|
 2007.12.28.
A
Szentatya köszöntője december 25-én
„Fölragyogott
ránk a szent nap,
jöjjetek,
nemzetek, és imádjátok az Urat,
mert
nagy fényesség szállt le a földre.”
(Alleluja
vers Karácsony ünnepi miséjéből.)
Kedves Testvérek!
„Felragyogott ránk a szent nap”. Nagyszerű reménység
napja ez: ma született az emberiség Üdvözítője! Egy gyermek
születése rendszerint a reménység fényét hozza el azok életébe,
akik aggódva várják. Amikor Jézus a betlehemi istállóban
megszületett, „nagy világosság” jelent meg a földön; nagy
reménység lépett be mindazok szívébe, akik várták érkezését:
„lux magna” – nagy világosságról énekel karácsony napjának
liturgiája. Bizonnyal nem e világ mércéje szerint volt
„nagyszerű”, hiszen elsőként csak Mária, József és néhány
pásztor láthatta, azután a napkeleti bölcsek, az öreg Símeon,
majd Anna prófétaasszony: azok, akiket Isten erre előre kiválasztott.
Mégis, annak a szent éjszakának rejtettségében és csöndjében,
minden ember számára felgyulladt egy ragyogó és felülmúlhatatlan
világosság; eljött a világba a boldogságot hozó nagy reménység:
„az Ige testté lett és mi láttuk az ő dicsőségét” (Jn
1,14).
„Isten a világosság” – állítja Szent János –
„és benne nincsen sötétség” (1Jn 1,5). A Teremtés könyvében
azt olvassuk, hogy a világ teremtésének elején „a föld
puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett”.
„És Isten szólt: Legyen világosság! És lett világosság”
(Ter 1,2-3). Isten teremtő szava – héberül dabar, latinul
verbum, görögül logos – maga a világosság, az élet forrása.
Minden a Logos által lett, és nélküle semmi sem lett, ami létező
(vö. Jn 1,3). Ezért van tehát az, hogy minden teremtménye
alapvetően jó, és magán hordozza Isten lenyomatát, az ő világosságának
egy szikráját. Mindazonáltal amikor Jézus Szűz Máriától
megszületett, maga a Világosság jött el a világba: „Isten
az Istentől, Világosság a Világosságtól”, ahogy valljuk a
Hiszekegyben. Jézusban Isten magára vette azt, ami nem volt, miközben
maradt annak, aki volt: „a mindenhatóság belépett egy
gyermeki testbe, ám nem lett alávetve a világmindenségnek”
(Szent Ágoston, 184. prédikáció, a Karácsonyról, 1). Emberré
lett ő, aki az ember teremtője, hogy meghozza a világnak a békét.
Karácsony éjszakáján az angyalok serge ezért énekli: „Dicsőség
a magasságban Istennek / és békesség a földön az embereknek,
akiket szeret” (Lk 2,14).
„Felragyogott ránk a szent nap”. Krisztus világossága
a béke hordozója. Az éjféli mise Eucharisztia-ünneplése
pontosan ezzel az énekkel kezdődik: „Ma szállott közénk a
mennyből az igazi békesség” (Kezdő ének). Valóban, csakis
a „nagy világosság”, amely Krisztusban jelent meg, képes az
embereknek az „igazi” békét megadni: ezért minden egyes
nemzedékre érvényes a meghívás, hogy fogadja be ezt a békét,
azt az Istent, aki Betlehemben lett egyé velünk.
Ez a Karácsony! Történelmi esemény és a szeretet misztériuma,
amely több, mint kétezer éve megszólítja az embereket, férfikat
és nőket, minden korban és minden helyen. Az a szent nap ez,
amelyen Krisztus „nagy világossága”, a béke hordozója
felragyog előttünk! Felismeréséhez, befogadásához hitre és
alázatra van szükség. Mária alázatára, aki hitt az Úr szavában,
s aki elsőként hajolt a jászol fölé, hogy méhének gyümölcsét
imádja; Józsefnek, az igaz embernek alázatára, akiben megvolt
a hit bátorsága, és ahelyett, hogy saját jóhírét óvja,
Istennek engedelmeskedett; a pásztorok alázatára, a szegény és
névtelen pásztorokéra, akik befogadták az égi hirnök üzenetét,
és sietve közeledtek a barlanghoz, ahol megtalálták az újszülött
kisdedet, s akik csodálattal eltelve imádták őt, és
magasztalták az Istent (vö. Lk 2, 15-20). A kicsik, a lélekben
szegények: ők Karácsony főszereplői, tegnap és ma egyaránt;
ahogy Isten történetében is mindig ők az igazság, a szeretet
és a béke országának fáradhatatlan építői. A betlehemi éjszaka
csendjében megszületett Jézus, és gondoskodó kezek fogadták.
És ma, a mi Karácsonyunkkor, amikor tovább visszhangzik az ő
megváltó születésének örömhíre, vajon ki az, aki kész,
hogy megnyissa előtte szívének ajtaját? Korunk emberei, férfiak
és nők! Krisztus hozzánk is jön, hogy elhozza a világosságot,
hozzánk is jön, hogy megajándékozzon az ő békéjével. De
vajon ki virraszt a kétkedés és a bizonytalanság éjszakájában
éber és imádságos szívvel? Ki várja az új nap hajnalát,
miközben őrzi a hit aprócska lángját? Kinek van ideje
hallgatni az ő szavát és hagyni, hogy szeretetének vonzása átalakítsa?
Igen! Az ő békeüzenete mindenkinek szól, mindenkihez jön,
hogy önmagát ajánlja fel, mint a megváltás biztos reményét.
Krisztus világossága, amely mindannyiunk életét betölteni
érkezik, ragyogja be ezt a világot, és legyen vigasz mindazok
számára, akik a nyomorúság, az igazságtalanság, a háború sötétjében
élnek. Jöjjön el azok életébe, akiknek még nem adatott meg,
hogy az önfenntartásra, az egészségre, a tanulás lehetőségére,
a stabil munkahelyre, a társadalmi és politikai életben való
teljesebb részvételre való alapvető és jogos vágyaik
teljesedjenek, vagy hogy megszabaduljanak az elnyomásból és az
emberi méltóságukat sértő körülmények közül. Azokhoz,
akik a társadalom legsebezhetőbb tagjai – nők, gyermekek, idősek
– akik oly fájdalmas módon gyakran lesznek véres fegyveres
konfliktusok és mindenfajta erőszakos cselekmény áldozataivá,
Amelyek hallatlan szenvedés okozói egész népek életében. Az
etnikai, vallási és politikai feszültségek, az instabilitás,
a rivalizálás, a szembenállások, az igazságtalanság és a
diszkrimináció megnyilvánulásai, amelyek sok ország szőttesét
csúfítják, a nemzetközi kapcsolatokat is beszennyezik. A világban
pedig egyre növekszik az elvándorlók, a menekültek, a kitelepítettek
száma, részben gyakori természeti katasztrófák miatt is,
amelyek a környezeti egyensúly felborulásának aggasztó következményei.
Ma, a béke napján gondolatainkat különösen is arrafelé
irányítjuk, ahol továbbra is a fegyverek robaja hallatszik,
Darfur, Szomália és a Kongói Demokratikus Köztársaság északi
részének sokat szenvedett tájára, Eritrea és Etiópia határvidékére;
a Közel-Kelet egészére, s különösen is Irakba, Libanonba és
a Szentföldre, Afganisztánba, Pakisztánba és Srí Lankára, a
Balkán vidékeire, és sok más olyan övezetre, ahol válságos
állapotok uralkodnak, amelyekről sajnos gyakorta elfeledkezünk.
A gyermek Jézus hozzon enyhülést mindazok számára, akik megpróbáltatások
közepette élnek, és töltse el bölcsességgel és bátorsággal
a kormányok felelőseit, hogy az emberséges, igazságos és tartós
megoldások keresésre törekedjenek. A világon ma az értelem és
az érték iránti szomjúság uralkodik, a jólétre és a békére
való törekvés jellemzi az egész emberiség útját, s
mindezekre, valamint a szegények reményteli várakozásaira
Krisztus – aki igaz Isten és igaz Ember – az ő születésével,
a Karácsonnyal adja válaszát. Ne vonakodjanak hát attól az
egyes emberek, sem a nemzetek, hogy felismerjék és befogadják
őt: Vele „ragyogó fény” világítja be az emberiség égboltját;
Vele „szent nap” érkezik el, amely nem ismer naplementét.
Legyen ez a karácsony valóban mindenki számára az öröm, a
remény és a béke napja!
„Jöjjetek mindnyájan az Urat imádni”. Máriával, Józseffel
és a pásztorokkal, a napkeleti bölcsekkel és az alázatos imádók
megszámlálhatatlan seregével, akik az újszülött Gyermek elé
járultak, mindazokkal, aki az évszázadok folyamán befogadták
szívükbe a Karácsony misztériumát, mi is, testvéreim, az összes
földrészen, hagyjuk, hogy e nap fényessége mindenüvé kiáradhasson:
hogy beléphessen a szívünkbe, bevilágítsa és felmelegítse
otthonunkat, vidámságot és reményt hozzon városainkba, és békét
adjon a világnak! Ez az én szívbéli jó kívánságom számotokra,
akik most hallgattok engem. Alázatos és hívő imádsággal
fordulok a Gyermek Jézushoz, hogy az ő világossága oszlasson
el minden sötét árnyat életetekben, és töltsön el újra
benneteket szeretettel és békével. Az Úr, aki Krisztusban ránk
ragyogtatta irgalmas arcát, részesítsen benneteket az ő
boldogságában és tegyen benneteket az ő jóságának hírvivőivé.
Boldog karácsonyt!
Fordította: Pákozdi István és Kató Eszter
(Forrás: Magyar Kurír)
|
