2007.07.27. 

Román hivatali diszkrimináció

Noha 2001 óta törvény szavatolja a magyar nyelv használatának a jogát azokon a romániai településeken, ahol a magyarok aránya meghaladja a húsz százalékot, a hivatalok csak elvétve iktatnak magyar nyelvű kérvényeket. Az okok között helyenként a fordítás többletköltségeit, az ügyintézés nehézkességét említik. Az is felmerül azonban, hogy az erdélyi magyarok többsége nem ismeri a magyar hivatali nyelvet. Szatmárnémeti magyar ajkú lakosai alig élnek a közigazgatási törvény által szavatolt nyelvhasználati jogukkal. A város önkormányzata ez év tavaszán nyitott ügyfélfogadási irodát, így a hivatalhoz folyamodóknak nem kell a különböző osztályokat felkeresniük. Mint kiderült, az új közönségszolgálati iroda hét alkalmazottja közül kettő jól beszél magyarul, egyikük pedig németül is el tudja igazítani a hozzá fordulókat. Bár a város magyarságának aránya megközelíti a negyven százalékot, furcsán tekintenek az emberre, ha magyarul szeretne kérvényezni valamit. „Senki sem akart még nálunk magyar nyelvű beadványt letenni, de azért próbálja meg, hátha az illetékes osztályon van olyan személy, aki magyarul tud majd válaszolni – mondta az iroda egyik alkalmazottja. – Szép számmal fordulnak hozzánk olyanok, akik magyar nyelven érdeklődnek, viszont az írásbeli kérvényeket vagy egyéb hivatalos beadványokat már mindenki román nyelven fogalmazza meg.” Az iktatóban az is kiderül, nemcsak a hivatalos ügyintézésben nem használják a szatmárnémetiek a magyart, de még az önkormányzat magyar polgármesterének címzett leveleket is többnyire az állam nyelvén fogalmazzák. „Havonta 20–30 levél érkezik hozzánk, viszont szinte kivétel nélkül román nyelven – közölte az iktatós. Évente csak egy-két magyarul írott levelet kapunk, melyekre a hivatal a választ is magyar nyelven adja meg. Még a külföldről érkező levelek is többnyire kétnyelvűek, eleve csatolják hozzájuk a román változatot.” A magyar levelezők úgy tűnik, inkább kedvelik a drótpostát, mint a hagyományos levélírást. Az önkormányzat honlapjának magyar nyelvű változatát böngészve ugyanis kiderül, az elektronikus levélírásban kevésbé idegenkednek a magyar nyelv használatától. A román verzió azonban a honlapon is jóval látogatottabb, és az ide érkező levelek száma is többszöröse azokénak, amelyek más nyelven íródnak. Nem is meglepő már, hogy a román nyelvű levelek szerzői között is szép számmal akadnak magyarok. „Azért fogalmaztam románul a panaszomat, mert láttam, hogy az önkormányzat honlapjának román nyelvű változata jóval látogatottabb, és közérdekű dologról lévén szó, azt akartam, hogy minél nagyobb nyilvánosságot kapjon az ügy – magyarázta az egyik románul író magyar. – Úgy vettem észre, hogy ezt a sajtó is szemlézi. Volt már rá példa, hogy a panaszok egy-két nap elteltével megjelentek a helyi újságokban.” Mint kiderült, a magyar nyelven fogalmazott levelekre az önkormányzat alkalmazottai magyarul is válaszolnak. „Kapunk magyarul is leveleket, viszont úgy tűnik, hogy a hivatalos ügyintézésben használatos nyelvezet kifejezéseinek magyar nyelvű megfelelőit többnyire nem ismerik a hozzánk folyamodók – nyilatkozta Várna Levente, a szatmárnémeti polgármester tanácsnoka. ˜– Eléggé „csángóul” írják a leveleket, ugyanis a magyar szövegben gyakran használnak román szakkifejezéseket.”  „De nem tudná esetleg románul is megírni?” – kérdez vissza ékes magyar nyelven a tordaszentlászlói községházán az egyik közhivatalnok, amikor kézbe veszi a magyar nyelven megírt kérvényünket. Amint megjegyzi, nem találkozott még hasonlóval az 51 százalékban magyarok lakta Kolozs megyei község polgármesteri hivatalában. A közhivatalnokok többsége magyar anyanyelvű, de a kérvényt a román nemzetiségű jegyzőnek is láttamoznia kell, így hát le kell neki fordítani a dokumentumot. Ráadásul a községi tanács nyolc magyar és öt román képviselőjének kell a végső döntést meghoznia, közülük sem beszél mindenki magyarul. E háttérmagyarázat ellenére iktatószám kerül a beadványra, és azt ígérik, a nyelv nem hátráltatja majd az ügyintézést.

Mit mond a törvény? A 2001/215-es Helyi Közigazgatási Törvény értelmében minden olyan közigazgatási egységben (településeken, illetve megyékben), ahol egy nemzeti kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot, a kisebbségi nemzet tagjainak jogukban áll anyanyelvüket is használni az önkormányzattal való kommunikáció során. A helyi önkormányzatok kötelesek biztosítani, hogy a lakosok az anyanyelvükön kaphassanak szóbeli felvilágosítást. Kötelesek továbbá írásban is a kisebbség nyelvén válaszolni, amennyiben a beadványokat ezen a nyelven fogalmazzák. A jogszabály azt is előírja, hogy a képviselő-testületi ülések napirendi pontjainak, illetve határozatainak tartalmát is az anyanyelvükön hozzák a 20 százalékot meghaladó kisebbség tagjainak tudomására. Amennyiben egy képviselő-testületben a kisebbségi nemzethez tartozó tagok létszáma meghaladja a testület létszámának egyharmadát, az üléseken lehet használni a kisebbség nyelvét is.

(Forrás: kronika.ro )