2007.06.22.
Bekeményít az ELMŰ
Annak
ellenére, hogy nemzetközi példák sokasága cáfolja az SZDSZ
által előszeretettel hangoztatott neoliberális dogmákat, a
kisebbik kormánypárt makacsul ragaszkodik a közszolgáltatások
teljes magánosításához. Pedig azokon a területeken, ahol nem
érvényesíthető a piaci versenyhelyzet, teljességgel ésszerűtlen,
a társadalom érdekeivel ellentétes a privatizáció. Ráadásul
a magántőke csakis a minél nagyobb nyereség megszerzésére törekszik,
ám – az adófizetők pénzéből gazdálkodó közintézményekkel
ellentétben – nem kell figyelembe vennie a szociális és
emberiességi szempontokat. Amióta az áram- és gázszolgáltató
vállalatok részben külföldi tulajdonba kerültek, a szolgáltatási
díjak jelentős mértékben emelkedtek, és a privatizált cégek
a korábbiaknál sokkal nagyobb szigorúságot tanúsítanak a
fogyasztókkal szemben. Az persze természetes, hogy fel kell lépni
a csalók és a jelentős összegű tartozást felhalmozók ellen,
ám a lakosság által használt energia szolgáltatói sokszor
indokolatlanul, vitatott esetekben is elzárják a gázt vagy az
áramot, méghozzá meglepetésszerűen, mindenféle előzetes
figyelmeztetés nélkül. Ez a korábban nem jellemző szigorúság
pedig elsősorban azokat az alacsony jövedelmű embereket sújtja,
akik igyekeznek pontosan fizetni számláikat, de kényszerűségből
néha ennek ellenére is felhalmoznak néhány ezer forint tartozást.
Kati néni például a szívműtétjével együtt járó rendkívüli
kiadások miatt nem tudta kifizetni márciusi villanyszámláját.
Ám a józsefvárosi Práter utcában élő idős asszony felhívta
a Budapesti Elektromos Művek Nyrt.-t, és ígéretet tett arra,
hogy május végéig mindenképpen rendezi tartozását. Május közepén
ennek ellenére is megjelentek nála az ELMŰ emberei, hogy
kikapcsolják az áramot. Kati néni éppen indulni készült a kórházba,
ahová felülvizsgálat céljából volt berendelve, így nem kívánt
vitatkozni. Közölte a szerelőkkel, hogy tegyék a dolgukat,
csak siessenek, mert előre megbeszélt időpontban kell a kórházi
vizsgálaton megjelennie. Tartozása egyébként 9014 forint volt,
amihez hozzájött kétszer 195 forint kamat is.
Míg
a villanyóra előzetes értesítés nélküli kikötése
pillanatok alatt megtörtént, az áramszolgáltatás visszaállítása
már jóval nehezebb feladatnak bizonyult. Amint Kati néni lánya
értesült az idős asszony által büszkeségből eltitkolt
tartozásról, azonnal átadott édesanyjának 10 ezer forintot,
ám a pénz befizetése meglehetősen hosszú időt igényelt.
Kati néninek személyesen kellett felkeresni az elektromos művek
ügyfélszolgálatát, ahol hihetetlen lassúsággal folyt a
munkavégzés. A szívbeteg idős asszonynak déltől este 6-ig
kellett várakoznia, amíg sorra került, és el tudta intézni az
áram visszakötéséhez szükséges adminisztratív feladatokat.
Tartozását viszont nem rendezhette, mivel délután 5-kor a pénztár
bezárt. Így másnap reggel is fel kellett keresnie az elektromos
műveket, hogy befizesse a pénzt. A négy napig áram nélkül élő
kisnyugdíjas néninek végül is visszakötötték a villanyóráját,
a jelzett időponthoz képest több órás késéssel megérkező
szerelők, ám ez a művelet 6324 forintjába került. Ennyit számolt
fel az ELMŰ a szolgáltatás visszaállításáért. Kati néni
elsősorban azt sérelmezi, hogy előzetes értesítés,
figyelmeztetés nélkül kapcsolták ki nála az áramot. Pedig ő
telefonon jelezte az elektromos műveknek, hogy május végéig
mindenképpen rendezni fogja tartozását a kamatokkal együtt. Ám
a profitérdekelt szolgáltató is logikusan cselekedett. A
privatizált, részben külföldi tulajdonba került közszolgálati
vállalatok miért is lennének tekintettel a kisjövedelmű, a
napi megélhetés gondjaival küszködő fogyasztóik igényeire,
szempontjaira.
Varga Imre
|