2007.07.20. 

Márai Sándor: Füveskönyv

(Szentendrei Teátrum - Városháza Udvari Színpada)

Márai Sándorról az elmúlt 15-16 évben hallhatunk újra. Az Egyesült Államokbeli San Diegóban, idős korában, 89 esztendősen önkezével vetett véget életének, ezért nem lehetett a tanúja azoknak a szép, fényes – s akkor úgy gondoltuk – sorsfordító napoknak, amikor telve voltunk reménnyel, a magyar nép emberhez méltó, jobb jövőjébe vetett hittel. A rendszerváltozásnak nevezett hatalomátrendeződés óta szabad róla nemcsak suttogva, hanem fennhangon is beszélni. Sőt! Azt is mondhatnánk: divatba jött. Könyvesboltok kirakataiban műveinek újabb kiadásai sorakoznak, drámáit is felfedezték, egymás után újítják fel a színházak, és ebben az évben a közönség a mozikban már láthatta Az Emigráns című játékfilmet, ami a Márai házaspár életének utolsó hónapjait mutatja be. Márai – prózai alkotásaihoz képest elenyésző számú – színjátékot vetett papírra. Kaland című művének 1940-ben volt a Nemzeti Kamaraszínházában a premierje. A Kalandot 2000 őszén az akkori Éjszakai – majd Piccolo, ma Pinceszínház – tűzte műsorára, és azóta is ott tartja. A kassai polgárok című drámáját 1942-ben vitte színre a Nemzeti, mindkettőt a méltatlanul elfeledett színháztudós, Németh Antal rendezte. A kassai polgárokat sajnos, most egyik színházban sem tekinthetik meg a nézők. Miután Márai kevés színdarabot írt, ezért számtalan művét dramatizálják, amelyek közül a legismertebb A gyertyák csonkig égnek című drámaadaptáció, amit a Pesti Magyar Színház több éven át játszott. Erdélyi György színművész Tanú vagyok rá címmel állított össze Márai műveiből pódiumjellegű előadást, Pisztoly címmel pedig a Gyulai Várszínház mutatta be a Márai naplójegyzetekből összeállított előadását. Nemcsak itthon állítják színpadra Márai darabjait a teátrumok, hanem a tengerek túlon is, és Európában ő az egyik legünnepeltebb magyar szerző. Olaszországban – főképp Salernóban, ahol Márai hosszabb ideig lakott – valóságos Márai-kultusz alakult ki, műveit egymás után dobják piacra, drámáit sorra mutatják be, nem is olyan régen pedig szobrot állítottak neki.

A Füveskönyv című bölcsességeket, megfontolandó jótanácsokat tartalmazó műve 1943-ban látott napvilágot, amit a régi füveskönyvek mintájára írt. Ezekben a füveskönyvekben hétköznapi példákkal felelnek igen bonyolult vagy csupán egyszerű kérdésekre, ilyenekre például, hogyan viselkedjen az a nő vagy férfi, akit elhagyott az Isten, vagy a kedvese, és emiatt fáj a szíve. Márai igyekszik tartani magát a műfaj követelményeihez, megszámozza gondolatait, amik 2-3, de 15-20 sorosak is lehetnek. Az élet minden területét felölelik ezek az okos, mély értelmű mondatokból álló blokkok, amik így kezdődnek: „Arról, hogy...”. Ha mégis valamiféle tematikus rendet kellene kialakítani közöttük, akkor azt lehetne megállapítani, hogy inkább filozofikusak, és legtöbbször barátságról, szerelemről meg szenvedélyről szólnak. A Füveskönyv tartalmának savát-borsát az inkább olvasásra, továbbértelmezésre alkalmas mondatfüzérek adják, ennek ellenére szinte kínálja magát a színpadi megjelenítésre, ugyanis nagyszerű és igazi szellemi felüdülést jelentő produkció jöhet létre akkor, amikor mesterségüket értő és magas művészi fokon űző színészek tehetségüket, színi tudásukat hozzáadják Márai gondolataihoz, s ebből az értéket teremtő keveredésből egy igazán jó és igényes szórakozásban részesítő, lelkünket nemesítő, nem megterhelő, sőt inkább megtisztító előadás jön létre. Ez a csoda bekövetkezik a Dunakanyar egyik legszebb városában. A Füveskönyvből először, 1991-ben Forgács Péter rendezésében rövid játékfilm készült, első színházi változata 2005-ben, felolvasószínházi produkció keretén belül jött létre, és a Mammut II. Üzletközpont Kaméleon Klubjában, a Mammut Színházban mutatták be Fullajtár Andrea, Kaszás Attila és Széles László közreműködésében. (Képünk ezen az előadáson készült.) A most, a Szentendrei Teátrum és Nyár programsorozatának keretén belül június végén felújított előadás Kaszás Attila emléke előtt is tisztelegni kíván. Ennek a Füveskönyvnek a szövegváltozatát Meskó Zsolt készítette el, a két évvel ezelőtti előadásból Fullajtár Andrea személye megmaradt, a két férfi szerepét Lengyel Ferenc és Simon Kornél vette át, sőt dalokkal és sanzonokkal is kibővített színpadi játékká alakult át. A zenéjét Madai Zsolt és Lengyel Zoltán szerezte, illetve írta át, a színészek zongorakísérője Lengyel Zoltán, a rendezője pedig Salamon Suba László. Ezért az előadásért igazán megéri ellátogatni Szentendrére, egy nő és két férfi, azaz három különböző sors örömei, bánatai, mélységei és magasságai, hitei és csalódásai útmutatóul szolgálnak mindenféle korban lévő embernek, hogy mit érdemes tennie, miként szabad és hogyan nem kéne élnie, mi fontos és mi nem.

Dr. Petővári Ágnes