2007.07.27. 

Olcsó áruk, gazdag választék

Már a Kádár-korszak utolsó éveiben is tapasztalható volt, hogy a mezőgazdasági termények fogyasztói ára sokszorosan meghaladja a gazdáknak kifizetett összeget. Ezért akkoriban a lánckereskedelmet okolták, ami azt jelentette, hogy az őstermelőktől, mezőgazdasági kisvállalkozóktól felvásárolt áru több közvetítőn keresztül – melyeknek természetesen mindegyike felszámította a saját hasznát – jutott el a vásárlókhoz.

Ennek a tűrhetetlen helyzetnek a megoldása az akkor éppen csak megalakult ellenzéki mozgalom, az MDF nevéhez fűződött, amely megszervezte a mezőgazdasági termelők és a fogyasztók közvetlen találkozását biztosító időszakos piacokat. Ezek többnyire szombaton működtek olyan forgalmas közterületeken, ahol szabad tér is volt az alkalmi elárusítóhelyek felállítására. A kezdeményezés sikerét jól mutatja, hogy ezt követően ugrott meg az MDF népszerűsége, és a termelői piacok megszervezése komoly szerepet játszhatott abban is, hogy – a média által már akkor is agyontámogatott SZDSZ ellenében – 1990-ben a nemzeti oldal nyerte meg a kommunista diktatúra bukását követő első szabad választásokat.

Sokan még napjainkban is MDF-piacnak nevezik a többnyire önkormányzatok által működtetett  termelői vásárokat, melyekhez azonban Dávid Ibolya pártjának, az alapítók célkitűzéseit mindenben eláruló MDF-nek már semmi köze sincs. Az ilyen piacokra azonban ma talán még nagyobb szükség van, mint létesítésük idején. Tekintettel a termelők értékesítési nehézségeire és a társadalom egyre nagyobb részének aggasztó elszegényedésére, a haszon döntő részét lefölöző nagykereskedelem – mely meghatározó részben idegen tulajdonban van – megkerülésével a gazdák és vásárlóik egyaránt jól járnak.

Fővárosunkban jelenleg a pestszentlőrinci Havanna-lakótelepen működik az egyik legnagyobb termelői piac, ahol főleg Pest, Heves és Bács-Kiskun megyei gazdák értékesítik terményeiket. A piacon gyakorlatilag nem található külföldi áru, és a hagyományos zöldségpiacokéhoz képest is hihetetlenül olcsó a különféle zöldségek, gyümölcsök, valamint egyéb mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kínálata.

Július elejére a paradicsom és paprika ára a piacokon sem igen ment 150 forint alá, míg a különféle szupermarketekben, bevásárlóközpontokban a 200 forintot is meghaladhatta kilója. Ezzel szemben a termelői piacon akár 100 forinttért is megvásárolhattunk 1 kiló paprikát és paradicsomot, ami a jelenlegi viszonyok között szinte alulmúlhatatlan.  Hasonló a helyzet a görögdinnyével is, amelyért 45 forintot kérnek a pestszentlőrinci piacon, míg máshol ennek a duplájába is belekerülhet. Sőt a Havannán olyan termelő is akadt, aki 300 forinttért kínálta a körülbelül 10 kilós görögdinnyék darabját.

Néhány kiragadott példa is egyértelműen mutatja a termelői piac olcsóságát, ami a kispénzű vásárlók számára is lehetővé teszi az egészséges táplálkozást. A hagyma és az uborka kilónkénti ára egyaránt 100 forint, tojást 17 forinttért is kapni, de 22-ért már a legkiválóbb minőségű is beszerezhető, a házi zsír ára 150 és 200 forint között mozog, a krumplié 55-nél kezdődik, míg a csöves kukorica darabja 25 forint.

János, aki a Havanna-lakótelepen él, és a postánál dolgozik havi 85 ezer forint nettó fizetésért, három gyermeket nevel egyedül. Számára a hétvégi piac nyújtja az egyetlen lehetőséget arra, hogy tisztességes ellátást biztosítson családjának. Név szerint ismeri az ott áruló őstermelők jelentős részét, és mindig megtalálja a legolcsóbb, bár még elfogadható minőségű árut. Szerinte elsősorban a lakóhelye melletti termelői piac olcsó árainak köszönhető, hogy ő és gyermekei – dacára a folyamatosan rosszabbodó életfeltételeknek – élelemben még soha nem szenvedtek hiányt.

Andrea kicsit távolabbról, a Lakatos-lakótelepről jár a szombati piacra, de ő is minden alkalommal ott van a vásárlók között. A két kisgyermekes asszony és férje viszonylag jól keresnek, ám ennek ellenére is ragaszkodnak a pénz észszerű felhasználásához, megkeresve a legkedvezőbb vásárlási lehetőséget. Így tudják megtakarítani azt a pénzt, ami kocsijuk üzemeltetéséhez, vagy éppen a nyaraláshoz szükséges.

Többnyire a piacon árusító gazdák is megtalálják számításukat, hiszen túlnyomó többségük már évek óta árusít a Havannán, és sokan ismerik közülük név szerint is törzsvásárlóikat. József kora hajnalban kel, hogy Bács-Kiskun megyei lakóhelyéről még időben kiérjen a reggel 6-kor nyitó piacra, ám úgy érzi, hogy ez természetes velejárója a paraszti munkának. A termelői piac pedig tisztességes és biztos bevételt jelent a gazdáknak, tehát néhány óra alvás miatt kár lenne lemondani róla. József szerint a Havannán való árusításnak elsősorban az az előnye, hogy a gazda azonnal megkapja eladott árujának ellenértékét, míg a kereskedelmi multicégek által felvásárolt terményekért járó fizetségre sokszor heteket, hónapokat kell várnia a termelőnek.

Jól jelzi a termelői piacok iránti lakossági igényt, hogy jelentős részük az MDF általi alapítástól napjainkig, közel 19 éve folyamatosan működik, olcsó vásárlási lehetőséget teremtve a fogyasztóknak és biztos piacot a gazdálkodóknak. A mezőgazdasági termelőknek közvetlen értékesítési lehetőséget nyújtó piacok léte, működtetése össztársadalmi érdek, így ezek fennmaradását, bővítését az államnak is segítenie kellene. Akár még az Európai Unió elvárásainak, sokszor ostoba és bürokratikus, az élettől teljesen elidegenedett szabályainak ellenében is.

Varga Imre