vissza a főoldalra

 2007.11.25. 

Kárpáti Péter: Búvárszínház

(Örkény István Színház)

Nagy Endre kabaréja – ezt az alcímet viseli Kárpáti Péter komédiája. Az 1961-ben Budapesten született Kárpáti Péternek eddig két gyűjteményes drámakötete jelent meg Pécsett, a Jelenkor kiadó gondozásában: az első 1999-ben, a második 2004-ben. A Búvárszínház sorjában a 13. darabja, aminek középpontjában Nagy Endre, a színvonalas pesti kabaré megteremtőjének alakja áll. Ma legföljebb azok tudják, hogy ki is volt Nagy Endre, akik az 1900-as évek pesti színház- és művelődéstörténetében jártasak. Nagy Endre 1877-ben, ugyanabban az évben született, mint Ady Endre, és mindketten Nagyváradon, a Szabadság című lapnál voltak újságírók, barátságuk innen származik. Majd a főváros a maga könnyű, érvényesülési lehetőségeivel fel- és elcsábította Nagy Endrét. Először 1907-ben Kondor Ernő tulajdonában lévő Bonbonniere nevű szórakozóhelyen kezdett el dolgozni, 1908-ban azonban Faludi Sándortól átvette a Modern Színpadot, amit saját neve alatt nyitott meg. Itt valósította meg azt a fajta minőségi kabarét, ami olyannyira elütött az ebben a korban divatos, erotikától átfűtött orfeumoktól és a német nyelvű, altesti humorral meg trágársággal operáló „brettli színpadtól”. Nagy Endre kabaréja fogalommá vált, aminek számait konferanszié-szövegekkel kapcsolta össze. Nagy Endre még a beszédhibáját, a dadogást is a hatáskeltés szolgálatába állította. Ő találta ki a konferansziét, ezt a látszólag rögtönzött, igazából azonban gondosan megírt mondatokat előadó figurát. Ezek az összekötő szövegek éles és szatirikus hangon szóltak a kor közéletéről, politikai, társadalmi eseményeiről. Nem csoda, hogy véleményét Ady Endre így fogalmazta meg: Nagy Endre kabaréja a „valódi magyar parlament.” Ezt a színházat Nagy Endre csak ötödfél esztendeig vezette, ekkor két társulati tagnak, Medgyaszay Vilmának és Kővárynak adta át. 1919-től kezdődően jóformán évenként más-más kabaréban lépett fel, de huzamosabb ideig sehol sem tudott megmaradni, 1923-tól 1929-ig Salamon Bélával együtt tevékenykedett a Teréz körúti Színpadon. Tapasztalatairól az 1935-ben napvilágot látott A kabaré története című önéletrajzi regényében számol be. Nagy Endre mindössze 61 évet élt, Budapesten, 1938-ban halt meg.

Kárpáti Péter darabjának október 13-án, a Budapesti Őszi Fesztivál keretén belül volt a premierje, és másnap mutatták be az Örkény Színházban. A Búvárszínház Nagy Endre előbb említett regényét veszi alapjául, de igen nagyvonalakban követi csak. A Búvárszínház történetének két fő szála van: az egyik egy általános érvényű, minden korban előforduló, az emberi jellem gyarlóságából fakadó hibákat mutatja be, mint például miként hat az erkölcsi és anyagi siker a férfire, hogyan bolondítja meg, azaz mennyire fut el vele a ló. Nagy Endre is tipikus utat jár be: ahogyan szerencsecsillaga emelkedik fölfelé, úgy hullik szét magánélete, szeretőket tart, össze-visszahazudozik a fokozatosan magányossá váló feleségének. Irigyei gombamódra szaporodnak, a közte és az őt körülvevők közötti szakadékokat eleinte még üggyel-bajjal át tudja ugrani, de a végén már beleszédül azokba. Az apróbb válságok odáig mélyülnek, hogy egy csúnya nagy puccsá válnak: társulatának tagjai kijátsszák őt és nem választják meg igazgatónak. A Búvárszínház másik szála a színház a színházban, azaz előadják Nagy Endre kabaréi közül a legismertebbet: a Mese a vadszamár nézőről-t. De Kárpáti Péter beépíti a regény egyik fejezetét is, ami egy rövidzárlat történetét mondja el. Ezeknek az a közös vonásuk, hogy a kedves emberekből álló publikum semmi perc alatt tud gonosz, rosszindulatú társasággá átváltozni, és a színésznek mennyire felemás a kapcsolata ezzel az őt éltető, de a következő pillanatban sárba tipró közeggel. Van teljesen új jelenet is, a rap-kabaré, ami a produkció legérdekesebb részlete, tudniillik a rap napjaink egyik könnyűzenei műfaja. A politikai áthallások pedig rendkívül erősek, csak a süket nem hallja meg: Nagy Endre is kora politikai életének visszásságait figurázta ki, ezt a hagyományt követve a Búvárszínházban a 2007-es évi koalíció és az ő ellenzéke kap hideget is meg meleget is: elhangzik a mosdatlan szájú őszödi hazudozó böszme minősítése, de a „rosszabbul élünk, mint négy éve” szlogen is.

A főszerepet a frissen végzett Polgár Csaba alakítja. Csak időnként lehet érezni benne a görcsösséget, összességében azonban derekasan eljátssza ezt az életkorban tőle jóval érettebb férfit. A feleségét, Gigit Hámori Gabriella olyan nőnek mintázza meg, akinek még az örömperceit is átjárja a szenvedés, mert nem képes megérteni a férjét motiváló gondolatokat. Kerekes Éva Rózsit, Nagy Endre egyik szeretőjét mesterien viszi fel a színre. Mácsai Pál a kabaré igazgatójának okos, lényeglátó figuráját eleveníti fel. A társulat tagjait Szilágyi Katalin, Debreczeny Csaba, Vári-Kovács Péter, Széles László, Csuja Imre és Máthé Zsolt kelti életre. A Novák Eszter rendezte Búvárszínház érdekes, szórakoztató, produkció. Emléket állít Nagy Endrének és felidézi ennek a nívótlan pesti kabarét átváltoztató személynek életútját, és bebizonyítja, nincs új a nap alatt, az emberi jellem a hírnévvel együtt járó gazdagság hatására ma is ugyanúgy torzul el, mint száz évvel ezelőtt.

 Dr. Petővári Ágnes