2007.05.21. 

Csurka és Fenyvessy az alkotmányozó nemzetgyűlésről

A Magyar Igazság és Élet Pártja május 20-án, 10 órakor vasárnapi matinét rendezett a fővárosi Városligetben. A Lámpás-program keretében az alkotmányozó nemzetgyűlés kérdéseiről tartott előadást Csurka István a MIÉP elnöke és dr. Fenyvessy Zoltán, jogász, a párt alelnöke. Széles András citeraművész, a „Népművészet Ifjú Mestere” a rendezvény előtt – vasárnap révén – eljátszotta, elénekelte a Boldogasszony anyánk c. katolikus népéneket, ősi himnuszunkat, majd a beszédek közben és a matiné végén verbunkokat, huszárnótákat adott elő. Dr.Fenyvessy Zoltán az alkotmány fejlődésének történetéről tartott előadást. „Az alkotmányra ráépülő jogszabályok határozzák meg mindennapjainkat. Döntően befolyásolják: mit tehetünk, s mit nem. Az első kérdés: találkozik-e az alkotmány és az emberek igazságérzete. Jogászok mondják olykor: az ítélet lehet, hogy nem igazságos, de jogszerű. Feltétlenül így kell ennek lenni? Nem helyes, ha az alkotmány és egy adott jogszabály nem egyezik a társadalom igazságérzetével, sőt egyenesen ellentétben áll azzal. Nézzük meg: a jog és az igazság miként függött össze korábban. Az első esemény, amit a magyar jog kialakulása szempontjából említeni lehet, az első olyan szabályozás, ami meghatározta a magyarság működését, nem más, mint a vérszerződés. Igaz, nem foglalták írásba, de a törzsek előtt kijelentették és be is tartották…II. Ulászlónál zárul le a jogfejlődés első szakasza. S ezt maga Werbőczi foglalta össze Hármaskönyvében, melyet – a latin fordítás miatt- a magyar jog testének is neveznek. Werbőczi nem csak Ulászló, hanem a korábbi királyok határon kívül nem esett törvényeit is összegyűjtötte. Ez a Corpus Iuris…” – emelte ki az alelnök. Majd Fenyvessy elmondta, hogy nemrég a köztársasági elnök az alkotmányt nem találta problémásnak, megfelel minden olyan elvárásnak, ami ma szükséges. A jogász szerint Sólyom László erre az alkotmányra hivatkozva dobta vissza alkotmánybíró korában a valódi rendszerváltás irányába ható kezdeményezéseket. „Ez az alkotmány biztosítja a jogállam működésének feltételeit- ez igaz. De a visszaéléseket a is biztosítja.”- mondta Fenyvessy Zoltán. A rendezvény fő előadója, Csurka István beszédében – többek közt – elmondta: „Semmilyen feladatnak nem lehet úgy nekimenni, hogy nem készülünk fel rá. A XX. század legnagyobb történelemfilozófusától, a német Splengertől fogok idézni egy rövid tételt, ami a Nyugat alkonya 2. kötetében található. «Az éhhalál és a hősi halál. Az életnek tehát politikai és gazdasági megformáltságúnak kell lennie, hogy a történelem vonatkozásában formában legyen. Ezek az oldalak egymásra rétegződnek, egymásra támaszkodnak, vagy harcolnak egymással, de feltétlenül a politikait illeti meg az elsőbbség. Az élet fenn akarja tartani és érvényesíteni akarja magát, vagy még inkább erősebbé akarja tenni magát, hogy érvényesülhessen. A létáramlatok a gazdasági állapotokban csak magáért valók, a politikai állapotokban viszont mindig másokkal való viszonyukban léteznek. Ebben nincs eltérés a legegyszerűbb egysejtű növények, valamint a szabadon, a térben mozgó legmagasabb rendű lények csapatai és népei között. Találkoznak és harcolnak egymás ellen. A két életoldal rangkülönbsége a halálhoz való eltérő viszonyukból ismerhetők fel. Nincs mélyebb ellentét, mint az éhhalál és a hősi halál között. A legtágabb értelembe vett éhség gazdaságilag fenyegeti az életet, lealacsonyítja, megalázza. De ide tartozik és ide értendő annak az ellehetetlenülése is, hogy erői teljes mértékben kifejlődjenek, nem csak a közvetlen veszély, hanem az élettér szűkössége, a sötét és nyomasztó életkörülmények is. Egész népek tűntek el megélhetésük sorvadó szegényessége, a rassz elerőtlenedése következtében. Itt a gazdaságban valamiben, nem pedig valamiért halnak meg az emberek. Ezzel szemben a politika egy meghatározó célért feláldozza az embereket, valamilyen eszméért buknak el. A gazdaság csak tönkreteszi őket. A háború a nagy dolgok teremtője. Az éhség a megsemmisítője. A politikában az életet a halál felmagasztosítja, gyakran olyan ellenállhatatlan erőhöz jutatja, amelynek a puszta léte már felér a győzelemmel. Az éhség rút, közönséges érzelmeket ébreszt, szorongást. Félelmet az élettől. Mindezek hatására a kultúra magasabb formavilága hirtelen összeroskad és kezdetét veszi az elállatiasodott ember puszta élethalál harca.» Azt hiszem a jelenlegi magyar helyzetre, az egymást követő kormányok pusztán csak gazdasági tervezésére, gazdasági kiszolgáltatottságára, üres ígéreteire és a nép életkörülményeinek, egészségének, tényleges szükségleteit illető éhezésének körülményeire és az ezekből következő csökött politikai magatartásra, választásaira, 2004. december 5-ei népszavazási eredményére, valamint a választás eredményére tökéletesebb magyarázatot, mint amit az idézet mondatok tragikus freskója felfest aligha adhatnánk. Világos, hogy az éhhalál nem szó szerint értendő. Igaz, beszélhetünk gyerekéhezésről is. Az árubőség hatalmas, ám a magyarság mégis a kiéheztetés állapotában van. Képes újratermelni szellemi energiáit? Képes saját magából vezető réteget, «Árpád-házat» kiállítani magából? Képes önmagát megtartó egészségügyi ellátásban részesíteni? Nem. Kulturális, szellemi, egészségügyi kiéheztetésről beszélhetünk. Magyarország jelenleg olyan állapotban él, hogy az világszégyen. Itt, Európa közepén eltűrni ezt a rendszert és ezt a kormányt, amelyik az utóbbi néhány nap, vagy hét emlékezetes botrányait szolgáltatja és nem törekszik arra, hogy megoldást találjon rájuk, az világszégyen számunkra. Azért, mert eltűrjük. A tűrés a világszégyen. Ide jutottunk, hogy egy olyan gengszterbanda uralkodik felettünk, amelyiknek nem is célja a rendteremtés, hanem éppen ellenkezőleg ezt az állapotot akarja fenntartani…Látszatintézkedések zűrzavara jellemzi jelenünket. Ki tudja, mely gengszterbanda küzd a másikkal? Belharcok lehetnek fenn. Ezt mutatják a közelmúlt eseményei. De mit érünk azzal, ha a Gyurcsány-csapatot pl. Szekeresék váltják fel? Mindez az alkotmányozással úgy függ össze, hogy nekünk ebben a helyzetben is meg kell őrizni világos tudásunkat. A világ egészen új gondolkodást követel! A kor abszurdumai alkotmányért kiáltanak! Az új alkotmány nem lehet kevesek műve! Az egyenlőség a legnagyobb mítosz, ami a rabságban tartja 1789 óta a hiszékeny embereket. Nincs egyenlőség. Aki erősebb, az segítse a gyengébbeket. Ez lenne a szolidaritás. Ami jelenünkben hiányzik. Mert ma az erősebb az utolsó könnyig mindent kifacsar a gyengébből.”

m.a.