2007.06.15. 

Trianon szellem-Kassán

„Ennél nagyobb szégyent még nem hoztak a kassai magyar ipari szakképzésre az elmúlt 135 évben!” – mondta Mihályi Molnár László, a végzős 4.B osztályfőnöke, miután az iskola igazgatója elrendelte osztálya tablójának megsemmisítését.

Az elmúlt hetekben nagy sajtóvisszhangot keltett Felvidéken a magyar ipari középiskola egyik végzős osztálya tablójának az „esete”. De miért kellett azt megsemmisíteni? Az Új Szó napilapnak adott nyilatkozatában az iskola igazgatója, Pulen Lajos többek között azt mondta. „A legfőbb kritérium az iskola hivatalos neve, a tablón szereplő tanárok teljes neve és titulusa, valamint a tanult szak pontos megnevezése. Grafikai szempontból nem korlátozzuk az alkotói szabadságot, de a tabló nem sértheti a jó ízlést és az iskola hírnevét.” Mihályi Molnár László osztályfőnök szerint nem erről van szó, mivel az iskola más osztályai tablóinak esetében sincs ez mindig így. Az ominózus tablón nincsenek komolytalan grafikák vagy közerkölcsöt sértő feliratok. Az osztályfőnök magyar- és történelemtanár, diákjai úgy döntöttek, a történelmi Magyarországot választják a tabló háttérképének (mely számos ma is használatos történelemtankönyvben fellelhető!). Nagyjából arra a helyre, ahol Kassa található, illusztrációként megjelent a város híres dómja. Ezt egészítik ki az iskola diákjainak, tanárainak a fényképe, és ez minden. Ennek ellenére a tablót az iskola igazgatója provokatívnak tartotta, és ennek kapcsán az osztályfőnök felelősségét hangoztatta. „Ezt szóban már közöltem vele, és írásban is hamarosan meg fogom tenni. A történtekért elsősorban őt illeti a felelősség, mivel jelenleg senki sem vállalja az ötletgazda szerepét” – volt olvasható nyilatkozata az Új Szóban.

Mihályi Molnár Lászlónak erről más a véleménye: „A jó tanár ezek szerint az, aki arra neveli a diákjait, hogy legyenek szófogadó, engedelmes alattvaló cselédek, legyenek csendben, tűrjék el a megaláztatást. De azért magolják be Szent István, Mátyás király, Rákóczi, Bocskai, Zrínyi vagy Petőfi történetét, a tizenkét pontot meg a szabadságharcot, de ne feledjék azt sem, hogy «a halott indián a jó indián» s a meghunyászkodó, meg nem szólaló magyar ember a jó magyar polgár Szlovákiában?! Köszönöm szépen a leckét, de nem kérek belőle.” A tablót egyébként ajándéknak, meglepetésnek szánták a diákok osztályfőnökük részére.

Ám az ajándék – melyet az osztályfőnök az irodájában helyezett el - már nincs meg. Sorsa horrorfilmekre emlékeztető. „Míg a közeli magyar gimnáziumban érettségiztettem, távollétemben a keretből ellopták a tablót, s mint a buzgó tévések adásában, akik csak ilyenkor érdeklődnek iskolánk iránt, az igazgató szájából kiderült, hogy ő zúzta apróra az osztály vagyonát képező tablót az iskola műhelyében. Ennél nagyobb szégyent még nem hoztak a kassai magyar ipari szakképzésre az elmúlt 135 évben!” – summázta véleményét a IV. B osztályfőnöke. És mi lesz tovább? A hírek szerint az osztály új tabló készít… Az osztályfőnököt felettese megrovásban részesítette. „Kibírtam már többet is a kommunizmus alatt, amikor kilenc évig nem engedtek katedrára állni. S hol van már az a kommunizmus ? Avagy mégsem ?!” – mondta Mihályi Molnár László.

A kassai tabló esete – sajnos – jóval több egy történetnél. Egy jelenség, mely idézi a múltat, mutat a jelenre és figyelmeztet a jövőre. Nem is olyan régen történt, mikor felháborodással fogadtuk (és már ki tudja hányadszor?), hogy megrongálták Petőfi Sándor pozsonyi szobrát. Tudjuk, miért teszik ezt folyvást: mert vannak, kik Petőfi szellemét ma is provokatívnak tekintik. Ám ha elfogadnánk a kassai tabló megsemmisítésének jogosságát (azaz, hogy az provokatív volt), akkor Petőfi szobrának rongálásán sem illene felháborodnunk. Hiszen a Költő többek között ilyen sorokat is írt: „Te rác, te horvát, német, tót, oláhság. / Mit marjátok mindnyájan a magyart?” A kassai tablóra viszont egy sor sem volt írva. Nem volt rajta, hogy „mindent vissza!” vagy hogy „nem, nem, soha!”. Csak egy történelmi emlék, mégis pusztulásra ítéltetett. Történt mindez Trianon évfordulóján. A békediktátum, mely egyes országokra és nemzetekre nézve ajándék volt, másokra tragédia. Tudjuk, mi magyarok, az utóbbi kategóriába tartozunk, de a jelenkorban mégsem a 87 évvel ezelőtti határmódosítás a tragédiánk, hanem az, hogy Trianon egy folyamat, amely a lelkeket megfertőzve továbbra is él.

(forrás: felvidek.ma)