vissza a főoldalra

 2007.11.09. 

Reformátusok és a totalitarizmus

Az Október a reformáció hónapja programsorozat keretében Reformátusok a totalitárius rendszerekben a XX. században címmel konferenciát rendezett a Magyarországi Református Egyház (MRE) Doktorok Kollégiuma és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Történettudományi Intézete. A Dunamelléki Református Egyházkerület székházában október 29-én megtartott rendezvényen a Mazsihisz képviseletében részt vett Feldmájer Péter és Zoltai Gusztáv, valamint Csepregi András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője.

Bölcskei Gusztáv püspök megnyitó beszédében kitért a reformáció örökségére és igényére. A Zsinat lelkészi elnöke meghatározta a totalitarizmus fogalmát, ahol egy ideológiai eszme alapján emberek esnek áldozatul. Bölcskei püspök példaként említette Káin és Ábel történetét, amely folyamatosan ismétlődik, újra és újra szembesít minket saját történelmünkkel és felelősségünkkel.

Szabó István püspök a 89. zsoltár válogatott verseivel és imádsággal emlékezett a totalitárius rendszerek tanúságtevőire és mártírjaira. A Zsinat elnöksége nevében Bölcskei Gusztáv püspök, és Nagy Sándor főgondnok, a Zsinat világi elnöke megkoszorúzta a dunamelléki székház udvarán állított kopjafát, Szabó István püspök és Varga László dunamelléki főjegyző Pap László egykori teológiai dékán emléktáblájánál koszorúzott.

Fazakas Sándor tudományos előadásában a múltfeltárás teológiai szempontjait ismertette. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) rektora hangsúlyozta, hogy a bűn és az igazságtalanság soha nem lehet általános, mindig konkrétan kell róla beszélni. Az előadásban elhangzott a történelmi bűn és a kollektív bűn, az igazságosság valamint a kiengesztelődés fogalmának ismertetése. Fazakas Sándor rámutatott, hogy a hit adhat bátorságot a történelmi bűnökkel való szembenézéshez, fontos a történelmi igazság személyes értelmezése valamint a jövőképes társadalomhoz szükséges a megbocsátás.

Szabó Imre egykori budapesti esperes zsidómentő tevékenységét Nagy Zsombor, a Protestáns Felsőoktatási Szakkollégium tanulmányi igazgatója mutatta be. Nagy Zsombor kiemelte, hogy Szabó Imre magas pozíciókat töltött be, így tevékenysége nem volt visszhang nélküli. A volt budapesti esperes közös keresztyén fellépést sürgetett a deportálásokkal szemben, saját lakásában is bújtatott zsidókat, valamint két lelkészt nevezett ki, hogy a gettóban végezzenek igei és lelkigondozói szolgálatot. Részt vett a gyermekotthonok szervezésében és a menekültek élelmezésében is.

Horváth Erzsébet egyetemi docens Ravasz László (képünkön) püspök zsidómentésben vállalt szerepét ismertette. Az előadó említette, hogy Ravasz kezdeményezésére jött létre a Jó Pásztor Missziói Bizottság, amely a rászorulókat kívánta segíteni. A bizottság munkájának köszönhetően 1944. októbere és 1945. februárja között 1 árvaházban, és 31 otthonban 2000 főt menekítettek. A Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezetője bemutatta Ravasz László zsidóság érdekében tett konkrét lépéseit. Horváth Erzsébet hangsúlyozta, hogy Ravasz László a keresztyén ember felelősségtudatával tudott bűnbánatot tartani, és erre hívta a gyülekezeteket is.

Fekete Károly egyetemi docens ifj. Varga Zsigmond mártíriumát mutatta be. A Bécsben ösztöndíjas, majd bécsi lelkipásztor a Gestapo áldozatává vált. Megfigyelték tevékenységét, majd három vádpont alapján elítélték, és koncentrációs táborba vitték. A DRHE tanszékvezetője a "magyar Bonhoeffer"-ként említette ifj. Varga Zsigmondot, akit a "nem látszani, hanem lenni" gondolat jellemzett. Fekete Károly a mártír szerepét párhuzamba állította a mai sztároknak nevezett személyekkel, felmutatva a két jellem közti különbséget. Ablonczy Balázs történész előadásában ismertette a harmincas évek református sajtójának jellemzőit, a Református Élet és a Magyar Kálvinizmus németországi változásokkal kapcsolatos írásait, valamint a német hitvallók megjelenését a református egyházi sajtóban. Az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének munkatársa kiemelte, hogy a harmincas évek református lapjai szót emeltek a német nemzetiszocialista politika egyházellenességével szemben, gyanakodva nézték a nemzetiszocializmust, de üdvözölték a megújulást. A Református Élet ebben az időszakban végigkísérte Karl Barth német teológus életútját.

Bereczky Albert a zsidóüldözés ellen címmel Bereczky Noémi történész tartott előadást. Bereczky egységes egyházi tiltakozást szorgalmazott, és a mentesítést szervező munkálatokban is fontos szerepe volt. Bereczky együttműködött Török Sándorral, a Keresztyén Zsidók Szövetségének vezetőjével és Komoly Ottóval, a Magyar Cionista Szövetség elnökével. Bereczky Noémi hangsúlyozta, hogy Bereczky Albert a magyar népet óvta az antiszemitizmustól.

Kósa László akadémikus a református esperesek és az állambiztonság kapcsolatáról tartott előadást. Az Eötvös Loránd Tudományos Egyetem professzorát személyes motiváció is vezette a kutatásban, de nem konkrétan az espereseket kereste az iratokban, hanem más kutatások nyomán találkozott az egyházmegyei vezetők személyével. Kósa László rámutatott, hogy teológiai tanárokat, sajtómunkatársakat, külföldi ösztöndíjasokat és espereseket szervezett be az állambiztonság. Az esperesek közül részletesen beszélt Adorján Józsefről, Fekete Sándorról, Tóth Péterről és Papp Gézáról, akik valamilyen formában jelentéseket készítettek.

Kiss Réka történész az államszocializmus idejének egyházpolitikáját foglalta össze, és bemutatta a hatalom egyházakkal kapcsolatos stratégiáját. Eszerint egymással szembefordították a keresztyén felekezeteket, megosztása céljából egyházkormányzati és teológiai ellentéteket használtak ki, köztörvényes vádakkal indítottak eljárásokat egyházi személyek ellen, nemcsak tisztán egyházi tisztségviselőket vádoltak, az eltávolítottakat az egyházi vezetésre bízták. Az ötvenes évek első felében kialakult a teljes körű állami ellenőrzés, a Kádár-rendszerben a korlátozottan ellenőrzött mozgástér valósult meg. Az MTA Néprajztudományi Intézetének munkatársa hangsúlyozta, hogy 1956-ot kivéve nem alakult ki belső egyházi ellenzéki mozgalom.

A zárszóban Glatz Ferenc akadémikus, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója az elhangzott előadások alapján értékelte a totalitárius rendszerek sajátosságait és a történeti kutatást. Ez utóbbival kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a történeti munkákból hiányzik a megfelelő teológiai és filozófiai megalapozottság. Glatz Ferenc kiemelte, hogy a totális rendszerek azért jöttek létre, mert a megelőző rendszerek csődöt mondtak. Az Akadémia intézetigazgatója hangsúlyozta, hogy a lelkipásztori kar "nagyon jól megállta a helyét". Mint mondta, eddig nem tudtak olyan anyagot felmutatni, amely miatt az egyházaknak szégyellniük kellene magukat.

 T. Németh László  

(forrás: reformatus.hu)