2007.03.23. 

Árpád-sávos zászló a kassai színházban

Valahol Észak-Magyarországon fenyvesek közt a hegyek ölében, van egy kis falu. Mindentől messze van. Levegője tiszta és huzatos, ezért sok turista és nyaraló keresi fel, akiknek a helybéliek szívesen adnak ki szobát heti bérbe. Élt ebben a faluban, ahol csen és békesség honolt, és például tűzvész sem pusztított hosszú esztendők óta, egy községi tűzoltó. Tót Lajosnak hívták…De jött egy idegbeteg őrnagy és felborította Tóték életét. Oda a nyugalomnak. Ezt a nyugalmat Kassán nem csak a Koppány sorsára jutó őrnagy, hanem hungarista suhancok is megzavarják. Ugyanis a kassai színháznál vendégrendező magyarországi Vas Zoltán Iván az Árpád-sávos zászlóval hadonászó fiatalok jelenetével toldotta meg Örkény színdarabját, indoklása szerint azért, hogy jelezze a Magyarországon megnyilvánuló indulatokban rejtőző veszélyt. A kassai teátrum igazgatója a közönség kritikája miatt megváltoztatta az előadás végét, s eltűntek az Árpád-sávos lobogók. Lett is ebből óriási vihar a médiaberkekben. Cenzúráról, fideszes nyomásról, s a szabad művészet megcsúfolásáról beszélnek.

A rendező, aki teljes mértékben elítéli a tavalyi Kossuth-téri történteket, ezt mondta a pozsonyi Új Szónak : „A zászló az én koncepcióm szerint egyértelműen azt jelzi, hogy ismét ordas eszmék kapnak lábra Magyarországon, szélsőséges, nemzetellenes és emberiség-ellenes szimbólumok alatt fenyegetnek bennünket, veszélyeztetik a szabadságjogainkat, a vélemény szabadságát.” Érdekes, hogy a jelenlegi helyzetben, mikor a kormányzó pártok intézkedéseikkel tönkreteszik a magyar oktatási rendszert, az egészségügyet, a kultúrát, a mezőgazdaságot, s családok ezreit, akkor Vas Zoltán Ivánt épp az Árpád-sávos zászlót lobogtató emberek látványától töri ki a frász. Ha valóban a jelenlegi helyzetet akarná ábrázolni a színpadon, akkor Tótéknak hitelből kéne „dobozolni”, hiszen kinek van ma ennyi felesleges pénze kartonra. Ágika pedig az előadás végén bejelentené : kimegy nyugatra dolgozni, mert olyan alacsonyak a magyar bérek, hogy a térségben – egyelőre- csak Romániában élnek nálunk rosszabbul. De itt nem erről van szó! Lássák csak a felvidéki magyarok: nem a vizitdíj, a családszegénység, a privatizáció jelenti a gondot az anyaországban, hanem a hőbörgő újnyilas csőcselék. A rendezés ráadásul igazolhatja a szlovák szélsőségeseket is, akik arról papolnak, hogy Magyarország vissza akar térni a két háború közti állapotba, s Dél-Szlovákia újra magyar föld lesz. Hiszen előszeretettel mossák össze hazai médiamogulok a nyilasok lobogóját az Árpád-sávos zászlóval. Az előbbinél az eredeti vörös színű, nyilaskeresztes zászlót egészítették ki a sávokat tartalmazó területtel. A nyilasok zászlajának ezen sávozott része 9 sávból állt. (Öt piros és négy fehér.) Az utóbbi viszont felváltva 4 piros és 4 fehér (vörös/ezüst), azonos szélességű sávból áll. Nemzetellenes szimbólum? A magyarországi végvári harcok idején általános az Árpád-sávos zászlók és szimbólumok használata. 1707-ben II. Rákóczi Ferenc pedig Árpád-sávos zászlót készítetett magának. Ők talán a nemzet és az emberiség ellen cselekedtek? Antonio Bonfini a XV. század végén a sávokat „a legyőzhetetlen magyar nemzet színe”-iként írja le. Itt van a kutya elásva. Minden olyan jelképet el kell tüntetni, be kell sározni, mely a magyarság erejére utal. A magyar buta, esetlen, primitív, idegengyűlölő, s csak Nyugat-Európa és Amerika segítségével maradt/maradhat fenn – hangoztatják. Hála a sorsnak mindig van egy kijelölt „Mózes”, aki ezt a maradi népet a keleti mocsarakból bevezeti a nyugat „Kánaánjába.” Legutóbb az EU-ba. Tessék: lehet Bécsben cukrászdát nyitni. S mi a hála? Ez a megátalkodott magyar nép nem hajlandó nyomorban élni, éhezni, azért, hogy vezetőinek jobb sorsa legyen. Sőt még tüntet is ellenük. Fél a hatalom: mi lesz, ha felnyílik az alattvaló szeme? Gyorsan vegyük elő az antiszemita kártyát. S teljes gőzzel menjünk neki – ahogy Mészáros Tamás tette a 168 óra március 8-ai számában Dr. Kovács Lászlóval, a MIÉP elnökhelyettesével – azoknak, akik kertelés nélkül világító oszlopként kimondják a valót. Ez a recept viszont már lejárt. Már a megmaradásunkról van szó. Egyre többen látják: Magyarországot ma a globalista világvállalatok és bankok érdekei és a neoliberalizmus romboló elvei szerint vezetik. Lassan ráébred a magyar nép arra, hogy csak a nyomorgóknak, a kiszolgáltatottaknak kell betartani azokat a rossz törvényeket, amelyeket éppen megalkotóik nem tartanak be. Ezért (is) vonulnak egyre többször utcára az emberek. Sokan a tüntetők közül az Árpád-sávos zászlót lengetik. Ez többeknek nem tetszik, a sajtó képviselői körében is akadnak ilyenek, mert újra és újra felemlegetik ama „hatalmas veszélyt”, amelyet e zászló jelenthet. Ugyan mit? Azt, hogy a magyarság kezd nemzeti tudatára ébredni?

 Medveczky Attila