|
 2007.10.05.
Bankárt
szüljetek, ne magyart!
Egyelőre
ott tartunk, hogy könnyű kimondani: már nem lep meg semmi, bármi
is történjék ebben a mai magyartalan Magyarországban. Mégis,
mégis naponta szállítja a kormány a meglepetéseket, nem enged
belenyugodni idénymunkás sorsunkba, a fásultságot, a mai
magyar nemzetre annyira jellemző beletörődöttséget nyílt
sebekre öntött sós vízzel élesztgeti, hadd fájjon! Szültünk.
Kinek-kinek lelke és vágyódása szerint mozdult meg a föld a
kis emberke vártán. Milyen lesz, ép-e, egészséges-e, és az
anya, és a kórház…? Megjött a kicsi emberke pénteki napon,
és a kismama önérzeti kérdést csinálva a kérdésből, büszkén
mondta: megszültem! én szültem meg, nem elvették, nem kivették!
Kértek külön szobát vaskemény pénzekért a szülők, mint az
első gyerek jövetelekor, NEM adtak, mert állítólag nem volt.
Anyát, picit bedugták a háromágyas szobába. A három megfáradt,
megszenvedett anya mellett szakadatlan sírt örömében, bánatában
a három újszülött, és – a budapesti István Kórházban
vagyunk – áradt szüntelen a látogatók hada, civilek,
vigyorral s virággal, bacilussal és ételhordókkal, csókkal és
hálapénzekkel rakottan…
Magyar
egészségügy, a legendás. Hétvége. Egyetlen orvos rá se nézett
a kismamára, a szent anyákra, akik még gyermekeket szülnek SAJÁT
FELELŐSSÉGÜKRE Magyarországon. Alig hiszek a szememnek, fülemnek.
Rohanás a Nyírő Kórházba, magánintézet, fogadja külön
szobával a fizetni képeseket. Hajrá! De hát sebbel-lobbal,
sebekkel és pislákoló picike élettel autózni át az
ideiglenes Magyarország fővárosán…Mégis, hátha lenne külön
szoba az Istvánba is? – Igenis, kérem az összes papírjaimat,
így az anya, innen elmegyünk oda, ahol van másféle bánásmód…,
stb. Lett külön szoba jó pénzekért. Két és fél nap után kézbe
nyomják az elbocsátó papírokat, és azon írásban megszégyenítve
az anyát, a szülőket, ezt az egész cudar magyar életet,
amelyben mégis csak meg kell valakinek születni magyar szülőktől,
valahogy…, és ha már utópiában élünk, a leggonoszabb európai
utópiában, hát akkor mondjuk ki az utópiát megszülők rovására:
megszégyenítve Európát azzal a papírral…A szükséges vizsgálatokat
a kórház el nem végezte, egyetlen vérképet az anyáról nem,
gyerekről nem, mars haza harmadnap, mert hiszen harmadnapon még
a megfeszített Jézus is feltámadott, nohát!!! És az elbocsátó
papíron ott a szentencia, a végzés, a megrovás és a szemrehányás,
az ország és az abban szülő anyák elátkozása vad vád alatt
a mostani „egészségügyeskedés” részéről:
„…Az
ön itt léte és a szülés, a kezelés és az ellátás az államnak
91 ezer (kilencvenegyezer) forintba került…” Ez hát az állam,
a kormány, a minisztérium részéről! Nem az a szó, esetleg,
hogy kérjük, bármilyen gondja adódik, azonnal forduljon hozzánk…,
jó egészséget önnek és a kisbabának…, sok szerencsét az
életben… - ilyesmi nem. Az orvos, a nővér fölösen megkapta
a maga pénzét. Az anya és újszülötte semmit, sem államtól,
sem kórháztól. Burundiban, Etiópiában, Szudánban más
szavakkal köszöntik a mamát s az újszülöttet, Ágnes
miniszter asszony! -, ki lakodalmát minap a világhírű
Festetics Kastélyban tartotta Keszthelyben! A szégyen fekszik
mellénk bölcsőbe, sírba itthon. „S ha kinek nem tetszik, el
is mehet” -, mondja Gyurcsány miniszterelnök!!! Van-e még,
amit tudnunk kell itt, tisztelt olvasó? Még mire van szükséged,
hogy megtudd, mire ítéltek-szántak Gyurcsányék bennünket
itthon? A szégyen azé, ki magyart mer szülni Magyarországon,
övé a penitencia, a büntetés, a megrovás, a megfenyítés.
Magyar anyák! Bankárokat szüljetek, ne honvédet!
Czegő Zoltán
|
