vissza a főoldalra

 2007.11.25. 

Csáky : Néhányan szinte belebetegedtek a pártelnökcserébe

Csáky Pál, az MKP elnöke úgy véli, a párt fórumain belül kell ütköztetni a véleményeket. Az MKP szerinte nem radikalizálódik, csak úgy viselkedik, ahogy egy szabad társadalomban egy ellenzéki pártnak viselkednie kell. Úgy látja, nyíltan kell beszélni az asszimilációról; Duray pedig csak egy a 8 alelnök közül, míg Simonnak nem kéne visszaélnie a véleményalkotás szabadságával. Csáky szerint még mindig jobb, hogy a Beneš-dekrétumok nagyrészt elvont ügye miatt robbantak ki viták, mintha már valamelyik bezárt iskolánk miatt kellene az utcán tüntetnünk.

 Az utóbbi időben újra beindult a nyilatkozatháború az MKP politikusai között. Eddig főként Duray Miklós volt az, aki kiteregette a szennyest, újabban azonban Simon Zsolt sem tesz lakatot a szájára és kemény szavakkal illeti az MKP jelenlegi vezetését. Ezek újkeletű viták, vagy régebbi ellentétek kerültek napvilágra?

 A jelek szerint vannak néhányan, akik nagyon nehezen viselik az MKP élén történt váltást, szinte belebetegedtek abba. Én úgy gondolom, mindenki véleményét meg kell hallgatni, s az értelmes véleményeket tisztelni is kell, ám a nyilvánosság előtt zajló véleménycserék nem szerencsések, ártanak közösségi érdekeinknek. Az MKP megfelelő fórumokkal rendelkezik, amelyeken a különböző nézeteket ütköztetni lehet. A párt elnöksége a közelmúltban foglalkozott ezzel a jelenséggel, amelyet egyértelműen károsnak ítélt, s felszólította a párt minden tisztségviselőjét, hogy a dialógust a párt belső fórumain valósítsa meg.

 Az MKP a felvidéki magyarság egyetlen pártja, ezért nem meglepő, hogy keretein belül több irányvonal, vélemény képviselteti magát. Milyen lehetőséget lát arra, hogy a különböző álláspontok a párton belül megvitatásra kerüljenek és ne legyenek a szőnyeg alá söpörve?

 Pártelnökké választásom után meghirdettem, hogy az MKP-n belül nem létezik tabutéma, mindenről vitát lehet kezdeni, ám azt civilizált módon, a párt fórumain kell megvalósítani. A szabadsággal – a véleményalkotás szabadságával és a szólásszabadsággal – sem szabad visszaélni. Sajnálom, hogy ezt egynémely kollégám nem tudatosítja, s ezzel kárt okoz a pártnak, gyöngiti a párt érdekérvényesítő képességét – s ezzel a szlovákiai magyarság érdekei ellen tesz. Nem jó az, ha valakik – bosszúból – állandóan azt szajkózzák, hogy az MKP radikalizálódik, holott csak úgy viselkedik, ahogy egy szabad társadalomban egy ellenzéki pártnak viselkednie kell. Azt is megkérdezhetjük, kinek jó az, ha valakik a hátunkban ugyanazzal a szóhasználattal és hamis érvrendszerrel támadnak bennünket, mint a nacionalista kormánypártok, azok számára szolgáltatva hivatkozási alapot a párt legitim vezetésével szemben. A szabadság nem azonos a szabadossággal, a valóban értelmes vitához intelligencia is szükségeltetik, s nem utolsó sorban az alternatíva megfogalmazásának szükségessége.

 Sokan bírálták a Beneš-dekrétumok felvetésének módját. Elképzelhetőnek tartja, hogy ha másképp kerül napirendre a kérdés, másképp fogadta volna a szlovák közélet?

 Nem tudok elképzelni olyan módot, amellyel ezzel a témával nagyobb megértésre találtunk volna a szlovák társadalomban. Úgy gondolom, a szlovák társadalmi gondolkodás tisztulása, a múlttal való szembenézés szempontjából is figyelemre méltó volt az a struktúrált társadalmi vita, ami a médiában is zajlott eme kérdésről. Szerintem ennek minimum az lett az eredménye, hogy a szlovák átlagember agyában tudatosult, a hazug romantika sehova sem vezet, nem rossz magyarok és jó szlovákok élnek együtt Közép-Európában, hanem jó és rossz mindkét oldalon megtalálható, s ezzel a helyzettel bizony szembe kell nézni. Ez persze mindig problematikus út, a felnőtté válás folyamata nem mentes a fájdalmaktól, ám – a dél-amerikai klasszikust idézve – aki nem képes szembenézni múltbéli hibáival, azt kockáztatja, hogy a jövőben újra és újra megismétli azokat. Ezt pedig el kell kerülni.

 Simon Zsolt a Bummnak adott interjújában többek között azt mondta, hogy ha Önt látja beszélni, akkor is Duray Miklóst hallja… Milyen valós súlya van Duraynak az MKP politikai szerepének formálásában, azon kívül, hogy stratégiai alelnök?

 Duray Miklós a párt egyik alelnöke a 8 közül, a 19 elnökségi tag közül az egyik. Mindazok, akik vele riogatják a szlovákokat, hibásan cselekszenek, fölöslegesen keltenek irreális félelmeket és ártanak a pártnak. A párt minden fontos döntését az MKP hivatalos szervei hozzák meg. Kollégáim érzékcsalódásaiért pedig igazán nem vállalhatok felelősséget.

 Simon fölrótta Önnek azt is, hogy csak a parlamenten kívül nagylegény, de a parlamentben nem szólal fel, ha szükség lenne rá. Példaként a Beneš-dekrétumok ügyét hozta föl, amikor Berényi képviselte a párt álláspontját. Mi a véleménye erről?

 Tapasztalatlan képviselők azt hiszik, az a politikacsinálás, ha minden témában felszólalnak, ellocsogják a nézetüket, vagy a sajtóban nyilatkoznak meg felelőtlenül. Én továbbra is fontosnak tartom, hogy ha megszólalok, annak súlya és jelentősége legyen. Egy példa, ha megengedi: az Európa Parlament 52 éves fennállása óta először tárgyalt kisebbségi ügyekről – mégpedig a mi helyzetünkről, s mindezt az én sokat bírált levelem alapján. Egy ilyen helyzetben, amilyen Szlovákiában a Szlovák Nemzeti Párt kormányba kerülésével kialakult, újból meg kellett húzni a politikai és szellemi demarkációs vonalakat, újból meg kellett tanítani az aktuális hatalmat arra, mi az, amit megtehet, s mi az, amit nem. Azt is újra az agyukba kellett vésni, hogy a kisebbségi közösségek helyzete európai téma, s azt is nyilvánvalóvá kellett tenni számukra, hogy minket nem lehet leválasztani a magyar politikáról, s utána azt tenni velünk, amit kényük-kedvük diktál. Lényegében erről szóltak az elmúlt hetek küzdelmei, aki ért a politikához, annak számára ez világos képlet. A Beneš-dekrétumok ügye lényegében csak alaptémaként szolgált eme erőfelméréshez, a konfliktus borítékolva volt, ha nem ezügyben, más kérdés kapcsán robbant volna ki. Számunkra még mindig jobb, ha egy ilyen – jelen pillanatban nagyrészt elvont – kérdés kapcsán vitázunk, mintha már valamelyik bezárt iskolánk miatt kellene az utcán tüntetnünk. Akinek ugyanis illúziói vannak a jelenlegi hatalommal kapcsolatban, s azt hiszi, fehér kesztyűben tudunk majd velük zöld ágra vergődni, az bizony naiv. A Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos parlamenti vitában pedig Berényi úr saját kérésére szólalt fel és napokig készült az – egyébként kiváló – felszólalására.

 Néhányan úgy gondolják, a szlovák pártokkal való együttműködéssel, kompromisszumokkal érhető el bármi is, mások úgy vélik, hogy bizonyos kérdésekben nem szabad engedni, főként most, hogy az MKP ellenzékben van. Ön szerint melyik útnak kell dominánsabban megjelennie az MKP politizálásában?

 Én a határozott, de korrekt politizálás híve vagyok, ezt többször is elmondtam. Az MKP új vezetése a tárgyalóasztaloknál kemény partner lesz, de a megállapodásokat be fogjuk tartani. Ám mikor beszéljünk nyíltan a gondjainkról, ha nem most, amikor ellenzékben vagyunk, s éppen az a legfőbb feladatunk, hogy szembenézzünk helyzetünkkel és jövőbeli lehetőségeinkkel? Túl sokat kérünk a felszínes kritikákat megfogalmazóktól, ha azt mondjuk, tegyék fel maguknak a kérdést: miféle demokrácia az, ahol a véleménynyilvánítás szabadsága csak a megengedett témák esetében garantált? Kit bántunk azzal, ha nyíltan megnevezzük gondjainkat és a megoldási javaslatainkat? S egyébként is: kit szolgálnak azok a szlovákiai magyarok, akik azt mondják, nehogy hangosan kimondjuk, miért fogyunk, milyen szintű közösségünkben az asszimiláció, az elvándorlás, a falvainkba való bevándorlás, stb? Gondolkodásmódunkban mi is visszacsúsztunk a hetvenes-nyolcvanas évekbe? Szomorúnak tartom, hogy mindezt a saját kollégáink igyekeznek belénk szuggerálni, azok, akiknek csak a párton belüli pozíciójuk a fontos, akiknek sejtelmük sincs, hogy a spanyolországi népek és régiók épp most kaptak újabb jogokat, Skócia és Wales hosszú évszázadok után épp most kapott jelentősebb önállóságot, beleértve azt a jogot is, hogy saját parlamentjük legyen. Talán nem árt megismételni: amikor kormányban voltunk, voltak eszközeink az építkezésre, most a dolgok újragondolásának van itt az ideje.

 Bugár Béla továbbra is az MKP legismertebb arca. Számol-e Bugárral az MKP az elkövetkező években?

 Bugár Bélának én még a kongresszuson felajánlottam a tiszteletbeli elnöki posztot, ő ezt elutasította. Azóta háromszor javasoltam neki, induljon a köztársasági elnökválasztáson, mindannyiszor nemet mondott. Azt mondja, vállakozni akar – van, aki elhiszi ezt neki, van, aki nem.

 Közvéleménykutatások szerint valamelyest csökkent a párt támogatottsága. Mi ennek az oka?

 A közvéleménykutatási eredmények fontosak, de nem szabad túlexponálni őket. Az idei legalacsonyabb szintet márciusban mérte egy ügynökség, 4,6 százalékot, s akkor még tudvalevőleg nem én voltam a párt elnöke. Kilengések voltak az elmúlt években is, ám ami a legfontosabb: nem 2007-ben kell jó közvéleménykutatási eredményeket produkálni, hanem 2009-ben és -10-ben jó választási eredményeket. A múlt heti MVK-eredmény egyébként 10,4 %, ez nem mondható rossznak.

 Az elnökválasztás előtt meghirdette 15 pontját. Eddig mit sikerült ezekből megvalósítani?

 Minden pont esetében előrelépés történt. Jövő márciusban tételesen elszámolok majd programom teljesítésével.

 Most készül a keretszerződés a Via Nova ICS-vel. Milyen konkrét lépéseket tesz a párt a fiatalok bevonására?

 A szerződést szeretném még az idén aláírni, s úgy gondolom, erre reális esély van. A fiatalítás minden szférában programom egyik legfontosabb tézise, már eddig is több olyan programot indítottunk be, amely a fiatalok erőteljesebb bevonását célozza a közéletbe. A Via Nova ICS-vel való szerződés aláírása után erről tételesen is informáljuk majd a nyilvánosságot.

 A márciusi tisztújító kongresszus előtt többször is elhangzott, hogy gazdasági lobbi működik a pártban, és ezt a vélekedést Ön is erősítette. Megválasztása után kijelentette, hogy a gazdasági lobbi problémája megoldódott. Simon Zsolt azonban úgy fogalmazott, hogy az MKP-ban bűn gazdaságilag sikeresnek lenni. Azt is mondta, hogy a magyarságnak 100 Világi Oszkárra lenne szüksége, illetve minél nagyobb gazdasági erőre. Milyen az MKP kapcsolata a szlovákiai magyar gazdasági közeggel?

 Az elvi és a pragmatikus politizálás elemeit szembeállítani egymással nem szerencsés, az egészséges politizálásban mindkettőre szükség van. Csak gazdasági szempontokat hangsúlyozni kiegyensúlyozatlan modellhez vezet, erre mondták néhányan a kongresszus előtt, hogy megvalósítása esetén az MKP-ből csak a KP maradna. A tisztességes vállalkozókat viszont örömmel fogadjuk és támogatjuk. Ez most is így van, a jövőben a somorjai Fórum Intézet, a Magyar Tudományos Akadémia, magyar és EU-s szakértők és az európai uniós alapok bevonásával újabb lehetőségeket szeretnénk kínálni nekik. Szeretnék emlékeztetni arra is, hogy a mi bábáskodásunkkal jött létre a közelmúltban a Dél-Szlovákiai Vállalkozók Szövetsége, s nagyon jó a kapcsolatunk a magyaroroszági és az ausztriai vállakozók szövetségével is.

 (forrás: bumm.sk)