2007.05.11. 

Oktatási jogokat, most!

Kerpen Gábor, a PDSZ-elnöke a kötelező óraszámemelés vonzatairól és a közalkalmazotti törvény módosításáról

- Március végén indult el a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének aláírásgyűjtési akciója a közoktatásért. Mit szeretnének elérni?

 -Ez az aláírásgyűjtési akció, ami egy akciósorozat egyik eleme két dolgot céloz. Az egyik, hogy a közoktatásért, illetve az abban dolgozókért, a pedagóguskért és az iskolákért alakuljon ki egy társadalmi szolidaritás. Nagyon sokszor halljuk a partnerszervezeteinktől, és a sajtóban is többször megjelenik, hogy a lakosság többsége nem szolidáris a pedagógusokkal, hanem azt mondja – idézem a forrásokat - : a tanárok keveset és rosszul dolgoznak, s emellett sok szabadságuk van. Ez az aláírási akció, és a tavaly októberi „szülői értekezlet”, ami egy utcai demonstráció volt, pont az ellenkezőjét mutatja. A Magyarországi Szülők Országos Egyesülete, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete szervezeti szinten támogatja akcióinkat, és az utcai aláírásgyűjtésünk azt mutatja, hogy bizony meg tudtuk szerezni a közvélemény támogatását a közoktatásban dolgozókért. Az aláírásgyűjtés konkrét célja a pedagógusok kötelező óraszámemelésének visszavonása. Az óraszámemelés gyakorlatilag azt készíti elő, hogy rövid időn belül elbocsátható legyen 10-15-20 ezer pedagógus. A konvergencia-programban leírták, hogy 2 éven belül 10 ezer pedagógus álláshelyét meg kell szüntetni. Amikor 15 ezres, 20 ezres létszámról is beszélünk, számolva a kötelező óraszámemeléssel, akkor soha nem tiltakozik a kormány. Sőt, április 23-án Arató Gergely államtitkár úr indirekt módon azt is elmondta :bizony a kötelező óraszámemelés arról szól, hogy forrásokat lehessen kivonni a közoktatásból. Tehát nem igaz az, amit a kormány rendszeresen állított: Magyarországon túl sok pedagógus van, s ők keveset dolgoznak, s azt is rosszul.

 -Arató megcáfolta a saját kormányát?

 -Nem cáfolta meg, hanem nyilvánvalóvá tette, hogy a kötelező óraszámemelésnek semmilyen szakmai oka nincs, kizárólag arról szól, hogy a kormányzat spóroljon, milliárdokat vonhasson ki a közoktatásból, nem figyelve az iskolák működésére és a diákok érdekeire. Csak a saját, illetve a fenntartói zsebekkel törődik a kormányzat.

 -A diákok számára mit jelent ez a kötelező óraszámemelés?

 -Jelenleg a tanárok kötelező heti óraszáma 20, a tanítóké 21, a napközis nevelőké 23, az óvodapedagógusoké 32  A fennmaradó munkaidőben pedig nem osztályban tanít a pedagógus, hanem nevel, családokkal, szülőkkel foglalkozik. Van 36 tanítási hét, és vegyünk, mondjuk 10 ezer kirúgott pedagógust. Ha számolunk egy kicsit: 7 millió tanítási órát kapunk. Tehát ez az intézkedés 7 millió tanítási óra ellátását veszélyezteti. Ez nem azoknak a pedagógusoknak rossz, akik már kinn vannak az utcán, hanem azoknak rossz, akik még az épületben vannak, a gyerekeknek. A 7 millió tanóra mellett közel ugyanannyi nevelés tevékenyégre fordított idő is veszélybe került. Ha csak a minimális elbocsátandó létszámmal számolunk, akkor 14 millió oktatással, neveléssel összefüggő munkaidő veszélyeztetését jelenti, ami nyilván a diáknak rossz.

 -Más társadalmi szervezet, szakszervezet támogatja törekvésüket?

 -Furcsa ez. A Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége, a Magyar Nevelők és Tanárok Országos Egyesülete és a Gimnáziumok Országos Szövetsége hivatalosan támogatja. A partner szakszervezetek úgy viszonyulnak az aláírásgyűjtésünkhöz, hogy tagjaikra bízzák : aláírják-e az ívet. Erőteljes támogatást nem tapasztaltunk részükről. Ezen kissé csodálkozunk. Mert nem az a kérdés ebben az esetben, hogy „ki jött le a fáról”. Nem az a kérdés, hogy ki szervezi a gyűjtést, hanem a célon van a hangsúly. Ez olyan cél, amit minden egyes szakszervezetnek nagy erőkkel kéne támogatni.

 -Nem csak Önök, hanem a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) is aláírásokat gyűjt. Ez nem okoz zavart?

 -A PSZ aláírásgyűjtésének más a célja. Számítunk a magyar állampolgárok bölcsességére. A mi aláíróívünk vízszintes típusú, az övék meg függőleges. Tehát formai eltérésről is beszélhetünk. A PSZ nem kifejezetten a közoktatásért gyűlt aláírást, hanem a közalkalmazotti bérstruktúra megváltoztatásáért. Fontos, hogy a mi ívünket nem csak pedagógusok írhatják alá. Hiszen egy népi kezdeményezésről van szó, amit az OVB hitelesített.

 - A sajtóban olvastam egy Komárom-Esztergom megyei iskola igazgatójának véleményét. Ő támogatja az aláírásgyűjtést, ám szerinte minden hiába, mert „azért nem változtat majd szándékán a kormány, mert annak pénzügyi hatásai is lennének. Miután a költségvetést már megtervezték, a döntés visszavonása növelné a hiányt.” Van valami alapja ennek a vélekedésnek?

 -Ha Arató államtitkár úr már említett szövegét nézzük, akkor van alapja. Azonban elfogadhatatlan ez az indoklás. De ha egyszer kiderül, hogy több 10 ezer állampolgár jobb oktatást akar, akkor a kormánynak, illetve a kormányon keresztül a parlamentnek ez irányban tennie kell. Mi azt feltételezzük, hogy a parlament van olyan bölcs, hogy miután több 10 ezer ember támogatásával a közoktatásért fellép egy szervezet, akkor ennek a közösségnek, a pedagógusoknak, nem ártani kíván, hanem segíteni.

 -Április 23-án kezdődött el a nemzetközi Közoktatási Akcióhét. Mit vár ettől a rendezvénytől? (Az interjú április 25-én készült.)

 -Ezt az akcióhetet az Oktatási Világszervezet, az Education International minden évben meghirdeti. Ez egy világméretű akcióhét. A világszervezet, amelynek a PDSZ egyik alapító tagja, 169 országban a világ több mint 30 millió közoktatási dolgozóját tömöríti. A PDSZ mindig csatlakozik ehhez az akcióhéthez, ha mással nem, akkor azzal, hogy a közvélemény elé tárja az éppen aktuális felhívás szövegét. Rendszerint ezen rendezvény alkalmából idézzük azt a megállapodást - amelyet hazánk parlamentje is ratifikált a ’90-es évek elején - ami a pedagógusok munka és életkörülményeiről szól. Ezt most kissé tegyük félre, mert ebben az évben sokkal fontosabb hazai üzenete van ennek annak az akcióhétnek, melynek szlogenje: oktatási jogokat, most! Magyarországon sajnos minden tendencia a jogok érvényesülése ellen hat. Nem azt mondom, hogy ez a kormányzati szándék. A kormányzati szándék az, hogy a jogok érvényesüljenek, integrált oktatás legyen, minden gyerek kapja meg a maga számára a legjobb minőségű oktatást. Ez tehát a deklarált szándéka a kormánynak. Ennek is, és az előzőeknek is. Azonban az utóbbi években az összes szabályzó és finanszíroztatási változtatás ez ellen a szándék ellen hat. Példaként álljon itt, hogy 2003-ban úgy módosult a közoktatási törvény, hogy pontosan azoknak ártott, akiknek segíteni kívánt. Gondolok itt az évfolyamismétlés általános tilalmára, hiszen, ha a szülő nem elérhető, akkor egy lassabban haladó gyerek nem tud évről évre felkészülni, hanem a negyedik osztály végén fog szembesülni nagyfokú lemaradásával. S akkor már nem lehet változtatni készségein, képességein. Tavaly pedig több 10 milliárd forintot vont ki a közoktatás finanszírozásából a kormány. Idén több milliárdot. Úgy alakította át a közoktatás finanszírozását 2007 szeptemberétől, hogy az egyrészről az iskolákban magasabb osztálylétszámot eredményez, másrészt a meglevő csoportbontások megszüntetésére, iskolamegszüntetésekre motiválja, kényszeríti az önkormányzatokat. Ez valójában nem az oktatási jogok érvényesülése. A politikai szándék nem nevezhető merényletnek, de a finanszírozási már igen. Ezt láthatja mindenki, akinek szeme van, pl. az oktatási kormányzat.

 -Sokak véleménye: az iskolákban a tanárok oktatnak, de alig nevelnek. Nem félő, hogy az óraszámemeléssel a nevelési funkció teljesen eltűnik?

 -Abból a szempontból félő, hogy éppen a finanszírozás miatt szűnnek meg az osztálykirándulások, az iskolán kívüli nevelési tevékenységek. Másrészt, ha növekszik a kötelező óraszám, akkor kevesebb pedagógus lesz egy adott intézményben. Kevesebb pedagógus nyilván kevesebb munkát tud elvégezni. A pedagógusok pedig még jobban el lesznek látva nevelésen és oktatáson kívüli feladatokkal. Itt megemlíthetjük a pedagógiai program, vagy a helyi tanterv megírását és az intézményi minőségbiztosítást. Ezek nem a gyerekkel kapcsolatosak. Összességében: az iskolán belül kevesebb idő jut az egyes gyerekre. Ez az, ami ellen mi harcolunk.

-Mit lehet arról tudni, hogy a pedagógusok eddigi kedvezményei megmaradnak-e? Múzeum, közlekedés, könyvtár…

 -A közvélemény úgy tudja, hogy a pedagógusoknak rengeteg kedvezmény jár. Ez nem igaz. Igaz az, hogy minden közalkalmazott, így minden pedagógus félárú utazási kedvezményben részesült. Ez a kedvezmény a jelenlegi előterjesztés alapján korlátozódni fog évi 12 alkalomra. Ez azért elképesztő, mert ezáltal az történik Magyarországon, hogy a közalkalmazottaknak, akik idén egy fillér béremelést sem kapnak, romlani fog az életminőségük. A kormány úgy tűnik nem törődik a „saját” alkalmazottaival. Mi azt gondoltuk, amikor bevezették a pedagógus igazolványt, hogy ez valamire jó lesz. Korábban még jó is volt. Azonban ennek a szolgáltatatásai is csökkenek. A könyvtárlátogatás támogatása most már odáig csökkent, hogy csak az olvasóteremben olvashat ingyen a pedagógus, mint bárki más ebben az országban, de a kölcsönzés neki is pénzbe kerül. A kedvezményes kölcsönzési lehetőség több évvel ezelőtt megszűnt, s ez azért nagy probléma, mert az iskolakönyvtárakat sem finanszírozza úgy a rendszer, hogy az aktuális könyveket be tudja szerezni az adott tanintézet. Igaz, van egy pedagógusi szakkönyvvásárlási támogatás, ami viszont évek óta ugyanannyi, miközben a könyvek árai növekednek. Így kb. 1-2 könyvre elég évente ez a támogatási összeg. Ezzel nem tudja fejleszteni saját tudását, pedig az munkaköri kötelessége. A múzeumlátogatás rendszerét át kívánja alakítani a kormány „természetesen” itt is a részvevők kárára. Arra hivatkozik a kormány, hogy az EU-ban a direktíva kimondja: nem különböztethető meg két tagállam pedagógusa. Ami Magyarországon a magyar pedagógusnak jár- ilyen pl. az ingyenes múzeumlátogatás –annak járnia kell egy külföldinek is. Mivel a kormány szerint nincs több pénz , ezért faragni kell a magyar pedagógust eddig megillető kedvezményből. Elképesztő, hogy miközben azt mondják, hogy szükség van múzeum-pedagógiára: a gyerek ismerje meg a kultúráját múzeumon belül, megszűntetik a kedvezményeket. A pedagógusnak csak akkor lehet majd ingyen belépni egy adott múzeum küszöbén, ha iskolás csoportot visz magával. Azt elfelejtik, hogy a múzeumpedagógia nem arról szól, hogy a tanár bemegy a gyerekekkel, és ő maga is először látja azt, amiről beszélnie kell, hanem előtte fel kell készülnie a munkaidejében az anyagból, és ismernie kell a kiállított tárgyakat. Most ott tartunk, hogy ahhoz, hogy a pedagógus elláthassa a tevékenyégét, neki, a saját, nem növekvő, hanem csökkenő fizetéséből kell áldoznia rá. Már ott tartunk, hogy a pedagógus viszi be az iskolába a papírt a saját fizetéséből. Ez is egy súlyos probléma. Kiemelendő: ezeket a költségeket egy tanár nem írhatja le az adójából. Hiszen nem vállalkozó, hanem alkalmazott.

 -„Az iskola alapvető feladata, hogy a gyermekben kifejlessze azokat a képességeket, amelyek szükségesek a mindennapi életben és a munka világában való boldogulásukhoz, és ahhoz, hogy a társadalom aktív polgáraivá váljanak. Ezt a magyar oktatás nem jól teljesíti: a nemzetközi képességmérő PISA-vizsgálat is rámutatott arra, hogy Magyarország bizonyos területeken az OECD-országok sereghajtói közé tartozik.”- nyilatkozta anno Halász Gábor, az Országos Közoktatási Intézet (OKI) főigazgatója. Nem félő, hogy ezek az üzenetek rontanak a tanárok presztisén?

 -Ha valaki csak ezt olvassa el az OKI jelentéséből, amit most Ön kiemelt, akkor igen. Ha viszont azt is elolvassa, hogy bizony Magyarország a megtermelt hazai össztermékéből nem fektet annyit a közoktatásra, mint az OECD -országok, akkor láthatja a valódi okot. Nem a pedagógus az oka annak, hogy sereghajtók vagyunk, hanem az, hogy a kormányzat jóval kevesebb anyagi forrást jutat az oktatásra, mint átlagban az OECD -országok. Ebben benne van pl. Mexikó is. További okok: iskolákat zárnak be, hiányzik a magyar oktatási rendszerből a pedagógust segítő munkaerő, magas a hazai munkanélküliség. Ha az olvasási képességet vizsgáló nemzetközi mérésre tekintünk, van az ún. „bezzeg” ország : Finnország. „Bezzeg, ott milyen jó.”- mondják. Magyarországon azt mutatják a felmérések, hogy alsó tagozatban még tudnak olvasni a gyerekek, s valami „elromlik” kb. 10 éves kor felett. Az „romlik” el, hogy pl. a „bezzeg” országban feliratoznak minden külföldi filmet. Ezáltal a gyerekek rá vannak kényszerítve arra, hogy anyanyelvükön olvassanak. Az idegen kifejezéseket pedig összekapcsolhatják a képpel. Az is kimutatható hazánkban, hogy a szülők oktatottsági szintje milyen módon befolyásolja a gyereknek az oktatáshoz való viszonyát. Bizony nagy mértékben, különösen az anyáé. Ha ezt az összefüggést is nézzük, ami megint iskolán kívüli, akkor azt látjuk, hogy Magyarország hátrányban van. A család anyagi helyzete, a könyvek száma is meghatározó a gyerek olvasástudását tekintve- mondják az oktatáskutatók. Tehát itt többnyire „nem számíthatunk” a munkanélküli szülők gyerekeire, hiszen az ilyen családoknál kevesebb könyv van a polcon. Ezt tudva azt mondani, hogy az iskola nem alkalmas a társadalmi esélyegyenlőség megteremtésére, az egy ordenáré csúsztatás. Hiszen az iskola önmagában nem is lehet erre alkalmas. E téren csak össztársadalmi felelősségről lehet beszélni.

 -„Ma már az iskolák között is nagy a verseny. Hiába szeretne az ember egy jó tantestületet összehozni, a közalkalmazotti törvény elvtelenül véd mindenkit, nagyon nehezen lehet elküldeni azt, akinek nem megfelelő a szakmai munkája.”- mondta a reformokkal kapcsolatban a sajtóban az egyik fővárosi iskola igazgatója. Mi erről a véleménye?

 -Minden szakmában vannak olyan dolgozók, akiknek a munkavégzése nem megfelelő. Ez tény. Attól, hogy megkönnyítik a kirúgást, még nem lesz jobb az oktatás minősége. Azt mondjuk: ha valaki rosszul végzi a munkáját, azt be kell bizonyítani. Ez a munkáltató feladata. Az, hogy ez a jogszabályok alapján könnyű, vagy nehéz, az egy olyan sajátos körülmény, ami az által alakult ki, hogy a pedagógus közalkalmazott. Van „jó” hírem ennek az igazgatónak. Ha a közalkalmazotti törvény úgy megy át, ahogy a tervben szerepel, akkor neki nagyon könnyű dolga lesz. Egy kezdő pedagógust 10 havi próbaidővel foglalkoztathat, ha ez a szándéka. 10 hónap alatt bármikor kirúghatja. Igaz, ez a munkáltatónak sem üdvös, mert a pedagógus ezen idő alatt bármikor közölheti: másnap nem megyek be dolgozni. Hogy lesz így biztosítva az iskola szakmai munkája? Emellett három évi gyakornoki idő kikötését tervezi a közalkalmazottaknál a kormány. Ebben a három évben a gyakornok munkajogi védelme gyengébb. Most három évre lesz lehetősége a munkáltatónak, hogy nem alapos indokkal elbocsáthassa a dolgozót. Azokban az országokban, ahol létezik gyakornoki idő, dolgozó keresete ezen idő után nagyon nagy mértékben megnő. Olyan iskolában, ahol gyakran cserélődnek a pedagógusok a minőség romlik. Esetünkben a szakmai munka és a munkáltatói bizonyítási kényszer áll szembe.

 - Honlapjukon olvastam: „A PDSZ-nek a mindenkori hatalommal átellenes oldalon van a helye a tárgyalóasztalnál.” Az OKM honlapján viszont ez áll: „1998 és 2002 között a PDSZ rendkívül passzív volt: nem kezdeményeztek semmilyen fellépést az akkori kormány politikájával szemben, legfeljebb elvétve csatlakoztak más pedagógusszervezetek fellépéséhez. A PDSZ nem vett részt az 1999. március 20-i 40 000 fős tüntetésen, amelyet több szakszervezet szervezett a bérek 16 százalékos emelése érdekében.” Mintha Fidesszel való barátsággal vádolnák önöket.

 -Kétféle szakszervezet-politika van. Egyrészt vannak olyan szakszervezetek, melyek úgy gondolják, hogy a hatalomban való részvétel, valamely párthoz való közvetlen kötődés az jó az érdekvédelem számára. Mi viszont – más szakszervezetekkel együtt - a mindenkori kormányzatot, önkormányzatot, munkáltatót tárgyaló partnernek tekintjük, s, ha tárgyalunk, akkor nem a kormányzat, vagy a munkáltató oldalán ülünk, hanem vele szembe. Azt gondoljuk, hogy a kormányzati erőket kontrollálni kell. Ebből következik, hogy a PDSZ minden egyes párttól egyenlő távolságot tart. Ezért aztán az Antall-kormány idején azt fogták ránk, hogy SZDSZ-közeliek vagyunk. A Horn-Kuncze-kormány idején MDF-barátsággal vádoltak meg minket. A Fidesz regnálása idején azt mondták - olyan emberek, akiknek azért kellett elhagyni a PDSZ vezetését, mert a Fidesznek dolgoztak, pl. Pokorni és Sió László - , hogy a SZDSZ-hez közeli szerv a PDSZ. 2002 óta pedig Fidesz-közeliek vagyunk. Ebből az látszik, hogy mi jól tesszük a programunknak megfelelő dolgunkat. Azt, hogy a mindenkori kormánnyal van szembe a helyünk. Ezért vagyunk mi egy ideje a kormányzat és a miniszter szemében az ellenzék eszköze. Holott mi nem az ellenzékhez állunk közel, hanem olyan kormányzati tevékenységekkel állunk szembe, amelyek érdeket sértenek. Az Ön által idézetett mondatokat még Magyar Bálint oktatási miniszter fogalmazta meg 2005-ben és elküldte minden egyes oktatási intézményhez.

 -Lejáratási akció volt?

 -Ez arról szól, hogy a miniszter számon kéri a szakszervezeten a szakszervezeti tevékenységét. Ez nem egy miniszter dolga. S, hogy mit csináltunk 1998 és 2002 között? Már 2005-ben, mikor Magyar Bálint elküldte a PDSZ-t bíráló szövegét az iskolákhoz, sajtótájékoztató keretén belül javasoltuk a miniszter úrnak: tájékozódjon a PDSZ akkori tevékenyégét illetően. Hiszen a PDSZ volt az egyetlen szakszervezet, amely pl. nem fogadta el a kétéves költségvetést. A PDSZ volt az egyetlen közoktatási szakszervezet, amelyik azt mondta, hogyha a Fidesz-kormányzat fel akarja emelni 20%-kal a kötelező óraszámot, akkor nem elegendő 19%-ot hozzátenni a bérhez. Azt is elértük, hogy a pedagógusok 43%-kal több bért kaptak, mint a többi közalkalmazottak. Meg is kaptuk ezért a magunkét a többi ágazatból. Mi számon tartjuk a pozitívumokat és a negatívumokat is. Sajnálatos módon a levél megírása idején sokkal több volt a negatívum, mint a pozitívum. Azért az különös, hogy egy kormányzati tisztségviselő, jelesül egy miniszter nem azzal foglalkozik, hogy az oktatásnak legyen jó, hanem azzal, hogy miért nem csinált valamit egy adott szakszervezet az előző ciklusban.

 -Három éve hazánk az EU tagállama. Történt azóta valami pozitívum a pedagógusok életében?

 -Vannak itt is pozitívumok és negatívumok, csak sajnálatos módon negatívumból van több. Mióta az EU tagjai lettünk a kormány folyton azzal érvvel az elbocsátásokkal kapcsolatosan, hogy Magyarországon jóval kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint az EU átlagában. Bizony ez igaz. De az is igaz, hogy nálunk egy pedagógusnak jóval több munkát kell végezni, mint más tagállamokban. Megnövekedett hazánkban az igény az integrált oktatásra, de ennek nem azt kéne eredményeznie, hogy 10 ezerrel kevesebb pedagógus legyen, hanem azt: megmaradjon az a tudás az oktatásban, ami jelenleg benne van. A pedagógusnak közvetlenül nincs előnye, hogy EU-tagok lettünk, de magának az oktatásnak lehet. Nagyon komoly európai források érkezhetnek Magyarországra az oktatási intézmények fejlesztése céljából. Reméljük sok pénzt tud behozni a jelenlegi kormányzat, és ezáltal kiválthatja azokat a hazai forrásokat, amiket a fejlesztésre kell fordítani. Gondolok itt az iskolaépületek felújítására, a világítás korszerűsítésére és a belső eszközök lecserélésére. Ide lehet uniós pénzeket hozni. Az a probléma, hogy miközben ez a lehetőség megerősödött pénzt vonnak ki a közoktatásból. Így iskolákat zárnak be, osztályokat vonnak össze, pedagógusok és iskolai dolgozók –pl. gondnokok – kerülnek az utcára. Miközben bejönnek az uniós pénzek, a minőségi oktatás lehetősége romlik. Egy biztos, amire lehívják a pénzeket, arra fizetik ki. A pénzből így pl. digitális táblát vesznek, miközben növekszik az osztályok létszáma. Tehát nem megfelelőek a célok, amikre lehívják az EU-s pénzeket.

 Medveczky Attila