2007.06.22. 

„Van igazság és van hazugság, s ha akár az egész világ ellenében is az igazsághoz ragaszkodunk, még nem vagyunk őrültek.”*

A neoliberalizmus egy kalap trágyát sem ér. Magyarországon még annyit sem. Aki a neoliberalizmus talaján képzeli el a világ fejlődését, az nyugodtan locsolja meg a veteményest fáradtolajjal. Nagyobb baj abból sem lesz. Ez az egész szabadpiacos, globalizmusos, áramlásos parasztvakítás csak annak jó, aki valami állami/volt állami/államilag finanszírozott/az államnak beszállító üzlet tetején ül. A többi hülyére dolgozza magát és szabályos ciklusonként tönkremegy. Aztán lehet gondolkodni, hogy hol rontotta el. Mert a sikeres vállalkozó mindig elmondja a gazdasági rádióban, hogyan lett az év ifjú menedzsere. Aztán a beszélgetés folytatásából kiderül, hogy az apja az OTP igazgatótanácsában ült. Na, és honnan kapta az ifjú menedzser az első nagy megbízását?
Kóka Jánostól, Gyurcsány Ferencen keresztül Bajnai Gordonon át egészen Csányi Sándorig minden nagy menedzser az államtól, azaz a néptől levett pénzen lett gazdag. Nagyon gazdag. Lehet itt hazudozni, lehet termékről, tréningről, tímről, autszorszingról, hjumenriszorszról, meg páblikrilésönről hadoválni, az igazság az, hogy a topmenedzser fő problémája az adófizető pénzének ellopásában határozható meg. Nem véletlen, hogy a csodamenedzserek az álnokul versenyszférának nevezett területről csak úgy szökellnek az államtitkári, miniszteri állásokba. Nem elég kanalazni a bödönből, lehetőleg bele is kell ugrani.
Ennél azért lényegesen egyenesebb rendszerek is léteztek az elmaradott és sötét korokban. Add ide, vagy beverem a fejed! Ott legalább lehetett tudni, hogy mire számítsanak. Ha háromnál több lovas jött a falu felé, irány a mocsár.
Kedves uram, ön versenyképtelen. Az ország versenyképességén javítani kell. Meg az időjáráson. Sajnos ez a helyzet, fizessen be még húszezret most és majd öt, de legfeljebb nyolc év múlva jobb lesz. Viszont, ha nem, akkor megzabálják a kukacok, és versenyképtelen lesz.
Mindenképpen meg kell említeni, hogy túl nagy az állam. Az is versenyképtelen. A versenyképesség javítása érdekében én most átírom a nevemre ezt a sarokházat. Ugyanis sokkal jobb gazda vagyok, mint az állam. De előbb azért a rossz gazda állam még cserélje ki a tetőt, a liftet meg a burkolatokat. Olyan márványra. Ezt hívják topmenedzserül konszolidálásnak. A környéken a parkolási pénzt már mi szedjük, meg aztán majd csinálunk közbiztonsági céget, melynek majd az önkormányzat fizet a rend fenntartásáért, mert a rendőrség már leszerepelt, meg kevés a rendőr. És akkor a lakók és a boltosok is fizethetnek a biztonsági cégnek, mert nincs ingyenebéd ám! Egy jól működő vállalatnál a vezetőség megmondja, hogy ki jöhet be az üzem területére. Akarom mondani a kerületébe. „Mi nem csupán elpusztítjuk ellenségeinket; mi megváltoztatjuk őket. Fel tudod fogni, mit jelent ez?”

 czyba

* Részlet – Orwell, 1984.