2007.07.20. 

Az egyházfinanszírozás újra időszerű kérdéseiről

A jelenleg kormányzó MSZP és SZDSZ vezetői július elsején aláírták a koalíciós megállapodást kiegészítő dokumentumot. A két párt egyebek mellett egyetértett abban, hogy az egyházak közfeladatok ellátását célzó tevékenységét továbbra is állami eszközökből kell finanszírozni. Megállapodtak, hogy az oktatási, kulturális és szociális területhez hasonlóan a többi érintett tárca is vizsgálja meg az egyházak közfeladat-ellátásának jelenlegi finanszírozási képletét, és ezek után kerüljön sor az egyházakkal való megállapodásra. Emellett az is a szerződés része, hogy a felek áttekintik az szja egy százalékára vonatkozó felajánlásokat és a kiegészítő kedvezményeket, azzal a céllal, hogy kiváltsák a kiegészítő támogatást.

 "Üzenetváltás"

 Néhány nappal később egy újságcikkben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, az MSZP elnöke úgy nyilatkozott: "A vatikáni szerződést nem felülvizsgálni, hanem betartani kell." Kóka János gazdasági miniszter, az SZDSZ elnöke pedig azt mondta: "A szerződés megkötése óta történt egy s más. Megerősödtek a civil szervezetek, megváltoztak a közszolgáltatások is. Ez egy új helyzet, melyben - s ezt mi is elismerjük - vannak olyan közfeladatok, melyeket az egyházak képesek a legjobban ellátni. Minderről az egyházakkal fogunk tárgyalni, s csak utána lépni."

 A jelenlegi kormány nyilatkozatai és az utánuk következő cselekedetek finoman szólva nincsenek mindig összhangban. Lehetne mondani, miért figyelünk újságcikkekre, miért reagálnak az egyházak vezetői a médiumok által felröppentett, akár hírlapi kacsának is tekinthető információkra? Már sokszor bebizonyosodott, hogy a jelenlegi vezetés a pártállami időket idéző módon sokszor ilyen úton üzen az ország lakosságának, mintegy tesztelve a várható reakciókat. Egy biztos: a Horn-kormány és a Szentszék által megkötött szerződés szálka a kisebbik kormánypárt szemében, minden igyekezetével próbálja az abban foglaltakat figyelmen kívül hagyni, illetve megváltoztatni.

 Erre reagált Semjén Zsolt, a KDNP elnöke és Balog Zoltán (Fidesz) abban a levélben, melyet az új koalíciós megállapodás aláírása után fogalmaztak meg és hoztak nyilvánosságra. "Az MSZP-SZDSZ-koalíció úgy akar elvonni több milliárd forintot a közfeladatot átvállaló, egyházi fenntartású óvodáktól, iskoláktól, szociális otthonoktól, hogy közben megfeledkezik arról: a rendszer alapjait nemzetközi szerződés tartalmazza. Tisztában vannak-e azzal, hogy megállapodásukkal egy hatályos nemzetközi szerződést akarnak felrúgni? Miért nem a nemzetközi szakértőkből álló vatikáni vegyes bizottságban kívánták napirendre venni az egyházfinanszírozás megváltoztatásának kérdését?" - írják a dokumentumban.

 A felröppent hírekkel kapcsolatban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkársága is nyilatkozott. Német László, a konferencia titkára figyelmeztet, hogy a személyi jövedelemadó egyszázalékos adóátirányítási rendszerét a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között 1997-ben kötött nemzetközi szerződés rögzíti, ezért a másik fél beleegyezése nélküli teljes változtatás a szerződés megszegését jelentené.

 A fentiek után érdemes néhány sorban áttekinteni a Horn-kabinet és az Orbán-kormány egyházpolitikáját.

 A Horn-kormány álláspontja

 Horn Gyula egyházakkal foglalkozó szakemberei a többi közt így írtak erről: A Magyar Köztársaság kormányának felfogása szerint a hit megvallása és személyes gyakorlása az emberek legbelső magánügye, az egyházak társadalmi szerepvállalása viszont közügy. Ennek szellemében a kormánynak garantálnia kell a lelkiismereti és vallásszabadságot, az állam és az egyház teljes egyenjogúságon alapuló szétválasztását az alkotmánynak és az érvényes törvényeknek megfelelően. [...] A kormány fontosnak tartja az egyházi tevékenység anyagi hátterének kiépülését. Ezt úgy kívánja előmozdítani, hogy az elvezessen az egyházak anyagi függetlenségéhez, másfelől ne sértse mások lelkiismereti szabadságát. Távlatilag azt tartja helyesnek, ha a hívek, személyi jövedelemadójuk meghatározott részének terhére, maguk gondoskodnak egyházuk fenntartásáról.

 Az Orbán-kabinet egyházpolitikája

 Az Orbán-kormány idejében a szakemberek ekképp vélekedtek ez egyházakról, azok finanszírozási kérdéseiről: A kormány felfogásának alapja, hogy az egyházak és az állam szétválasztása nem jelentheti az egyházak és a társadalom elválasztását. Az állam semlegessége a vallásszabadsággal kapcsolatban nem jelenthet tétlenséget. A jelen nagy feladata már nem a kettéválasztás, hanem az, hogy miként biztosítható az állam és az egyházak valódi együttműködése és egymást segítése. Az európai, s így a magyar kultúra is elszakíthatatlanul a keresztény civilizációra épül. A kormány tisztelettel ismeri el a történelmi egyházak munkáját a nemzet életében, és számít azok szolgálatára lelki, szellemi, erkölcsi, kulturális, oktatási-nevelési, szociális téren. Ezért feladatának tartja az egyházak szabadságának biztosítását mind törvényi, mind anyagi tekintetben. Az egyházak tényleges szabadságához elengedhetetlen anyagi függetlenségük, működőképességük biztosítása.

 Fontos, hogy amennyiben az egyházak lakossági igény alapján közfeladatot vállalnak át, akkor ténylegesen kapják meg ugyanazt a támogatást, mint a hasonló állami vagy önkormányzati intézmények. Ennek elmaradása esetén nemcsak az állami, önkormányzati, illetve egyházi intézmény között tesznek különbséget, hanem vallási alapon gyerek és gyerek, beteg és beteg, állampolgár és állampolgár között, ami a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmába ütközik.

 A vallásos emberek adófizető polgárok, adóforintjaik segítik fenntartani az állami és önkormányzati intézményeket. Ha a közfeladatokat átvállaló egyházi intézmények a vallásos embereket külön terhelik, akkor valójában kettős adófizetésre vannak kényszerítve. A kormány ugyanolyan támogatásban fogja részesíteni az egyházak közfeladatokat átvállaló oktatási, kulturális, egészségügyi, szociális, karitatív intézményeit, mint a hasonló tevékenységet végző állami és önkormányzati intézményeket.

 A kormányt alkotó politikai pártok üdvözölték az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodást, és tudomásul vették az abban foglalt, a személyi jövedelemadó egy százalékának átutalására vonatkozó konstrukciót. Az így befolyó összegek azonban nem mutatják egy adott egyház, vallási közösség tényleges társadalmi támogatottságát, pusztán a magasabb jövedelemmel rendelkező rétegek általi kedveltséget. Az "egyszázalékos modellből" - a nyugat-európai gyakorlattal ellentétben - a nyugdíjasok, a fiatal értelmiségiek, tehát a történelmi egyházak híveinek jelentős részét adó társadalmi csoportok valójában ki vannak zárva, hiszen ők életállapotukból következően nem vagy alig fizetnek személyi jövedelemadót. Ezért a kiegészítő támogatásoknál nem az adott egyház, vallási közösség részére juttatott összeg nagyságát, hanem a rendelkezők számát kell alapul venni. A kormány keresi a megoldást a konstrukció kiszélesítésére a létszámarányos elosztás irányában, hogy az szja-t nem fizető állampolgárok is részt vegyenek az adóbevételből származó közpénzek elosztásában.

 * * *

 A híresztelések és ellentmondásos nyilatkozatok közepette az még mindig nem világos, hogy a Gyurcsány-kormány valójában mit is tervez a jelentős közszolgálati tevékenységet is ellátó egyház(ak) anyagi támogatásával kapcsolatosan.

Összeállította Bókay László

(forrás: Új Ember)