vissza a főoldalra

 2007.10.19. 

Tévedések végjátéka

Kiss Zoltán színművész 1972-ben született Budapesten. 1997-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetem operett-musical szakán.

A középiskola elvégzése után a Toldy Mária Musicalstúdióba járt, majd táncosként került a Vígszínház West Side Story előadásába, ahol Eszenyi Enikő segítségével készült fel az akkor még Színművészeti Főiskola felvételijére.

Már felsőfokú tanulmányai ideje alatt játszott a Budapesti Operettszínházban és a Szolnoki Szigligeti Színházban. A diploma megszerzése után Schwajda György szolnoki társulatához szerződött, amelynek négy éven át volt a tagja. Közben folyamatosan játszott az Operettszínházban. Ezután négy évig a Székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja lett, innen hívta meg Kerényi Miklós Gábor a Budapesti Operettszínház társulatába, ahol sokáig a társulat állandó tagjaként működött, jelenleg pedig vendégművészként játszik az operettirodalom legjelentősebb darabjainak táncos-komikus szerepeiben. Vendégszerepelt Németországban, Angliában, Hollandiában, Oroszországban és Japánban. 2004 óta a Turay Ida Társulat produkcióiban zenés és prózai szerepeket egyaránt játszik. A 2007/2008-as évadtól a Soproni Petőfi Színház tagja.

Fontosabb szerepek: Musical: West Side Story - Bernardo, Hair - Bukowsky, Elizabeth - Rudolf, Valahol Európában - Ficsúr, Hosszú, Hotel Menthol - Bringa, My Fair Lady - Freddie Operett: Csárdáskirálynő - Bóni, Leányvásár - Fritz, Marica Grófnő - Zsupán, Sybille - Poire, Cirkuszhercegnő - Toni, Bob Herceg - Bob, Mágnás Miska - Mixi, Lili bárónő - Frédi, Cigánybáró - Ottokár, Luxemburg grófja - Brissard, René, Zsákbamacska - Kelemen Próza: Kakukkfészek - Billy Bibbit, Döglött aknák - Moór Béla.

 - Olvastam: gyerekkora óta vonzódik a színpadhoz. Mi az, ami megfogta a színházban?

 - A pillanat művészete, s az, hogy a színész átadhatja magát más figuráknak. Tehát a beleélés. Szerettem kiállni a színpadra, és megmutatni, mit tudok. Hatéves koromtól néptáncoltam, majd apám megtanított gitározni. Táborokban Beatles-dalokat énekeltünk, és musical-betéteket. Indíttatásként említhetem: édesapáméknak egy amatőr zenekaruk volt, s édesanyám elég jónevű zongorista-családból származik. Milyen kicsi a világ: édesanyám testvére kísérte zongorán azt a Toldy Máriát, akinél elkezdtem éneket tanulni.

 - Mindig is színész akart lenni?

 - Nem. Többször is megpróbáltam elkerülni ezt a pályát. Autószerelőként végeztem, majd a Műszaki Egyetemre felvételiztem, de mindig azt éreztem, hogy csak a színpadi szerepléssel tudok valamivel többet megmutatni saját magamból.

 - Hatéves kora óta, a főiskola elkezdéséig néptáncot tanult. Hogyan lehet az, hogy a posztmodern kor gyermeke nem a diszkót, a mai táncokat választotta?

 - Általános iskolában néptánc-óráink voltak, s ott megszeretették velünk ezt a műfajt. Hiszem: a néptánc minden gyermek előnyére válik. Azt azért senki se gondolja, hogy valami „elvarázsolt” gyerek voltam, hiszen később eljártam különböző szórakozóhelyekre, ahol már mai táncokat lejtettem. Színészként nagyon nagy hasznát vettem annak a ritmikai képzettségnek, amelyre a néptánc által szert tettem. Nagyon jó csapatszellem jellemezte a néptáncosokat, sajnos sok munkahelyen már nem beszélhetünk valódi közösségi létről.

 - A néptánc mennyire segítette önt későbbi szerepei megformálásában?

 - Nem elsősorban a megformálásban segített, hanem a színpadi mozgásban, térérzékben, elhelyezkedésben. Egy táncos-komikusnál ezek nagyon sokat számítanak. Később, Toldy Máriánál tanultam dzsessztáncot, s elvégeztem egy szalontánc-iskolát is.

 - Már gyermekként fellépései voltak – így nem is ismeri a lámpalázat? Hiszen megszokta a színpadot…

 - Igen, megszoktam, de lámpaláz mindig van. Azt gondolom, akkor van baj, ha premier előtt lámpaláz nélkül lépünk a színpadra. Egyfajta hajtóerőről van szó. Amikor már magával ragadja a színészt a színpad varázsa, feloldódik ez a drukk, a lámpaláz.

 - Autószerelő szakközépiskolát végzett. A Műegyetemre sikertelenül felvételizett?

 - Papír szerint gépjárműtechnikus, -szerelő vagyok. Sajnos az egyetemhez a középiskola nem adott megfelelő alapot. Így aztán voltam én a raktárostól a szállítón át a cukorkaügynökig mindenféle. Az egyetemet rögtön nem adtam fel, először úgy döntöttem: egy évig a munka mellett készülök a jövő évi felvételire. Természetesen a néptáncot és a gitározást nem hagytam abba. Egyszer csak a rádióban meghallottam, hogy a Toldy Mária Musicalstúdió felvételt hirdet. Jelentkeztem, s felvettek. Ezután meg sem fordult a fejemben, hogy a Műszaki Egyetemen tanuljak tovább.

 - Addig énekhangját teljesen autodidakta módon képezte?

 - Igen. Hála Istennek mindig eltaláltam a hangokat, bár a kottát csak igen alapfokon ismertem. Ahogy a roma zenészek szokták mondani: inkább „füles” vagyok, mint „kottás”. Ezt ma már kissé szégyellem, s igyekszem pótolni a lemaradást. Tehát a szerepeimet – főleg kezdetben – korrepetitor segítségével tanultam meg.

 - A Toldy Mária Musicalstúdióba járt. Ez azt jelenti, hogy ún. mindenevő fajta? Népzene, musical, operett, dráma…bármi jöhet?

 - Így van. Hála Istennek, fizimiskám és színészi adottságaim miatt sok mindenre vagyok alkalmas. Azért is szeretem a vidéki színházakat, mert több műfajban is lehetőségem van kipróbálni és megmutatni a tudásomat. Sopronban a Légy jó mindhalálig musicallel kezdtünk, s a következő darab, melyben játszani fogok, Scribe Egy pohár víz c. vígjátéka lesz. Közben operettekben is fellépek. Szegeden Kálmán Imre Cirkuszhercegnő c. operettjében fogom énekelni a bonviván szerepet, Mister X-et. Lassan át szeretnék nyergelni a bonviván szerepkörbe. Úgy érzem, hangilag megértem rá. Ha választhatnék, akkor nem a Mister X-szel kezdenék – amely igen nehéz szerep –, hanem a János vitézzel vagy a Bob herceggel, de hát ez nem kívánságműsor.

 - Színészek közül vannak, illetve voltak példaképei?

 - A nehezebb műfajban Páger Antal nevét említeném. Nagyon sokoldalú és modern színész volt, már a 20. század elején. Egyszerű eszközökkel és nagyon emberien játszotta a különböző karaktereket. A könnyebb műfaj művelői közül főleg Latabár Kálmán a példaképem. De kortársakat is megnevezek: Kalocsai Zsuzsa primadonnát, Benkóczy Zoltánt, a neves buffo-énekest, és Jankovits Józsefet, aki az Operettszínházban nagyon sok bonviván szerepet énekelt el, s akinek előre is hálás vagyok, mert felajánlotta segítségét a Cirkuszhercegnő főszerepére való felkészülésben. A rendezők közül Bor József az, aki nagyon sok mindenre megtanított az operett-játszáson belül.

 - Még a musicalstúdióba járt, mikor elhívták táncolni a Vígszínházba?

 - Igen. Az egyik barátom vitt el a vígszínházi próbatáncra. Ott Ladányi Andrea koreográfus és Eszenyi Enikő, a darab rendezője beválogatott minket a West Side Storyba, mint táncosokat.

 - A Színművészetire Eszenyi Enikő segítségével készült fel. Így könnyen ment a felvételi?

 - A felvételi mindig nehéz, de a művésznő sokat segített a monológok, versek elmondásában és a különböző zenei anyagok kezelésében.

 - Az operett-musical szakon a táncra nagyobb hangsúlyt fektetnek, mint a prózain?

 - Természetesen. Folyamatosan voltak táncóráink: Molnár Éva dzsessz-balettre tanított,

Bóbis László, több táncvilágbajnokság első helyezettje pedig megtanított minket a szteppre. Jelenleg együtt dolgozunk a Frankie Brothers együttesben.

 - A Valahol Európában c. darabban még főiskolásként Ficsúr szerepét játszotta el az Operettszínházban. Gondolom, ez kiugrási pont volt.

 - Mindenképpen: ez volt az első főszerepem. A darabot mindig nagy sikerrel és nagyon nagy lelkesedéssel játszottuk. Az osztályból több hallgatót is meghívtak a válogatásra, engem viszont nem. Így felhívtam Szinetár Miklóst: szeretnék próbát énekelni. Nagyjából ismertem a karaktert és a dalokat is. Úgy éreztem, ez a szerep testhezálló. Miller Zoli volt a másik Ficsúr. Később Zolival sokat játszottunk együtt, és sokszor egyazon karaktereket is.

 - A diploma után azonban mégsem a fővárosban, hanem vidéki társulatoknál játszott. Ez nem bántotta? Hiszen nem került reflektorfénybe úgy, mint a már említett Miller Zoltán…

 - Nem, sőt nagyon örültem, hogy Ladányi Andrea Schwajda György társulatához vitt le, Szolnokra. Ott már szerepet is kaptam a West Side Storyban. Szolnokon tanultam meg az operett-játszás csínját-bínját. Eljátszhattam a Hair Bukowskyját, a My Fair Lady Freddie-jét, a Leányvásár Fricijét és a Csárdáskirálynő Bóniját. Régen a főiskoláról kötelező volt lemenni vidékre; ez mára megszűnt, ami igen nagy baj, mert így sok színésznél kimarad egy igen szükséges lépcsőfok. Szerencsémre nagyon jó volt Schwajda ideje alatt a szolnoki színház: szinte az összes előadás pótszékes volt. Csupa nagy neveket hívtak le vendégművésznek: a büfében egy asztalnál ülhettem Kállai Ferenccel, Törőcsik Marival, Garas Dezsővel, Tolnay Klárival és Sinkovits Imrével is. Egy fiatal színésznek sokat számít, ha ilyen legendás nagyságokkal kerül egy asztaltársaságba. Egyszer Sinkovits még sörözni is elhívott. Ezt nagyon kevesen mondhatják el az én korosztályomból! Vidéki fellépéseim mellett sokat játszottam az Operettszínházban is. Többek között nagy sikerrel alakítottam ott a Hotel Menthol Bringa szerepét.

 - Ha már Szolnoknál tartunk: hogy fogadta az új igazgató kinevezését követő fellángolást?

 - Mélységesen fel voltam háborodva. Balázs Péter elismert művész, tehetsége, szakmai pályája megkérdőjelezhetetlen. Színházigazgatóként még nem volt alkalma bizonyítani: várjuk meg, mit hoz a jövő, s csak utána mondjunk róla ítéletet.

 - Turnézott Németországban és Japánban is. Igaz, hogy a japánok már-már jobban értékelik a magyar színház és zenekultúrát, mint mi, magyarok?

 - Ebben van igazság. A japánokra jellemző, hogy a munka után eljárnak szórakozni, játéktermekbe, színházakba, de a szórakozás, a szabadság náluk sosem csap át szabadosságba. Jól ismerik a magyar operetteket, már több mint 10 éve járunk ki hozzájuk turnézni. Nagyon tetszett nekik, mikor az előadásokba belecsempésztünk néhány japán mondatot is.

 - Előfordult, hogy értékrendjével ellentétes darabban kellett játszania?

 - Hála Istennek, eddig nem volt olyan darab, amelyben ne szerettem volna játszani. Nem is baj, mert sajnos vagy szerencsére, eléggé őszinte teremtés vagyok, és sokszor nem tudom magamban tartani a véleményemet.

 - Többek véleménye, hogy leáldozott a klasszikus darabok korszaka. Ön szerint is?

 - Azzal nincs baj, hogy Magyarországon musicaleket is játszanak, de Nyugaton erre külön épületeket építenek. Európa egyetlen operettszínházában – a budapestiben – főleg operettet kéne játszani, s nem musicaleket. Gondoljunk bele: kimegyünk Londonba, hogy megnézzük a Macskákat. A színháznál azt közölnék velünk: Macskák nincs, van helyette Marica grófnő. Az egész világon, így a színházakban sincsenek helyükön a dolgok. Feje tetejére állított világban élünk. Mindenütt tévedésekkel találkozhatunk, s nem csak a színházak tája házán. Ország- és társadalomszintű tévedésekről lehet beszélni.

 - 2006 januárjától tagja a Frankie Brothers ének-, tánc-, swing-együttesnek, Bóbis Lászlóval és Rozgonyi Jánossal. Mi kell tudni erről az együttesről?

 - Produkcióinkra jellemző az 1930-as évek Amerikájának swing-hangulata. Az ének, a tánc és az előadóművészet frappáns elegyéről van szó. Igényes zenei anyagot szeretnénk eljuttatni a közönség felé. Terveink szerint később egy dívával is bővülhet a formáció.

 - Tagja a Turay Ida Színtársulatnak és a soproni Petőfi Színháznak, s játszik az Operettszínház produkcióiban is. Nem fárasztó mindez?

 - Szegedet és Debrecent se hagyjuk ki a felsorolásból! Nem vagyok panaszkodó típus, de be kell vallanom, hihetetlenül fárasztó mindez. Persze pozitív fáradtságról van szó, mert jó produkciókban lehetek benne. Egy kicsit nehéz a „több lábon állás”, főleg a család, a két gyermek mellett.

 - Több sajtóorgánumban lehet arról olvasni: a régi, szakmailag megbecsült vezetők helyett jönnek az Orbán-párti, „kevésbé tehetségesek”. Említik: Cseke Péteré lesz „Kecskemét.”

 - Erről nem tudok, de megint csak vissza kell kérdeznem: miért ne lenne alkalmas a feladatra Cseke Péter? Sokoldalú művész, ír, rendez, játszik, és az igazgatáshoz is megvan a képzettsége. Nemrég együtt is dolgoztunk, ő rendezte a hihetetlen nagy sikerrel játszott Döglött aknákat, melyben Moór Béla szerepét alakítom. Nem hiszem, hogy attól lesz valaki tehetséges, hogy egy bizonyos politikai oldalhoz tartozik. Jelenleg nem is nagyon lehet beszélni politikai oldalakról, hanem erkölcsről és értékrendről. Ezek hiánya vezet oda, ahol most tartunk.

 - Mennyire aktuális ma a Döglött aknák?

 - Nagyon, úgy, ahogy az Egy pohár víz is. Tele van áthallásokkal. A nyíltszíni tapsok tömkelege mutatja, hogy mikor mennyire aktuális Csurka István műve.

 - Ujlaki Dénes művész úr arra kérdésemre, milyen perspektívája van ma egy fiatal színésznek Magyarországon, ezt válaszolta: „Ha nekem gyermekem lenne, aki azt mondaná, hogy erre a pályára akar menni, tűzzel-vassal próbálnám távol tartani a színészettől. Nem anyagi, hanem elsősorban erkölcsi dolgok miatt. A színészet mára nagyon kiszolgáltatott pályává vált. Könnyen szellemi prostituáltakká válhatunk.” Mi erről a véleménye?

 - Teljes mértékben egyetértek vele. Ma a színész könnyen besétálhat abba a csapdába, hogy nem a valódi értékeit keresik, nem az alkotó művészt látják benne, hanem jól megvilágítható díszletelemként használják. A szakmaiság sok teátrumnál – főleg a fővárosban – néha nem is feltétel, a szerepeket nemritkán azok kapják, akiket a bulvársajtó épp felkapott, pedig ez önmagában kevés a jó alakításhoz. A színpadi alázatnak mára szinte nyoma sem maradt.

 - Ki felelős mindezért?

 - Azok, akik helyzetben vannak. Akik olyan embereket állítanak színpadra, akiknek semmi közük nincs a szakmához. Ezek a „színészek” nagyon olcsók, s ha már nincs rájuk szükség, eldobhatók.

 Medveczky Attila