vissza a főoldalra

 2007.11.30. 

Szent Koronás címerünk - avagy ősi jelképeinktől nemzeti színeinkig

A MIÉP Borsod-Abaúj Zemplén megyei Ifjúsági Tagozat által rendezett második állomáson 2007. november 24-én, Miskolcon Sólyom Ferenc tartott előadást, Szent Koronás címerünkről. Miklós Árpád a MIÉP B.A.Z. megyei elnöke köszöntötte az egybegyűlteket és megköszönte az ifjúság munkáját mely lehetővé tette a színvonalas előadás megrendezését. A finn – orosz háború példájával érzékeltette a teremben tapasztalható hőmérsékletet, hogy ha a maroknyi finn katona kibírta a kemény hideget hónapokon át, valamint ha nagyapáink tartották magukat a Don- kanyar embert próbáló hidegében, akkor nekünk – bátor hazafiaknak – ez a pár óra meg sem kottyan. A fiatalok leleményességét dicséri, hogy egy minimális fűtést azért biztosítottak az előadáson részt vevők számára.

Sólyom Ferenc diavetítéses előadással készült, mely hamar elnyerte az érdeklődők tetszését. Képek, fotók, rajzok és térképrészletek váltogatták egymást, melyek segítségével az előadó bemutatta címerünk kialakulását a kezdetektől napjainkig. Közben persze kitérve egy-egy korszak főbb, nevezetesebb, vagy jellegzetesebb eseményére. Az első és utolsó dia a mai magyar címer volt, mintegy tanúvallomásként, hogy számára ez a legszebb címer, mert ez magyar. Rajzolhatnak bármilyet, bárhol, ennek szépségét semmi sem múlhatja felül. Kronológiai sorrendben haladtak a diák, „előkerültek” az ásatások során talált tarsolylemezek, dísztárgyak, melyeknek gazdag motívumvilága sok mindenről árulkodik. A nyelvünkhöz (magyar nyelv) hasonlóan a díszítések is építkező jellegűek, minden esetben kifejeznek valamit, és mindig kapcsolódnak egy adott személyhez, helyhez, nemzettséghez, vagy a kor egy eseményéhez. Az előadó térképeken szemléltette a „honfoglalás” előtti földrajzi és területi viszonyokat. Beszélt arról hogy kik és mikor tartották fennhatóságuk alatt a négy folyó völgyét, az-az Szkitiát. Az Árpád sávos zászló négy ezüst (vagy újabb ábrázolásokon fehér) színű sávjai a magyar föld négy folyóját ábrázolják. Nem a mai értelemben vett folyókat – Duna, Tisza, Dráva, Száva – hanem az ősi „magyar” folyókat: Duna, Deniszter (mai nevén Dnyeszter), Deneper (mai nevén Dnyeper) valamint Don. Mind a négy folyó a régebben nevezett (régi térképeken még így szerepel) Magyar tengerbe – ma Fekete tenger – ömlik. A magyar nyelv építkező jellegéből is hamar kitűnik, hogy ezeket a folyókat egy nép nevezte el. Az előadó érdekes példákon keresztül szemléltette nyelvünk szépségét, egymásra épülő, és építkező jellegét, amely mint egy fa, vagy bokor úgy képes virágozni. S ha egy-egy betűt kicserélünk a szótőben, akkor egy teljesen új „bokor nő fel”, jellemző példa a kar szótőben – melyre sok szó épül rá – a magánhangzót kicseréljük akkor a ker szótő is egy „szép bokor gyökere”. Az Árpád sávos zászlóval már a névadó előtti korban is találkozunk, Attila szkita-hun-magyar király seregében. Büszkék lehetünk Nimród király sikereire, akiről még a Biblia is említést tesz, sőt még egy csillagjegy is viseli a nevét. Sajnos az általános történelem oktatás során a tanulók nem hallanak ezekről a tényekről. Az előadótól azt is megtudtuk, hogy a Balaton – a mai értelmezéssel ellentétben – nem szláv eredetű név, hanem régi magyar kifejezés és széles (lapos) vizet jelent. A bal vagy ennek megfelelőjét a pal szót a csángó magyarok ma is használják. Sőt még mi is, gondoljunk csak a palló deszka kifejezésre. Címerünk klasszikus formájával az Árpád házi királyok idején találkozunk, ekkor válik a hármas halmon álló kettős kereszt a magyar királyok szimbólumává. Sőt az is előfordul, hogy a magyarok jelképe az Árpád sávos zászló, és a királyi jelkép – hármas halom kettős kereszttel – egymás ellen „harcol” az Orszeoló Péter és Aba Sámuel trónharcában. Az idő előrehaladtával és a történelem viharos évszázadaiban valamelyest változott a címerünk, volt olyan időszak, amikor kiegészült a provinciák címereivel, volt amikor közös címerünk volt Ausztriával a Monarchia idején. Mai formáját 1990 júliusában nyerte el, amikor az országgyűlés megszavazta hivatalos címernek. Az akkori ellenzék az úgynevezett Kossuth címerre – korona nélküli címerre – voksolt, melyről megtudtuk, hogy semmi köze a „névadóhoz”, mert a korábbi kormányzó nem volt köztársaságpárti és ellenezte a címer korona nélküli használatát.

 Sólyom Ferenc kitért a Szent Koronára is, és elmondta a hallgatóságnak, hogy az beavató korona, csak egyszer lehetett a király fején, és aki ezzel felhatalmazást kapott az uralkodásra, azt mindenkinek tisztelnie kell, még a pápa is meghajolt akarata előtt. Például: Károly Róbert addig nem lehetett elismert király, amíg a hagyományoknak megfelelően meg nem koronázták. Sok viszontagság és gonosz dolog érte már a Koronát, a szabad kőműves II József alatt el is tűnt öt évre, mely idő alatt kicserélték a hátoldalon lévő képeket, a szabadságharc után pedig a koronaőrök kénytelenek voltak elásni. Majd a második világháború után az amcsikhoz került, akik visszaadták, és azóta újra őrködik a Kárpát -medence felett. Sajnos ősi alkotmányunk a Szent Korona Tan ma nincs érvényben, helyette egy tákolt valami az aktuális, s nekünk azért is dolgozni kell, hogy ősi alkotmányunkat visszaállítsuk.

 Nem tisztem és nem is szeretném az előadás teljes tartalmát közzé tenni, egyrészt az olvasókat sem szeretném untatni – bár ez a téma nem szabad, hogy untasson bárkit is – másrészt a kiragadott gondolatokkal az előadó későbbi előadásira szeretném „elcsalogatni” az érdeklődőket. Akik ott voltak lankadatlan figyelemmel kísérték végig az előadást, a hosszú időtartam – több mint négy óra – és a terem alacsony hőmérsékletének ellenére is. Egy nagyon tanulságos és tartalmas estét töltöttünk a MIÉP irodában, melynek végén még egy kötetlen beszélgetés is kialakult. Előadássorozatunk folytatódik és nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Sólyom Ferenccel még találkozhatnak majd az érdeklődők. A szikszói fiatalok jelezték, hogy ők is szívesen vendégül látnák az abaúji városban.

 Az előadásról készült képek megtekinthetőek a www.miepit.gportal.hu oldalon.

 Vajda Sándor

MIÉP IT elnök