2007.07.27. 

„Nemzetünk történelme egyre jobban érdekel”

Fiatal kora ellenére már több mint fél évtizede foglalkozik ólom- és tiffany-üvegek készítésével. A kicsinyke ékszertartó dobozkától a hatalmas üveg-teraszajtóig terjedő alkotásai egyre keresettebbek. Ettől függetlenül arra a legbüszkébb, hogy egy Tolna megyei kis falu, Nagyszékely református templomának valamennyi ablaka az ő keze munkája révén újult meg. Ő Dorozsmai Mariann, Pestszentlőrincen élő és alkotó díszüveg-készítő művész.

- Mit kell tudni az ólomüveg-készítésről?

- Bevezetésként szerintem nagyon lényeges, hogy tisztázzuk az ólomüveg fogalmát, illetve azt, hogy mi a különbség az ólomüveg és az úgynevezett Tiffany-üveg között. A kettő közül az ólomüveg sokkalta régebbi díszítési mód, hiszen a Tiffany-üveg alig százesztendős múltra tekint csak vissza. Az ólomüveg nem más, mint amikor eltérő nagyságú és/vagy színű üvegdarabokat egy ólomból lévő „H-profil” segítségével összeillesztünk, és ennek révén kaphatunk aztán különböző méretű és formájú, kész ólomüvegeket.

- Ez a „H-profil” tulajdonképpen micsoda?

- Ez nem más, mint egy „H-betű” formájú ólomsín, amelynek mindkét oldalába beilleszthető egy-egy üvegdarab. A „H” alakzat jóvoltából pedig ez a bizonyos sín meg is tartja a beleillesztett üveget. Az ólom azért kitűnő fém, mert viszonylagos rugalmassága révén szinte bármilyen formájú ólomüvegek elkészíthetőek általa. Az ólomüveg-készítés kezdete egyébként a kora középkorra nyúlik vissza. Akkoriban még nem állt rendelkezésre olyan technológia, amelynek segítségével nagy és egybefüggő üvegtáblákat lehetett volna alkotni. Így találták ki azt, hogy ilyen ólomsínek segítségével dolgozzanak. Azt is érdemes elmondani, hogy bár sokan kizárólag a templomüvegekkel azonosítják az ólomüveget, azért korántsem csak ez a felhasználása lehetséges. Igaz ez még akkor is, ha a leglátványosabban és legszembetűnőbben a középkori templomokban maradtak meg.

- Mit érdemes tudnunk az Ön által említett másik üvegtípusról, a Tiffany-üvegről?

- Louis Comfort Tiffany a XIX-XX. század fordulóján alkotó francia ékszerész volt, aki New Yorkban élt. Tiffany nevéhez köthető az újítás, amellyel átalakította az addig egyeduralkodó ólomüveg-technikát, és kitalált helyette egy újat. Ennek a lényege, hogy egy sárgaréz-szalag kerül az összeillesztendő üvegdarabok szélére, amelyeket aztán az illeszkedési pontoknál végig kell forrasztani. A forrasztás egy, az ólomhoz hasonló fémmel, az ónnal történik, amely hozzátapad a rézhez, és így egyben tartja az összeillesztett üvegdarabokat. Tiffany technikája azért volt mérföldkő a díszüveg-készítés területén, mert ennek köszönhetően vált lehetővé, hogy lágyabb íveket tartalmazó alkotások – például díszlámpák – születhessenek. Emiatt teljesen jogos, hogy a Tiffany-lámpát róla nevezték el, és az már így vonult be a köztudatba.

- Ön melyik ág művelője a két technika közül?

- Én mind a két technikával nagyon szeretek dolgozni. Szerintem, ha valaki ebben a szakmában dolgozik, akkor nem is igen engedheti meg magának azt a luxust, hogy ne ismerje és ne tudja alkalmazni mind a kettőt. Már csak azért sem, mert ha csak az egyikkel tud dolgozni, akkor jelentősen lecsökken az alkotói mozgástere.

- Számomra, mint kívülállónak, úgy tűnik, hogy ez nem egy hétköznapi szakma. Hogyan lett mégis egyike a keveseknek?

- Való igaz, hogy ez nem túl gyakori szakma, tényleg nem vagyunk túl sokan, akik ezzel foglalkozunk. Én Édesapám révén kerültem kapcsolatba az üveggel. Ő – épület-üvegezőként – hagyományos üvegekkel dolgozik, az üveg feldolgozásának alapvető rejtelmeit tőle tanultam meg. Miután mindig is szerettem alkotni, így az érettségi után – egyebek mellett szüleim tanácsára és támogatásával – egy kézműves iskolába iratkoztam be. Az ólomüveg-készítést tanultam ki.

- Kik voltak a tanítómesterei?

- Több olyan személy is volt az iskolában, akitől nagyon sok olyan szakmai fogást leshettem el, ami nélkülözhetetlen a díszüveg-készítésben. Szilcz Mariann és Tóth Kornélia nevét feltétlenül ki kell emelnem, ha a „mestereimről” beszélünk, miként fontosnak tartom, hogy Wutka László neve is elhangozzék. Tőle tanultam meg a tradicionális üvegfestést, amely szintén alapköve a mi szakmánknak.

- Következetesen a „szakma” kifejezést alkalmazza saját tevékenységével kapcsolatban, kiállítást viszont a képző- és alkotóművészek szoktak rendezni. Miután Ön a közelmúltban tartotta első önálló kiállítását, meg kell kérdeznem: az ólomüveg-készítés akkor most szakma, vagy egy művészeti ág?

- Nehezet kérdezett. Egyszerre válaszolhatnám azt, hogy egyik sem és mind a kettő. De akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, ha azt mondom, hogy a kettő elegyének tekinthető. Nem nevezném tisztán csak művészetnek, ám az kétségtelen, hogy ebben a szakmában magas színvonalú munkát nem lehet végezni művészi hajlam és némi tehetség nélkül.

- Mi a folyamata egy alkotás elkészültének?

- Ez nagyban függ attól, hogy milyen jellegű a munka. Tegyük fel, hogy egy lakás nappalijának vagy egy étkezőjének díszítéséről van szó. Ebben az esetben elsőként kimegyek az ügyfélhez, hogy felmérjem, hová is kell majd elkészítenem a munkát. Ez messze nem mindegy, hiszen amennyire fel tudja dobni a ház belsőjét egy oda passzoló és megfelelően elkészített üvegajtó, vagy éppen konyhaszekrény, ugyanannyira el is ronthatja egy oda nem illő alkotás… Nincs két egyforma üveg, minden munkámnál pontos és mértarányos tervet készítek, és a megrendelővel közösen választjuk ki, hogy milyen üveg készüljön. Ezután egy szintén érdekes fázis következik. A készülő üveg vázlatrajzát – akármekkora is  – előre el kell készíteni.

- A vázlatrajzban semmiféle kicsinyítés nincsen?

- Nincs, ez milliméterre pontosan megegyezik az elkészítendő üveg méretével. Ez az alaprajz nélkülözhetetlen kelléke a végső üveg elkészültének. Pontosan tartalmazza az ólomsínek majdani helyét, és már látható belőle az is, hogy hol milyen színű díszüveget fogok beilleszteni. Ennek a vázlatrajznak a segítségével készülnek el az apró üvegdarabok. Kivágom a darabokat, ha kell, meg is festem őket. A festett részt kemencében beégetem, hogy tartós maradjon. Ezután tudok nekiállni a befejező fázisnak, amikor a sok, apró üvegdarabból összeállítom és elkészítem az üveget. Ekkor már kicsit olyan a munka, mintha egy puzzle-t rakna össze az ember.

- Mennyi ideig dolgozik egy-egy művén?

- Átlagban azt lehet mondani, hogy két hétig tart egy munka. Ebben a teljes munkafolyamat benne van. Ám nyilvánvaló, hogy a nagyobb volumenű munkák akár több hónapig is eltarthatnak, míg egy kisebb tárgy elkészítésével egy-két nap alatt végezni lehet.

- Melyik munkájára a legbüszkébb?

- Van egy kicsiny falu Tolna megyében, Pincehelytől keletre. Úgy hívják, hogy Nagyszékely. Az ottani református templom üvegeinek elkészítésére kértek fel, amelyet nagy örömmel fogadtam és vállaltam. Több, mint három hónapig dolgoztam rajta, ami érthető is, hiszen körülbelül 2500 kis üveglapot használtam fel a munkához. Ilyenkor persze többször kint vagyok a helyszínen, de a munka nagyobbik részét a műhelyemben végzem. Természetesen a beépítésnél is jelen vagyok. Ez talán a legizgalmasabb része az egésznek, hiszen ekkor kerül végre minden a helyére. Boldog vagyok, mert úgy érzem, hogy sikerült méltó módon megoldanom ezt a komoly, de nagyon megtisztelő feladatot!

- Hol lehet megtekinteni az alkotásait?

- Miután a munkáimnak megvan az a különleges sajátossága, hogy túlnyomó többségükben beépítésre kerülnek, így a végső környezetükben láthatóak elsősorban. Természetesen az elhelyezésüket azért meg szoktam örökíteni. A beépített üvegekről, tárgyakról készített felvételeim megtekinthetőek a honlapomon (www.dorozsmaiolomuveg.hu). Ezen felül bízom abban, hogy – első kiállításom sikerén felbuzdulva – időről-időre sikerül majd újabb kiállításokat is tartanom, ahol az érdeklődők személyesen is megtekinthetik, milyen remek tárgyak készülhetnek üvegből.

- Milyen célokat tűzött ki magának a jövőre nézve?

- Szeretnék sok szépet és sok újat alkotni. Szeretném, hogy minél több ember fedezze fel magának az üveget, mint berendezési és dísztárgyat. Az üveg rendkívül sokoldalú, nagyon szép dísze lehet otthonunknak, éppen ezért nem szabad félni tőle. Bátran díszítsük üveggel az otthonunkat. És nagyon szeretném elérni azt is, hogy munkáimmal örömet tudjak szerezni szűkebb és tágabb környezetemnek egyaránt! Ezeken kívül van egy más jellegű tervem is, ami az egész életpályámra szól. Keresztény, magyar családból származom, mindig is sokat jelentett számomra hitem és magyarságom. Történelmi múltunk – mely ezer év óta szerves egységet alkot a kereszténységgel is – egyre jobban érdekel és mind fontosabb szerepet tölt be munkásságomban is. Szeretném elkészíteni legnagyobb magyarjainkat, szentjeinket, történelmünk kiemelkedő alakjait. Árpád-házi Szent Margittal kezdtem a sort. Célom, hogy az Isten által kapott tehetségemmel méltó emléket állítsak nekik, megfelelve ennek a nemes feladatnak! Mert ma már közhely, de mégis igaz: csak annak a nemzetnek van jövője, amelyik ismeri a múltját és büszke is rá.

Kovács Attila