még erősebb a miénknél, de a 2007-es évben hihetetlenül sokat fejlődtünk. A tavasszal látott csapatunkat össze sem lehet hasonlítani az őszivel. Úgy vélem, hogy 2008-ban további fejlődés várható, ráadásul a tétmeccsek csak az ősz folyamán kezdődnek. Hazai pályán, 2008 őszén, 2009 tavaszán már bárkivel „össze merem engedni” ezt a csapatot úgy, hogy győzelmi esélyeket is táplálhassunk. Arra persze szükség van, hogy a keret tagjai ne csak a válogatott meccseken kapjanak rendszeres játéklehetőséget, hanem klubcsapataikban is mind többször pályára lépjenek. Köszönhetően a már említett kiegyensúlyozott erőviszonyoknak, keresztbeverések, döntetlenek egyaránt várhatóak majd, ami nagyban növelheti az esélyeinket. Látok reményt továbbjutó hely megszerzésére!

- A vb-selejtező sorsolásától függetlenül nagyon érdekelne: optimális esetben hová juthat el ez a fiatal, ambiciózus magyar válogatott?

- A mai labdarúgásban az erőviszonyok nagyon kiegyenlítődtek. Emiatt nagyon nehéz az ilyen kérdésekre szakmailag hiteles és alátámasztható válasszal szolgálni. Ha csapatunk idei évben mutatott fejlődése töretlen marad, reális célkitűzés lehet a világranglista 30. helyét megcélozni, ha nem is már rögtön jövőre. Munkám kezdetén a 80. hely körül tanyáztunk… Szintén teljesíthető lehet az, hogy egy kvalifikációs sorozatnak végre úgy vágjunk neki, hogy joggal bízhassunk a továbbjutásban. Erre az 1986-os mexikói világbajnokság óta nemigen akadt példa. A mi válogatottunk számára a 2012-es Európa-bajnokság lehet egy olyan cél, amely megvalósítható. Úgy gondolom, hogy ezek olyan célok, amelyek teljesíthetők, és amelyek kitűzéséhez nem kell elrugaszkodnunk a valóságtól.

- Zárásként egy nagyon egyszerű, ám annál fajsúlyosabb kérdés: mit vár a december 13-i elnökségi üléstől?

Nem szeretnék semmilyen jóslásokba bocsátkozni a saját jövőmmel kapcsolatban. Lehet, hogy folytathatom a munkát, az is lehet, hogy a szövetség vezetése immáron másra kívánja bízni a magyar válogatott irányítását. Bármi elképzelhető. Amit vállaltam, teljesítettem a legjobb tudásom szerint. Egy évvel ezelőtt bizony nem volt olyan szakember, aki vállalta volna a szövetségi kapitányságot. Pedig ahogy mondtam, egy edző számára ez a szakma csúcsa. Ezzel szemben ma már szinte sorban állnak a jelöltek és az önjelöltek, akik fennhangon hirdetik, hogy szívesen dirigálnák a magyar nemzeti csapatot. Ennek fényében úgy érzem, nincs miért idegeskednem, és nyugodtan várhatom a sorsomról döntő MLSZ elnökségi ülést is.

(Az interjú december 10-én készült)

Kovács Attila