2007.06.01. 

És még egy kicsi Papagéna…

Ötvös Csilla nevét jól ismeri az operarajongók tábora. Nomen est omen – koloratur szopránját megjegyeztük Papagénaként a Varázsfuvolából vagy A sevillai borbély Rosinájaként a tévés operafilmből. Művésznek születni kell, mondják, és ez a megállapítás rá tökéletesen igaz. A csillogó hanghoz csillogó egyéniséget és külsőt kapott. Bizonyára sokszor elfogja a hála az isteni adományokért. Kevesebben tudják róla, hogy elkötelezett tanár is, aki szívén viseli a következő generációk kiművelésének feladatát. Mindemellett szép családja van, és a háziasszonyi kötelességeket sem hanyagolja el: „ minden este főzök, ha hazaértem” – jelenti ki. Azt hiszem, legalább a hölgyolvasók értik, mit jelent három szerepben helytállni – erről kérdezzük őt.

- Miért gondolja azt egy befutott művész, az Operaház magánénekese, hogy jó nagy terhet vesz vállára, és kezdő, félhaladó, tehetséges vagy csak lelkes amatőrénekeseket tanít?

-A véremben van. Legalább is mindig ezt mondta drága édesanyám, aki még két éve is ott ült az óráimon abban a karosszékben (mutat a művésznő a klasszikus polgári eleganciával berendezett lakásban egy füles karosszékre, és a szál vörös rózsára, amely rajta hever). Felmenőim között több pedagógust számlálok. A tanítás, a tudás átadása egyébként a legszebb kötelesség – annak akinek van hozzá tehetsége. Nem minden művész jó pedagógus. Gregor József kollégám mondogatta, hogy neki nem lenne türelme a tanításhoz. Mások pedig a megfelelő nevelési módszerekkel nincsenek tisztában (-vagy magával tudatos technikával!). Vagy egyszerűen az összhang megtalálása nem megy a tanítvánnyal. Tehát annak, akinek „megadatik” módszer és tudás, nem rejtheti véka alá. A talentumokat szaporítani kell. Körülbelül tizenöt éve, egy közös fellépés alkalmával beszéltünk Ercse Margit kolléganőmmel arról, hogy milyen boldogan tanítanék. Aztán alig telt el egy hónap, telefonált, hogy menjek, megvan az állás a Weiner Leó Zeneművészeti Konzervatóriumban. A konzervatórium közkeletű kifejezéssel: érettségit is adó zeneművészeti szakközépiskola. Azoknak a tehetséges gyerekeknek nyújt felkészülést, akik profi zenészi pályára készülnek.

- A matektanítást mindenki el tudja képzelni. De hogy lehet énekelni tanítani? Van speciális módszere?

-Többféle módszer van. Amit én hiszek és művelek, azt „fiziológia-tudatos” éneklésnek nevezem, amelynek segítségével a növendék elsajátíthatja a bel canto énekstílust!

 Tisztában kell lenni a hangképzés fizikai, biológiai alapjaival a helyes hangi pozíció megtalálásához. Nagy példaképem ebben az éneklési módban Lehoczky Éva világhírű kolo-

ratúrszopránunk, aki még sok évtizedes pályafutása vége felé is csillogó hangon énekelte minden koloratúr-szopránok megmérettetését, az Éj királynő szerepét a Varázsfuvolában. Ő vezetett el Kapitánffyné Katona Magdolna tanárnőhöz, aki ezt a technikát rá és rám örökítette. Nekik köszönhetem, hogy napi öt-hat vagy akár nyolc óra tanítás után esténként szerepeimet, fellépéseimet is el tudom énekelni. És az influenzán is három nap alatt túl vagyok. A jól karbantartott hang és tudás a titok nyitja.

Módszeremet elismerik külföldön is. Tíz éve tartok mesterkurzusokat Barcelonában és több katalán városban is, Spanyolországban. Emellett koncertezem és fellépek a spanyol zarzuella néhány remekében is. Hálájukat szép díjjal, a Pablo Casals kitüntetéssel fejezték ki, melyet mesterkurzusaimért, tradicionális koncertjeimért, televíziós-rádiós „megnyilvánulásaimért” kaptam. Büszkén „viselem” a Mollet de Valles városa által adományozott díszpolgári kitüntetésemet is. Nem kis büszkeség számomra, hogy spanyol növendékeim közül is többen elismert turnézó művészek lettek, mások már oktatják is az Ötvös Csilla-módszert. Itt kell megemlékeznem Antonio Vergel és Fulhencio Vargas tenorjaimról, Adela Milan Vela neves mezzo és Juan Antoni Salom bariton tanítványaimról, akik többször még Budapestre is eljöttek egy-egy továbbképzés kedvéért. Persze többen vannak kis Hazánkban is, akik együttesekben, szólóénekesként, de az Operaház stúdiójában is nagyszerűen produkálnak. Az országos zeneiskolás énekversenyen szereplő és kiemelt nívódijat szerzett Mikó Zsófia növendékem produkcióját hallva a nyíregyházi zeneiskola igazgatója nyári kurzus megtartására kért fel! Természetesen minden felkérést, - legyen az előadóművészi vagy más jellegű, (pl.oktatás) - ami időmbe belefér, mindent elvállalok.

- Engem meglepett, amikor egy kezdő tanítványától azt hallottam, hogy  érthetően énekelni nem a száj formázásával, hanem a nyelv szabályszerű használatával kell !

-Nézzünk bele a tükörbe! Ha túlságosan artikulálunk a szánkkal; mozog a nyakizom, ami feleslegesen megmerevíti a torkot. Ezáltal nem az idegrendszer intonál, hanem a torok - és köztudott (vagy nem), hogy a szép, könnyen kezelhető hang nem torokkal képződik! És ott vannak azok a rezonáns üregek, melyek ismerete és tudatos használata nélkül nincsen jó és szép éneklés!

Az éneklés persze igen összetett dolog. Meg kell tanulni a helyes légzést, amelynek automatikussá kell válnia. Aztán a hangképzés, a hang volumenének megnövelése és a színgazdagság  kifejlesztése következik. Emellett az első perctől, az első daltól fogva a művészi megformálást is meg kell tanulni. Otthonosan kell mozogni különböző korok, előadói stílusok között. Ilyen egyszerű.

- De mennyire, ” bagatell”! Gondolom, hálás érte tanítvány és munkáltató egyaránt.

-Haszontalan tanítvánnyal nem nagyon találkoztam, mert aki eljön hozzám, szinte kivétel nélkül élvezetes együttmunkálkodásban vesz részt, aminek az időtartama igen változó. Azt persze nem mondom, hogy hálátlan tanítvánnyal még nem találkoztam, aki hosszú évek munkája után minden eredményt saját magának tudott be, és elfelejtette megemlíteni, hogy ki készítette fel a nagy útra! Hanem azért a többség nem ilyen. Kiváló növendékeim voltak és vannak, akik már részben az operában, operettszínházban és külföldön énekelnek! Mint legfrissebb hírt, hadd említsem meg  Mikó Zsófit akiről fentebb már megemlékeztem, aki a komolyzenei versenyeken elért eredmény mellett operett különdíjat  nyert a nemzetközi Lehár énekversenyen, s mellette Zseni Zsuzsát, aki  ugyanezen az énekversenyen elnyerte a musical különdíjat. Vagy Víg Leventét, aki Torockóról érkezett a Nagyhazába, s aki nótaénekesként nyerte el a magyarországi Nóta és Népdalverseny első díját. Június elsején együtt koncertezem velük és még sok más tehetséges növendékemmel a Fészek Művész Klubban, ahová minden érdeklődő, komoly- és könnyűzene kedvelő közönséget szeretettel várunk!

A kultúrpolitika egyébként nem halmozott el kitüntetésekkel. Persze mivel optimista alkat vagyok, ezért azt mondom, ami késik. nem múlik! (Azt egyébként is tudjuk, hogy a kitüntetéseket nem kiérdemlik, hanem adni szokták; kinek miért!) Annak idején a Hanglemezgyártó sem sietett felvételeket készíteni velem, most pedig még inkább szétesett a zenei élet. Csak az létezik, akit a sajtó felken sztárnak. Megnehezedett a művészvilág élete. Lehetőségeimhez képest szép számban készítettem magánkiadású  komoly és könnyűzenei felvételeimet.

A tanítási körülmények is vészterhesek. Iskolánkban éppen most folyik szülői aláírásgyűjtés, hogy az önkormányzat ne szüntesse meg a konzit. Jelentkező lenne elég, de taníttatásukhoz nem járul hozzá a helyi és országos politika. Nincs pénz rá, mondják. De erre kell legyen pénz! A zenetanulás nem úri huncutság, hanem a jövő, az élhető, emberhez méltó élet egyik garanciája. Ha megfosztjuk a fiatalokat a szellemi élet finomságaitól, ha csak „praktikus” tudományokat oktatunk, hamar gépemberekké változtatjuk a következő generációkat. Egy elembertelenedett, pusztán praktikus világban az sem hajt hasznot, hogy például eltartsák a magatehetetlen, öreg embereket, vagy gondozzák a betegeket... És akkor a mai politikusok sem kerülhetik ki a könyörtelen véget, amit előidéztek. A muzsika a legjobb léleknevelő. Ember nem lehet meg zene nélkül. Még azoknak is kell a zene, akik a silányat fogyasztják. De ha így van, akkor társadalmi kötelességünk nem a legsilányabbat, hanem a legjobb minőséget minél szélesebb rétegekhez eljuttatni.

- Azt hiszem, kiderült már, hogy Ötvös Csilla, a „nagy generáció” (Simándy József,  Melis György, Lehoczky Éva  stb.) tagja  mindent megtesz ezért tanításban és színpadon. A közeljövőben milyen előadásokon, koncerteken hallhatjuk?

-Szép számban várnak rám feladatok a közeljövőben,  ha csak az említett Fészek Művészklubot, németországi Mozart koncertet, belföldi fellépéseket, televíziós fellépéseket említem, úgy érzem, kiélvezhetem az éneklés boldogító érzését! Sok rádiós és televíziós csatornán szinte napi gyakorisággal sugároznak. Alig egy hónapja Cosi fan tutte-előadást mentettem meg próba nélküli, bravúros beugrással az Opereházban. (Délelőtt 10-kor telefonáltak, hogy „kihullott” a fiatal generáció; vállalom-e? Persze, hogy vállaltam. - és mekkora sikerrel!)

A Varázsfuvolában a boldog egymásra találáskor énekli Papageno és Papagéna, hogy hány kicsi Papagénót és Papagénát fognak világra hozni. Saját érdekünkben kívánjuk Ötvös Csillának, hogy még sok-sok növendék Papagéno és Papagéna lépjen ki az ő szellemi műhelyéből. Rajta nem fog múlni.

 Vasvári Erika