2007.07.06. 

Több, mint kettős mérce –derékba tört karrier

„Budakeszin közfelháborodást okozott, hogy a Prohászka Ottokár - sokak szerint antiszemita - püspök nevét viselő katolikus gimnázium igazgatóhelyettese, a történelmet is tanító Kosaras Péter Ákos náci egyenruhában pózol saját internetes bemutatkozó oldalán. A »jószívű SS-tiszt«-ként aláírt kép mellett az önmagára utaló fotók között a fasiszta Németország egyik vezetője is látható.” -írta június 18-án az egyik kispéldányszámú balliberális napilap. Június 21-én pedig Kosarast az iskola igazgatónője felmentette igazgató helyettesei beosztásából. Aznap este közös megegyezéssel megszűnt a történelem tanár munkaviszonya. Szerkesztőségünknek az ügyről Kosaras Péter Ákos történész nyilatkozott.

 -Milyen apropóból öltött magára ún. náci egyenruhát?

 -2006 telén egy olyan 60 km-es teljesítménytúrát szerveztünk, ami annyiban volt más, mint egy klasszikus teljesítménytúra, hogy katonai hagyományőrző csoportok történelmi bemutatót szerveztek a túrával párhuzamosan. Fontos: nem iskolai rendezvényről volt szó. Az ún. pontőri feladatokat ismeretterjesztő jelleggel katonai hagyományőrző csoportok látták el az egykori II. világháborús hadviselő felek közül négynek – a Magyar Királyságét, a szovjet Vörös Hadseregét, a Német Birodalomét és az USA-ét - egyenruháját megjelenítve. Mikor egy csoport elért egy bizonyos állomásra, ahol enni és inni kaptak, a túra részvevői kérdezhettek az adott hadviselő fél katonai felszerelésével kapcsolatban, sőt fel is vehettek sisakokat, egyenruhákat, hiszen erre a múzeumokban nincs lehetőség. A túra egyik résztvevője készítette rólam az ominózus képet, amit e-mailen megkaptam. Ezen a fotón nem pózoltam, ahogy a lap írja, hanem teát mértem kis gyermekeknek. Tehát nem militáns, nem politikai rendezvényről, s nem propagandisztikus célról van szó, hanem teamerésről. Ezt a fotót egyébként a lap, a Népszava megkurtítva jelenítette meg. Ennyit az objektivitásról. Mit tett ezután a sajtó többsége? Náci hagyományőrzésről kezdet el beszélni. Most már látom: hiba volt feltenni az iwiw-re ezt a képet, bár eszembe se jutott, hogy egy normális országban ebből ilyen ügy lehet.

 -Két héttel ezelőtt olvashattuk: a hódmezővásárhelyi közgyűlés egyik MSZP-es képviselőjének nyilas volt az apja. Az ön nagyapja SS-Obersturmführer volt. Sőt a netre kitett egy fotót, amin SS-tiszti egyenruhában látható. Nem gondolja, hogy a két eset rímel egymásra? Tehát kellett egy tiszteletben álló katolikus, keresztény ember, akit elő lehet rángatni.

 -Ezt nem hiszem. Nekem eszem ágában sincs senkit sem a felmenői után megítélni. Mindenki „tegyen le valamit az asztalra”, s akkor látjuk: ki mennyit ér. Sem előnyt, sem hátrányt nem szabad a felmenőjéből kovácsolni senkinek.

 -Jó. De ha egy jobbos politikus apjáról derülne ki, hogy nyilas volt, akkor azt másképp tálalná a sajtó többsége.

 -Nyilvánvalóan.

 -Tehát egy hagyományőrző rendezvényen vett részt, s demonstratív célból vette fel az egyenruhát…

 -Pontosan. Volt, aki szovjet egyenruhát öltött magára. Fontos kiemelni: mivel a német és a szovjet uniformison is önkényuralmi jelképek vannak, így a rendőrség felé ez a rendezvény be volt jelentve. Az egész támadást ezek után rendkívül primitívnek ítélem meg. Tisztában sincsenek azzal, hogy miről írnak/beszélnek ezek az ún. újságírók. A cél: ártani akartak valakinek.

 - Kinek? Önnek, az egyháznak, vagy az iskolának?

 - Szerintem komplexebb ez a történet annál, hogy azt mondhassam: csak nekem akartak ártani. Feltételezem, hogy a támadás egészében az iskola és a római katolikus egyház ellen is irányul.

 -A katonai ruhákat kölcsönzőből szerezték, vagy egy gyűjtemény részét képezik?

 -A világon rengeteg hagyományőrző csoport működik. Nagyszabású katonai rendezvénynek számít az pléldául, hogy 5 évente eljátsszák a waterlooi csatát. Ez egyfajta hobbi: hadijátékot játszani. Oroszország területén számtalan II. világháborús ütközetet játszanak el. Nyilván mindkét felet meg kell, hogy jelenítsék, így vannak, akik német uniformisban vannak. Ezek az uniformisok utángyártottak, s ezeket meg lehet vásárolni.

 -Közfelháborodásról írnak a sajtóban. Mit tapasztalt az ügy kirobbanása után? Átmennek az utca másik oldalára, ha meglátják, vagy tán leköpdösik az autóját?

 -Szó sincs róla. Aminek nagyon örülök: rendkívül sokan állnak ki mellettem. Tömegével kapom a támogatásokról szóló leveleket. Ezeket szülők, diákok, de általam teljesen ismeretlen emberek is írják. Közfelháborodásról nincs szó. Ez a kép régóta fenn van az iwiw-en, és senki nem törődött vele, míg ez az ún. újságíró, aki annyira bátor, hogy még a nevét sem adja az írásához, össze nem eszkábálta volna a cikket.

 -Ki lehet a háttérben? Tán egy haragvó diák, vagy egy kollega?

 -Mindkettőt kizártnak tartom. Mind a kollegáim, mind a gyerekek közölték velem, hogy mellettem állnak.

 -A kollegák talán, de az igazgatónő nem, hiszen felmentette tanulmányi igazgatóhelyettesi állásából. Úgy tűnt: először kiáll maga mellett…Tán megfenyegették? Megijedt a vizsgálatoktól?

 -Ezt konkrétan nem tudom. Két vizsgálat is indult, az egyik az oktatási ombudsman részéről, a másikat a székesfehérvári egyházmegye vizsgálóbizottsága kezdte el. Döbbenetes, de eddig (június 22.) egyik vizsgáló fél sem keresett meg. Meg sem kérdezték tőlem, hogy miről is van szó. A sajtónak nyilatkoztak, de engem eddig még fel sem hívtak. Ezt az eljárást teljesen felháborítónak tartom. Június 21-én megszüntették igazgatóhelyettesi jogviszonyomat, s ezt követően döntöttem úgy, hogy az iskolát tovább ne támadják, közös megegyezéssel a munkaviszonyomat megszüntetem.

 -Tehát szó sincs sértettségről…

 -Nincs. Amit a média nagy része produkál: szégyenteljes. Támadják és mocskolják a gimnáziumot. Az iskola védelmében léptem így. Se gyávaságból, se sértettségből.

 Az oktatási ombudsmanhoz forduló Bárándy Gergely, az MSZP országgyűlési képviselője kijelentette: „Az intézményfenntartó egyház nem alacsonyabb, hanem magasabb erkölcsiséget kíván meg az oktatóitól. Ez az eszme és szemlélet tételesen szembeáll a katolikus egyház tanításával és minden jó érzésű ember felfogásával. Náci nézeteket hangoztató oktatónak pedig nincs helye sem egyházi, sem állami iskolában.” Igaz, konkrétan, névvel, senki nem állítja, hogy Ön náci nézeteket hangoztatna, de úgy tűnik: Bárándyék győztek. Elérték céljukat.

 -Sajnos olyan országban élünk, ahol egy névtelenül megjelenő cikk rágalmai elegendők ahhoz, hogy egy olyan hiba miatt – mint a kép feltétele – megszűnjön egy tanár állása. Valóban hiba volt ezt a képet feltenni, hiszen tudom, milyen világban élünk. Olyanban, ahol, akit a sajtó egy nagyobbik része bűnösnek kiált ki, az persona non grata.

 -Hiba, naivitás…

 -Nem akartam ezzel a képpel senkit sem megbántani, senkinek sem ártani. Hiszen tudtam, hogy milyen apropóból készült a fotó. Lehet naivitásról is beszélni, mert azt hittem, egy ilyen fotóból semmi gond nem lehet. Aztán kiderült: lehet.

 -Nem tartja furának, hogy pont egy kormánypárti képviselő oktatja ki a népet a katolikus egyház tanításából?

 -Sem a kormánypárti képviselő urat, sem a kormánypártokat nem szeretném minősíteni. A munkájuk éppen eléggé minősíti őket.

 -Június 22-én a botrányt kreáló napilapban olvastam : „Napilapunkat megkereső szülők jó része azt az álláspontot képviseli, hogy Kosaras Péter Ákost történelemtanári beosztásából is el kell távolítani. Továbbá az ő náci hagyományainak ápolásáról, kirekesztő írásairól rég tudó, azt eltűrő, ellene fel nem lépő, beosztottját elvtelenül mentegető intézményvezetőnek is távoznia kell, ellenkező esetben jó néhányan kiíratják gyermeküket a katolikus gimnáziumból, illetve további eljárásokat kezdeményeznek.” Volt olyan szülő, aki az újságcikk miatt már kivette a gyerekét a gimnáziumból?

 -Ennek az írásnak semmi köze a valósághoz. Az egy igen nagyfokú naivságra vall, ha valaki úgy gondolkozik az oktatásról, hogy a szülők ilyen jellegű problémákkal egy újságot keresnek meg. Ha ilyen jellegű problémája lenne néhány szülőnek, akkor az iskola fenntartóját keresnék meg, nem pedig a Népszavát.

 -Mit gondol, ha szovjet, vagy volt ÁVH-s ruhában „pózolt” volna, akkor is ekkora hajtóvadászatot indítottak volna maga ellen?

 -Egészen bizonyos vagyok benne, hogy nem.

 -Tehát kettős mércéről lehet beszélni.

 -Többről van szó, hiszen a Fiatal Baloldal olyan Che Guevara-fesztivált rendez, amin részt vesz az ország miniszterelnöke. Ez nem bántja a sajtó többségét. Nem számít az utcán a sarló-kalapácsos póló, s a vörös csillag sem. Esetünkben pedig felfújtak egy politikai lufit azzal a szándékkal, hogy ártsanak. Nem tenni akartak valamiért, valakiért, hanem csak ártani.

 -Azt is felróják önnek, hogy könyvet írt Magyarok a Waffen-SS kötelékében címmel, melynek melléklete náci indulókat tartalmaz. Valóban náci indulókról van szó?

 -A kiadó szerkesztett a könyv mellé– jómagam a lemez szerkesztésében nem vettem részt – egy CD-t. Az első kiadásnál, az egyik könyvesboltban vásárolható volt X számú könyv, melyhez járt egy hanghordozó. Ez nem más, mint üzleti fogás. Ha egy ilyen témájú könyvről van szó, akkor német katonadalokat tartalmaz a mellékelt CD. Ha valaki a Vörös Hadsereg történetét írja meg, s mellékelnek hozzá régi orosz és partizán nótákat, megtehetik, hiszen ismertető céllal teszik. Ha valaki meg akarja ismerni az adott kor zenéjét, akkor miért nem hallgathatja meg? Attól pedig senki nem lesz kommunistává, vagy nácivá, ha meghallgat egy második világháborús katonai dalt.

 -Mi az igaz abból, hogy a Hadtörténeti Múzeumban megtiltották a könyv árusítását?

 -Ez egy 2005-ös történet, amit úgy tálalnak, mintha friss lenne. A könyv borítójának elején két hadosztály jelvénye látható. Egy külföldi állampolgár bejelentése alapján a Hadtörténeti Intézet és Múzeum illetékesei vizsgálták meg, hogy pontosan miről van szó. Valóban néhány napig nem árulták a könyvet, de aztán, miután rájöttek, hogy egy szakmunkáról van szó, újból árusították. Hiszen a témához kötődik az illusztráció. Ha valaki Hitlerről ír egy könyvet, akkor adja magát, hogy a Führer legyen a borítón, s pl. ne egy svéd vízilabdacsapat, mert nem tudná a kettőt „összekötni” a vásárló.

 -Önnek nem ez az első ügye, amit felkapott a média. 2005-ben a helyi lapban azt írta, hogy „könnyen jár a szája azoknak, akik csekkfüzetekben hordozzák hazájukat, akik egyszer itt, másszor ott, de leginkább a vörös lobogó árnyékában érzik otthon magukat.” Ezek után Orosz Józseftől kezdve az összes médiaguru magára szállt. A decemberi népszavazás után vagyunk. Annak kimenetele adta a cikk hangvételét?

 -Igen. A 2004. december 5-ei siralmas népszavazás volt annak cikknek a kiindulópontja, ami 2005 márciusában jelent meg. A mai napig az a véleményem, hogy nagyobb szégyent nem ért meg ez az ország, mint ez a december 5-e.

 -Nem tesz jogi lépéseket egyes sajtóorgánumok ellen?

 -Felvettem jogászokkal a kapcsolatot, és eldöntjük: perelünk, vagy sem.

 -Hogyan tovább? Marad a katedrán, vagy egyéb kenyérkereseti mód  után néz?

 -Természetesen állást keresek, de szinte biztos vagyok benne, hogy nincs olyan bátor iskolaigazgató, aki alkalmazna engem.

 Medveczky Attila