|
 2007.10.12.
„Tájház
és Népfőiskola”
A
pihent agyú „meszeseszesek” legújabb kitalációja: „Tájház
és Népfőiskola”, mint a horvátországi magyarság csúcsintézménye.
Mindannyian tudjuk, hogy ilyen intézmény nincs, a zágrábi
oktatási minisztérium sem ismer ilyent, és működési engedélyt
ilyen címre nem adott.
Több magyarországi sajtóorgánum és parlamenti felszólaló
is foglalkozott a botrányos budapesti döntéssel. A pihent agyú
„meszeseszesek” legújabb kitalációja: „Tájház és Népfőiskola”,
mint a horvátországi magyarság csúcsintézménye. Mindannyian
tudjuk, hogy ilyen intézmény nincs, a zágrábi oktatási
minisztérium sem ismer ilyent, és működési engedélyt ilyen címre
nem adott.De kezdjük az elején.
Szűk
egy évvel ezelőtt a Miniszterelnöki Hivatal a határon túli támogatási
rendszer átalakításának keretében arra kérte a határon túli
magyar szervezeteket, hogy jelöljék meg prioritásaikat, s
tegyenek javaslatot az ún. „nemzeti jelentőségű intézményekre
és programokra”. A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége
(HMDK) e célból az eszéki székhelyű Horvátországi Magyarok
Oktatási és Művelődési Központját jelölte meg, mint modern
európai szintű intézményt, ahol óvoda van, az alap-, közép-
és szakoktatás mellett pedig jelentős közművelődési tevékenység.
Joggal vélték, hogy központjuk méltó társa lehet az erdélyi,
felvidéki magyar egyetemeknek, a kárpátaljai magyar főiskolának,
a vajdasági magyar gimnáziumnak, de Budapesten, a Miniszterelnöki
Hivatalon belül egyesek nem így gondolták.
És
megneveztek egy nem létező intézményt. Besorolva azt a fent
említett, valóban működő Kárpát-medencei magyar csúcsintézmények
közé!
Azok,
akik - vagy akiknek az elődei - létrehozták a Magyar Egyesületek
Szövetségét (MESZ) ,hiánypótlásként a dicstelenül letűnt
Horvátországi Magyarok Szövetsége helyett.
Hogy
legyen kikre hivatkozni az általuk gyűlölt HMDK–val szemben,
azzal a HMDK-val, amely egy ilyen kis nemzetrésztől nem várt
szakértelemmel és elhivatottsággal védi magyar közösségünk
érdekeit. Erre érzékenyek egyesek, akiknek behódolók
kellenek, akikkel nincs gondjuk, nem akadékoskodnak, és akiknek
hűségükért csak némi anyagi támogatást kell nyújtani. Ha
kell, még a címet, az indokot is Budapest találja ki hozzá.
Mint jelen esetben is.
Jakab Sándor
(forrás:
Új Magyar Képes Újság)
|
