vissza a főoldalra

 2007.10.12. 

Este

(Koltai Lajos filmje)

Koltai Lajosnak az Este a második nagyjátékfilmje. Kertész Mihály óta nem akadt olyan rendező, aki tisztán amerikai pénzből és amerikai színészekkel – ráadásul világsztárokkal – forgatott volna filmet. Koltai Lajosnak sikerült ezt a nagy mutatványt bemutatnia. Az Este 15 millió dollárba került, a felvételek többségét tavaly, Rhode Islandon vették fel. A film alapötletét Susan Minot 1998-ban megjelent Evening (Este) című regényéből merítette Michael Cunningham. Az Evening-et mások is szerették volna filmre vinni, már több forgatókönyv – közöttük az írónőé is – rendelkezésre állt, de Koltai Lajos egyik sem felelt meg, de Cunninghamére rábólintott. Minot-nak ezt a regényét sehogyan lehet megfilmesíteni, mert az idősíkok olyan gyors ütemben váltják egymást, hogy azokat a film nyelvére csak bajosan lehetne áttenni. Végül is a forgatókönyv jócskán eltér a regény cselekményétől, de nem annyira, hogy az írónő tetszését ne nyerte volna el, amit a stábnál tett kétszeri látogatása is bizonyít. De a film – és ez az Estére is igaz – mindig önálló szellemi alkotás, aminek nem kötelessége szóról-szóra nyomon követni a regény tartalmát. Az Estét ebben az évben, június elején láthatták először az amerikai nézők, a Massachusett állambeli Nantucketi Fesztiválon. A díszbemutatót június 29-én tartották New Yorkban, ezt követően az USA 700 mozija tűzte műsorára. Magyarországra szeptember végén érkezett meg, 27-étől a multiplexekben és az art mozikban játsszák. Az Este cselekményének két főbb időpontja van, az egyik 1953-ra tevődik, Ann ekkor érkezik legjobb barátnőjének, Lilának a kézfogójára, hogy nyoszolyólány legyen, és előadjon egy dalt a násznépnek. A másik idősík a jelen, azaz 2007, amikor Ann a halálán van, és szeme előtt lepereg ennek az esküvőnek minden szép és szomorú mozzanata. Az itt történtek döntően befolyásolják mindkettejük életét: Lila és Ann ugyanazt a daliás legényt, Harrist szereti, Lila – miután Harris évekig nem viszonozza érzéseit – máshoz megy feleségül, Annek a lakodalmat követően akad ugyan egy-két gyönyörű pillanata a jóképű fiúval, de Lila részeges öccsének szerencsétlen balesete mindent megváltoztat. Ez a tragédia szétválasztja őket, külön utakon indulnak el. Ann kétszer megy férjhez, de egyik házassága sem sikerül, válás lesz a vége, mindegyikből születik egy lánya. Énekesnői ábrándjai lassanként szertefoszlanak, nagyobbik lánya kiegyensúlyozott párkapcsolatban él, a kisebbik mindenben, de leginkább önmagában bizonytalan. Az utolsó perceit élő Ann tiszta pillanataiban felnőtt gyermekeinek szeretetből, önfeláldozásból példát tud mutatni.

Az Estében Amerika legismertebb, A kategóriás színészei láthatók. Ők mindannyian olyan nagy művészek, hogy dicsérő szavak százait is megérdemelnék, kitűnő szerepmegformálásukért fölösleges is az egekbe magasztalni őket. A film különlegessége, hogy az idős Lilát alakító Meryl Streepnek ugyan csak az utolsó tíz percben van egy rövid jelenete, de a megszólalásig hozzá hasonlító lánya, Mamie Gummer személyesíti meg a menyasszony Lilát. Az ágyhoz kötött, beteg Annt Vanessa Redgrave jeleníti meg, kisebbik lányát, Constance-ot pedig Natasha Richardson, aki a valóságban is Redgrave gyermeke. A húsz éves és a boldogtalan fiatalasszony Annt Claire Danes viszi fel a vászonra. A férfiak csak afféle kiegészítő szerepet kapnak, a titokzatos Harrist Patrick Wilson, a folyton pityókás Buddyt Hugh Danay kelti életre. Az Estén látszik, hogy nemcsak Pados Gyula az operatőre, hanem a rendezője is az. A film képi megfogalmazásmódja rendkívül pazar, nem csupán a két nagyobb idősík – a jelen élénk, a múlt fakó – színkülönbsége okán, hanem az egyes jelenetek színhatása miatt is. Bizonyos beállítások képeslapra kívánkoznak, ennek ellenére mégsem giccsesek, erőltetettek, kimódoltak. Az egész filmben csupán az a mozzanat tűnik kevésbé kidolgozottnak, hogy miként sodródik el egymástól a tökéletesen összeillő párt alkotó Ann és Harris. Az Este lassan, szélesen hömpölygő történetet mond el, amiben semmiféle beláthatatlan kanyar nincs, minden előre kiszámítható benne. Ez nem ront a hatásán, sőt inkább emberivé és nézhetővé válik tőle. Az Estében nincs semmiféle negatív értelemben vett hollywoodizmus, mégsem unalmas, mert a vászon előtt ülő elmerenghet azon, mennyi is egy ember, egy nő élete. A Teremtő ennek az asszonynak csak hetven évet mért ki, de ő ezalatt semmiféle világmegváltó tettet nem hajtott végre, nem alkotott semmi jelentőset, még csak önmagát sem tudta megvalósítani, lánykori álmai füstbe mentek, nem épített karriert, csak harcolt, küszködött a maga kis hétköznapi gondjaival-bajaival, felnevelte gyermekeit, igyekezett jó anyjuk lenni és embert faragni belőlük. Azt adta nekik, amit tudott: szeretetet, megértést, és ez bizony nem kevés.

 Dr. Petővári Ágnes