|
 2007.11.02.
Rehabilitálni
a volt politikai elítélteket!
Erkölcsi,
jogi és politikai elégtételt kell nyújtani a volt politikai elítélteknek,
ez erkölcsi kötelessége egy demokratikus államnak. Ezt a következtetést
vonták le október 30-án azon a kerekasztal-beszélgetésen,
amelyet Kolozsváron szervezett a Romániai Kommunizmus Bűncselekményeit
Vizsgáló Intézet (IICCR). Magyarországon, Lengyelországban és
Litvániában még a kilencvenes évek elején semmissé nyilvánították
a politikai alapon meghozott ítéleteket, Romániában ez a kérdés
még mindig megoldatlan. Néhány nappal a magyarországi 1956-os
forradalom vérbefojtásának évfordulója előtt megtartott beszélgetésen
a jelenlévők egyöntetűen egyetértettek abban: Romániában is
eljött az idő, hogy egyszer s mindenkorra szembenézzünk a múlttal,
illetve erkölcsi, jogi és politikai jóvátételt kapjanak a
kommunizmus áldozatai. Zinner Tibornak, a magyarországi Legfelsőbb
Bíróság tudományos kabinetfőnökének az előadásából
kiderült: Magyarországon összesen négy semmiségi törvény született,
a folyamat még 1989-ben elkezdődött és 2000-ben zárult. Következésképpen
modellértékű és követendő példa lehet Románia számára
az, ahogyan Magyarország rendezte ezt a kérdést. A romániai
helyzetre reflektálva Raluca Grosescu, az IICCR kutatója,
koordinátora elmondta: az erkölcsi, politikai és anyagi kártérítés
mellett nagyon fontos a jogi jóvátétel is, hiszen az érintettek
jogilag még mindig bűnözőknek tekinthetők. Mindez nem
maradhat így, hiszen ezek az emberek a szabadságért harcoltak,
fogalmazott a történész, hozzáfűzve: rehabilitálásukat
szolgálja az a törvénytervezet, amelyet az Igazságügyi
Minisztériummal és a Romániai Volt Politikai Foglyok Egyesületével
közösen terjesztettek be. Ez jelenleg a Pénzügyminisztériumban
akadt el, ugyanis nem sikerült dűlőre jutni a kártérítés mértékét
illetően – derült ki a beszélgetés során. Hogy milyen esélyek
vannak arra, hogy egy ilyen törvénytervezetre a parlament is rábólintson,
Eckstein-Kovács Péter szenátor kifejtette: figyelembe véve a
belpolitikai helyzetet, várhatóan nehézségekbe fog ütközni a
tervezet elfogadása. Szerinte elsősorban politikai akaratra van
szükség, és úgy vélte, hogy a közvéleménynek nyomást kell
gyakorolnia a törvényhozó testületre a tervezet elfogadása érdekében.
A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa, Doru Pop
arra hívta fel a figyelmet, hogy a felmérések szerint a lakosság
mintegy 30 százaléka visszasírják a kommunizmust, további
25–30 százalék pedig teljes érdektelenséget tanúsít a kérdés
iránt. Hangsúlyozta azonban, hogy elsősorban az államnak a kötelessége
felelősséget vállalni azokért a bűncselekményekért, amelyekért
ő maga az első számú felelős. Raul Volcinski volt politikai
elítélt hozzászólásában azt hangsúlyozta, hogy Romániában
a ’89-es rendszerváltás után a mindenkori hatalom valójában
nem tett semmit a politikai elítéltek kárpótlása és
rehabilitálása érdekében. Mindezt megerősítette a Romániai
Volt Politikai Foglyok Egyesülete kolozsvári fiókszervezetének
elnöke is, aki szerint olyan körülmények között nehéz lesz
elfogadtatni a jogszabályt, hogy még mindig azok ülnek a
parlament soraiban, akik annak idején kiszolgálták a rendszert.
Kérdésekre válaszolva Zinner Tibor elmondta: Magyarország
szerencséje az, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt utolsó
„garnitúrája" felismerte: mit követtek el elődei a társadalommal
szemben, és törvényesen megkövették a nemzetet. Mint
fogalmazott, egyetlen EU-s tagország sem engedheti meg magának,
hogy ne nézzen szembe a múltjával. „Összességében el lehet
mondani, hogy a magyar társadalomban erről a kérdésről őszintén
és szabadon lehet beszélni" – szögezte le.(Képünkön
az olimposzi magasságokba emelt diktáror-házaspár.)
(forrás: Szabadság)
|
