|
 2007.10.05.
Európa
kulturális egységének pillére
Tizenöt
éves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Tizenöt éves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem - mondják
sokan, s a közvélemény hajlamos ezt elfogadni. Ha azonban egy
pillantást vetünk az 1997-ben Klotildligeten (Piliscsaba)
elhelyezett emléktáblára, azon a következőket olvashatjuk: az
egyetem újraalapíttatott az Úr 1992. esztendejében. Mikor is
kezdődött az egyetem élete?
A
középkori magyarországi egyetemalapítási kísérletek után -
mint Török József egyháztörténész professzor írja -
"folytatódott a küzdelem a királyi Magyarország területén
a felsőfokú oktatásért, illetve a magyarföldi egyetemért a
tizenhetedik század során. A Szent István király uralkodása
kezdetén, az 1001-ben megszervezett Esztergom mint a magyar egyház
anyja és feje kapta örökül a felállítandó egyetem gondját."
Mégsem
Esztergomban, az érseki székhelyen jött létre az egyetem
1635-ben, Pázmány Péter alapításával, hanem Nagyszombatban.
Ennek az volt az oka, hogy az ország jelentős része - beleértve
Esztergomot is - török megszállás alatt állt, s annak idején
az érsekség az északabbra fekvő Nagyszombatba menekült az
iszlám hódítás elől. Pázmány Péter 1635. november 13-án,
keddi napon délelőtt a Szentlelket hívó misét énekelte a
nagyszombati Szent Miklós-székesegyházban, számos előkelőség
jelenlétében, melynek végeztével Dobronoki György jezsuita
rektornak átnyújtotta az egyetem alapító oklevelét és az
alapítást megerősítő királyi okiratot. Nagyot ugorva az időben,
emlékeztetnünk érdemes egy 2005-ben tartott nemzetközi
konferenciára, amelynek középpontjában "az egyetem mint
Európa kulturális egységének pillére" gondolat állt. A
résztvevők egyetértettek abban, hogy az egyetem intézményének
a huszonegyedik század Európájában is a kultúra, a tudomány
és a szellemiség meghatározó pillérének kell maradnia, akárcsak
a megelőző évezredben. Ehhez - tették hozzá - a katolikus
egyetemeknek, köztük a Pázámány Péter Katolikus Egyetemnek,
egyházi küldetésükből fakadóan különleges módon is hozzá
kell járulniuk. Elsőként a teológiai fakultás nyitotta meg
kapuit 1638. november 3-án. Közel harminc esztendő múlva,
1667. január 16-án a teológiai, majd bölcsészeti kar mellett
harmadikként a jogi fakultás is megkezdte működését. A teológián
három fokozatot lehetett szerezni, ezek: baccalaureatus,
licentiatus és doctoratus. A mai egyetemi és tudományos
fokozatok tulajdonképpen követik a régi mintát, illetve annak
felelnek meg. Közben létrejött a szeminárium is az egyetem
mellett, illetve az elengedhetetlen könyvtár és nyomda. Milyen
legyen a jövő katolikus egyeteme? - több alkalommal rendeztek
ezzel a kérdéssel foglalkozó kerekasztal-beszélgetést az elmúlt
tizenöt évben. Egy 2004-es tanácskozáson Kránitz Mihály
rektorhelyettes kifejtette: a katolikus egyetem tanárai magukénak
vallják a keresztény gyökereket, és nemcsak ebben a szellemben
tanítanak, hanem életpéldát is adnak diákjaiknak. Megfogalmazódott
az is, a keresztény elitréteg kinevelésével ezt a szellemiséget
mind szélesebb körben képviselhetik a hallgatók és végzettek
a társadalomban. A Pázmány alapítású egyetemen 1769. július
17-én megalakult az orvosi kar. Ezzel zárult le az érseki
egyetem korszaka, s kezdődött el a királyi egyetemé, ugyanis Mária
Terézia az egyetem új tanulmányi szabályzatának (a Norma
Studiorumnak) a megjelenésével egyidejűleg az egyetemet királyi
rangra emelte. 1773-ban súlyos válságot élt át az intézmény:
XIV. Kelemen pápa (Bourbon nyomásra) föloszlatta az univerzitást
addig vezető jezsuita rendet. Nem sokkal később, 1777-ben a királynő
az egyetemet Budára helyezte át, ahol 1780-ban megkezdődött az
oktatás. A Nagyboldogasszony-templom mellett álló, volt
jezsuita épület adott otthont az intézménynek. Az újjáalakult
egyetem fennállásának tízéves évfordulóján, 2002-ben Fröhlich
Ida, a bölcsészettudományi kar dékánja így foglalta össze törekvéseik
lényegét: A katolikus egyetem bölcsészkarát keresztény
szellemiségnek, erkölcsnek és minőségnek kell meghatároznia,
csak így lehet sziget a kommercializálódás és az igénytelenség
mindent elöntő áradatában. Ekkoriban két és fél ezer
hallgató tanult a bölcsészet különböző területein.
A
technológiai-informatikai kar professzora, akkori dékánja,
Roska Tamás ekként összegezte a humán tudományokhoz képest
újdonságnak számító természettudományos oktatás megjelenésének
lényegét: "Az elektronika új hullámával állunk szemben.
A mikroprocesszor és a távközlés - azaz a személyiszámítógép-ipar
és az internet-ipar forradalma - után egy új hullám következik,
amelynek meghatározói az olcsó szenzorok - érzékelők.
Ezekkel hihetetlenül gazdagon tudjuk érzékelni környezetünket,
s nemcsak érzékelni, hanem módosítani is. Mindez az érzékelés
és beavatkozás az élő és élettelen világ kapcsolatában is
megvalósul, ezt nevezik bionikának." Az egyetem történetében
a Budára költözés nem jelentett végleges megtelepedést.
Pozsonyi száműzetésnek nevezik azt a korszakot, amikor a budai
teológiai kar - 1784-ben - Pozsonyba került. Ez a II. József-féle
felvilágosodás eszmei zűrzavarával függött össze. A kar könyvtárát
például kötetenként átvizsgálták, s a "maradinak"
ítélt műveket, mai szóval, bezúzták. I. Ferenc király idején,
1805-ben került az egyetem Pestre, a
mai Központi Szemináriumnak
helyet adó egykori pálos kolostor épületébe. A későbbiekben
egyre bővült az intézmény, felvette az alapító nevét. A második
világháború után, 1948. június 16-án az iskolák államosítása
a Pázmány Péter Tudományegyetemet is súlyosan érintette. A
hittudományi kart kizárták az egyetemből (az orvosi karból önálló
egyetemet hoztak létre), és Eötvös Loránd nevét vette föl
az intézmény. A magyar katolikus püspöki kar Római Katolikus
Központi Hittudományi Akadémia néven szervezte újjá a teológiai
fakultást, amely - különlegességnek számított más
felekezetek hasonló intézményeivel szemben - megőrizte tudományos
fokozatok adásának lehetőségét. A rendszerváltás új
helyzetet teremtett. Bár voltak olyanok, akik a korábbi egyetemi
struktúrát szerették volna helyreállítani Pázmány Péter
Tudományegyetem néven, 1992. január 30-án a püspöki kar - az
Apostoli Szentszék előzetes engedélye birtokában - megalapította
a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet. A hittudományi kar
mellett először a bölcsészettudományi kezdte meg működését
Piliscsabán, a volt szovjet laktanya területén egyetemi campust
építve ki. A Szentkirályi utcában található a rektorátus, s
ez a jogi kar épülete, az információs-technológiai kar pedig
a Práter utcai új épületben talált otthonra. Időközben a
hittudományi kar a Központi Szeminárium épületéből a közeli
Veres Pálné utcai otthonba költözött. Mindezek mellett létrejött
a fakultás jellegű Kánonjogi Intézet, ahol posztgraduális képzés
folyik.
Az
új egyetem első rektora, Gál Ferenc teológus professzor a
katolikus egyetem hivatásával kapcsolatban a következőket
fogalmazta meg 1992-ben: "A katolikus egyetem, mint bármely
más egyetem, szervesen épül az emberi társadalomba... Kutatási
tevékenységei közé tartozik a súlyos kortárs problémák
tanulmányozása olyan területeken, mint az emberi élet méltósága,
a mindenki iránti igazságosság előmozdítása, az egyéni és
a családi élet minősége, a világbéke és a politikai
stabilitás keresése, a világ erőforrásainak igazságosabb
elosztása és egy új gazdasági-politikai rend, amely jobban
szolgálja majd az emberi közösséget nemzeti és nemzetközi
szinten... Amennyiben szükséges, a katolikus egyetemnek
rendelkeznie kell azzal a bátorsággal, hogy kimondjon a közgondolkozásnak
kellemetlen igazságokat, és ezáltal is a közösség valódi
javát védelmezze." A rektorként őt követő Erdő Péter
egyházjogász professzornak, később bíboros prímás,
esztergomi érseknek elévülhetetlen érdemei vannak az egyetem
fejlesztésében, a hit és a tudomány elkötelezett párbeszédének
magas szintű megteremtésében. Egyik beszédében hangsúlyozta:
a hit és a tudomány nem két külön világ, hanem mélységesen
összetartoznak. Ezért a hitnek és a tudománynak is párbeszédre,
harmonikus egységre van szüksége. A katolikus egyetem az ilyen
dialógus számára mindig otthont jelent.
E. I.
(forrás:
Új Ember)
|
