|
 2007.11.30.
Magyarországra látogatott a szentföldi kusztosz
November
25-én, vasárnap délelőtt szentmisét mutatott be a pesti
ferences templomban a rövid látogatásra hazánkba érkezett
Pierbattista Pizzaballa OFM szentföldi kusztosz.
A
több mint két évtizede a szentföldi ferences misszióban tevékenykedő
szerzetest a Ferences Rend definitor generálisa, Várnai Jakab
OFM köszöntötte a 10 órai szentmise előtt. Pierbattista
Pizzaballa nagy örömét fejezte ki, hogy Budapesten hitben erős
közösséget talált. Homíliájában a szentföldi kegyhelyeket
ellátó ferences közösség vezetője arról beszélt, hogy
Krisztus látszólagos emberi kudarca ellenére éppen azzal
bizonyította messiási mivoltát, hogy a kereszten véghezvitte küldetését,
megmutatva Isten szeretetét az emberek iránt. A Szentföldön
Krisztus keresztje még most is provokatív szimbólum, sokan
hihetetlennek tartják ezt a misztériumot, de a ferencesek feltámadásból
fakadó örömét nem lehet elvenni, mert szeretetben élnek, s
ezt látják a világnak eme békétlen részén élő emberek is.
Az Alkantarai Szent Péter-templom (pesti ferences templom)
tanácstermében szép számban jelentek meg a ferences közösség
tagjai, valamint a hívek. A helyi kórus Ave Maria énekét követően
Pizzaballa elmondta, hogy a Szentföld (Izrael Állam és a
Palesztin Autonómia) lakosságának 1%-a (körülbelül 165–170
ezer ember) keresztény. Jellemző a három monoteista vallás
szent helyére, hogy területén minden keresztény felekezet képviselője
megtalálható, bár a legnagyobb arányban, körülbelül
45–45%-ban a katolikus és a keleti ortodox közösség képviselteti
magát közöttük. A Szentföld 60%-án Izrael Állam található,
de a hívek 99%-a a helyi arab lakosságból kerül ki, s mindössze
1% a zsidó származásúak aránya. A keresztények Izraelben
szabadon gyakorolhatják a vallásukat, a problémát inkább az
jelenti, hogy szétszórtan élnek az országban, így aztán a
feloldódás fenyegeti az összességében mintegy 120 ezer hívő
közösségét.
Názáret, az Angyali Üdvözlet városa tudhatja magáénak
a legnagyobb keresztény közösséget, amelyben sok a fiatal, de
egyharmaduk a megélhetés és a zavaros politikai helyzet miatt
elvándorolt az utóbbi években. A kusztosz elmondása szerint a
Szentföldön nagyon fontos szerepe van a vallásnak, olyannyira,
hogy magát az identitást határozza meg. Példaként hozta fel
erre, hogy a személyi okmányokban akkor is feltüntetik a
tulajdonosa felekezeti hovatartozását, ha nem gyakorolja aktívan
a vallást, sőt esküvőt és temetést sem tarthatnak vallási
kereteken kívül. Céljait az Egyház ezen a vidéken leginkább
a nevelési intézményeken keresztül (óvodák, iskolák) éri
el, ezek a keresztények összetartásának szinte kizárólagos
eszközei. Sajnos a palesztin területek politikai harcai következtében
a közigazgatás széttagolt. Kevés munkát talál a lakosság,
de a terrorveszély miatt emelt fal az ingázók dolgát is
megnehezíti. A 2000-től kezdve öt éven át tartó intifáda a
vállalkozások csődjét eredményezte, az utolsó két békés
évben azonban lassú fejlődés tapasztalható. Ennek ellenére
az emigráció igen erős, s ez a keresztényeket, kis számuk
miatt még érzékenyebben érinti.
A
kusztosz példaként hozta fel Betlehem esetét, ahol az 1967-es
arab–izraeli háború előestéjén a lakosság 70%-a keresztény
volt, ma arányuk már a 10%-ot sem éri el. Jeruzsálem külön
világ, még szentföldi viszonylatban is. Az átlagemberek lelkében
még félelem és bizalmatlanság van, de a sok negatív jelenség
mellett említésre méltónak tartotta P. Pizzaballa, hogy a
Szent Városban számtalan felekezet él békében egymás
mellett, és ez lelkesítő a keresztény közösségek számára.
Sok csoport van, amely hisz a többi felekezet párbeszédre való
nyitottságában. Jellemző továbbá, hogy a szentföldi keresztény
családok mintegy 80%-a felekezeti szempontból vegyes összetételű.
Előadásának
második részében a kusztosz kitért a szentföldi ferences
misszió történetére. A kezdeti lépéseket Szent Ferenc tette
meg, mikor a kései keresztes hadjáratok idején a Szentföldtől
nem messze lévő Damiettába hajózott társaival, ám ő nem
harcolni akart, hanem békés párbeszédet folytatni a muzulmán
hitű szultánnal, aki fogadta is. Ezt a dialógust akarják
folytatni a mai ferences testvérek is a térségben. Az elmúlt
nyolc évszázad bizonyította, hogy küldetésük kard nélkül
is sikeres. A századok alatt vissza tudták szerezni a keresztes
hadjáratok befejezése után elveszített keresztény
kegyhelyeket, s új keresztény közösségeket hoztak létre az
eltűntek helyett. Tárgyalási stílusukra jellemző volt a
nyitottság, és az, hogy apró lépésekkel igyekeztek céljukat
elérni az iszlám képviselőinél.
Ma
is ezt teszik, mikor tanúságot akarnak tenni arról, hogy
Krisztus földi léte szentté teszi azt a területet. Erősíteni
kívánják a helyi keresztény közösségeket, ugyanakkor nem
avatkoznak bele a helyi politikába. Mit tesznek hát a
ferencesek, hogy a konfliktusok rendeződjenek? Erre sok év alatt
érlelte meg a választ a kinti ferences misszió vezetője, s
mint mondta, nem a mindenáron való cselekvő megoldás a helyes
út, hanem az, hogy a szerzetesek megmaradjanak ott, Krisztus örömhírének
jeleként.
Matykó
Károly
(Forrás: Magyar Kurír)
|
