vissza a főoldalra

 2007.09.21. 

Hittel, szeretettel

Benkóczy Zoltán színész 1946. április 3-án született a Csongrád megyei Apátfalván. 1974-ben végzett a Színház-és Filmművészeti Főiskola operett tanszakán. 1966-tól a Kecskeméti Katona József Színház, 1971-től a Fővárosi (jelenleg Budapesti) Operettszínház tagja, s fellép a Turay Ida Színtársulat produkcióiban is. Kitűnő humorérzékű énekes, komédiás, kidolgozott nagy epizódszerepeket játszik. 2006-ban Apátfalva község díszpolgára címet kapta meg. Főbb színházi szerepei: Loriot (Hervé: Nebáncsvirág), Jupiter (Offenbach: Orfeusz az alvilágban), Lázár Wolf (Bock: Hegedűs a háztetőn), Pelikán (Kálmán: Cirkuszhercegnő), Francia király ( Kacsóh: János vitéz), Mihály (Lehár: Cigányszerelem), Becsei tiszttartó (Huszka: Lili bárónő), Mixi gróf (Szirmai - Bakonyi :Mágnás Miska), Dragomir Populescu (Kálmán: Marica grófnő), Miska (Kálmán: Csárdáskirálynő), Blum (Jávori Ferenc Fegya - Miklós Tibor: Menyasszonytánc), Gróf Bursai Ubul (Fényes Szabolcs - Barabás Pál: Egy szoknya-egy nadrág), Biccentő (Huszka: Mária főhadnagy). Filmjei: A harag napja, Csocsó, avagy éljen május 1-je!, Kémjátszma. Tévéfilm-szerepei: Csicsóka és a Moszkitók, Három kövér, Illetlenek, A bolondok grófja, Nincs többé férfi, Egy ember és a többiek, Ligeti legendák, Mesél a pesti Broadway, A próbaper, Egy erkölcsös éjszaka, Fekete gyémántok I-II., Ki van a tojásban?, Régi idők focija, Kukorékok.

 -Hogy telt a nyári szabadság? Azt olvastam, hogy szívesen töltöd a nyarat Fóton…

 -Szívesen…Ezen a nyáron viszont nagyon sokat dolgoztam. A színház külföldre már nem visz, így különböző „maszek” társulatokkal járjuk az országot. Szinte nem is voltam kinn faházas telkünkön, így el lett hanyagolva a kert. Komoly fizikai és anyagi befektetést igényel, hogy újra jól érezzük magunkat a telken.

 -Több, mint 40 éve vagy a pályán. Milyen indítatásból választottad a színpadot?

 -Húsz éves koromban Kecskeméten kerültem a pályára, ahol előbb segédszínész voltam karkötelezettséggel, majd az utolsó évben kiemeltek színésznek. Gyerekkoromban még nem fogalmazódott meg bennem a színészet, viszont olyan pályák vonzottak, ahol a középpontban, vagy előtérben lehetek. Így volt olyan elképzelésem, hogy a katedrán állok, tanító leszek, már csak azért is, mert a gyerekeket nagyon kedvelem. Egy időben pap szeretettem volna lenni, hiszen ő is elől áll, az oltárnál. Később rájöttem, hogy egy Istentől eredő hívás kell ahhoz, hogy valakiből pap lehessen. Diákkoromban szerepeltem is. Volt az iskolában egy színjátszó csoport, amit az egyik magyar tanárnőm, Sánta Valika néni szervezett. Ebben is, és a gimnáziumi színjátszók munkájában is részt vettem.

 -Hogy sikerült a kecskeméti teátrumhoz kerülni?

 -Úgy kezdődött, hogy megbuktam a makói gimnáziumban, így átkerültem egy szegedi suliba. Ott megismerkedtem egy sráccal, aki közölte velem: színész akar lenni. Rávágtam: én is. Megkérdeztem tőle, mi ennek a módja. A válasz: apám azt mondta , hogy először le kell érettségizni. Kiderült, hogy ez fiú Radó Vilmosnak, a híres színigazgatónak a fia. Megkértem rá, hogy segítsen nekem. 1966. novemberében megfogalmaztunk egy levelet Radó Vili bácsi részére, s nem sokkal rá kaptam egy táviratot, hogy várnak meghallgatásra. Verset mondtam, énekelni kellett, s a vizuális memóriámat tették próbára. Megfeleltem.

 -Öt év múlva jelentkeztél a Színművészetire. Mi inspirált erre?

 - 1971-ben a kecskeméti színház tájolós buszán utazva arra lettem figyelmes, hogy az egyik lány azt mondja a mellette ülőnek: jelentkezek a főiskola operett szakára. Nála volt a jelentkezési lap, elkértem tőle, s olvastam: 25 év a korhatár, s április1-jéig lehet jelentkezni. Pont április 3-án töltöttem volna be a 25. életévemet, így szerencsém volt; jelentkeztem a felvételire. Az első és a harmadik szűrő-felvételire hívtak el, s felvettek. Nagymamád, Érsek Mária kísért az egyik felvételi vizsgán. Nem vittem kottát magammal. Kérdezte: mit szeretne énekelni. Zsupán belépőjét a Cigánybáróból – válaszoltam. Kérdezte : milyen hangnemben? Marika néni, tessék csak jönni utánam – feleltem. Kicsit nevetséges volt az eset, mert ilyet prímásoktól szokás kérni a mulatókban. A főiskolán Vámos Lászlón kívül Montágh Imre, Szilágyi Bea, Fekete Mária voltak azok, akiktől rengeteget tanultam. Egy osztályba jártam Oszvald Marikával, Hídvégi Miklóssal, Kokas Lászlóval, Udvarias Katival és Domonkos Zsuzsával. 1971-ben Vámos László, ki akkor az Operettszínház főrendezője volt, leszerződtetett a teátrumhoz.

 -Kezdetben milyen szerepeket kaptál az Operettnél?

 -Vámos tanár úr azt mondta: jelentkezzek az énekkarba, de ott közölték velem, hogy nem vagyok oda való, mert nagyon kirívok közülük. Először segédszínészi kis szerepeket kaptam. Így Marti bácsi lehettem a Mágnás Miskában. Nem telt el sok idő, mikor egy nagyon jó szerepet osztottak rám: Lázár Wolfét a Hegedűs a háztetőnből. Ezt követően nagyon sok kiváló szerepet játszhattam el. A legemlékezetesebb Jupiter volt az Orfeusz az alvilágban c. operettből.

 -Vonzott is az operett műfaja, vagy csak arról van szó, hogy oda kerültél, mert oda vettek fel?

 -A zenés műfaj mindig is vonzott. Igaz, volt egy titkos vágyam: operaénekes szerettem volna lenni. Mikor Fábri Edit tanárnőm meghallgatott, azt mondta Vámos tanár úrnak: Laci, itt az új Maleczky Oszkár. Maleczky egyébként az Operaház egyik kiváló buffo baritonistája volt. Mivel leszerződtem az Operetthez, így lassan elhalt bennem az operaénekesség iránti vágy.

 -A ’60-as évek végétől játszol a színpadon. Mi volt akkor a te ars poeticád, és ma, jó 40 év elmúltával nagy-e a változás?

 -Akkor is, most is azt vallom, hogy nincs különbség az Operettszínház és a Nemzeti Színház között. Az Operettben is ugyanúgy kell játszani, mint a Nemzetiben. Sőt, az operett, hiába mondják rá, hogy könnyű, valójában egy nagyon nehéz műfaj. Nagyon sokféle dolgot kell egyszerre művelni a színpadon: táncolni, énekelni és színésznek lenni.

 -Ady Endre a Jóság síró vágya c. költeményéből idézek: „még az álmokat se hazudni,

mégis víg hitet adni másnak, kísérő sírást a sírásnak.” Gondolom ez is lehet a színész, a színház feladata…

 -Bevallom, nem ismerem ezt a verset, de helyénvaló és szép az idézet. Művészi hitvallásnak lehetne mondani.

 -Ha már a költeményeknél vagyunk…Előfordul, hogy versmondásra kérnek fel?

 -Ritkán. Mostanában, hogy karban tartsam a memóriámat, verseket tanulok. Épp az interjú előtt egy nappal tanultam meg József Attila: Istenem c. versét, melyet terveim szerint a katolikus városmisszió rendezvényein fogok elszavalni. Úgy építem fel műsoromat, hogy elszavalom ezt a verset, majd jön a tanúságtétel, s végül eléneklek egy magyar népdalt kíséret nélkül és egyet kísérettel.

 -Kíséret nélkül? Merész dolog!

 -Az. Történt, hogy meghívtak a Recski Szövetség egyik rendezvényére. Kimentünk Recskre, ahol aztán se villany, se kíséret. Kénytelen voltam kíséret nélkül, kinn a zöldben elénekelni az Elindultam szép hazámból kezdetű népdalt. Óriási hatása volt.

 -Még el sem végezted a főiskolát, mikor szerepeltél, a Régi idők focija c. filmben. Ha jól emlékszem, az egyik focistát alakítottad. Ki kért fel erre a szerepre?

 -A rendező, Sándor Pál. Az ő kérése az volt, hogy a szerepet kopaszon alakítsam. Ezt nem szerettem volna, mert nagyon hasonlítottam volna az egyik politikusra. Sándor Pál addig erősködött, míg belementem, így lenyírták a hajamat. Ezután benyitottam hozzá, mire ő megszólalt: Üdvözlöm, Rákosi elvtárs!

 -Ne vedd sértésnek, de gondolom alkatod eleve buffo szerepekre predesztinált. Játszottál valamikor drámai szerepeket is?

 -Dehogy veszem! A Hegedűs a háztetőn Lázár Wolfja nem kimondottan vidám szerep. Szerintem nem jó kategória az, hogy drámai szerep, hiszen a humort is úgy kell előadni, mintha dráma lenne, mert ha nem hittel prezentáljuk, akkor az nem lesz jó.

 -Volt olyan pillanat a pályád során, amikor elbizonytalanodtál, és azt mondtad: „nem jól döntöttem, amikor színész lettem”?

 -Előfordul, hogy mélypontra kerül az ember. Ilyenkor mindig magunkban kell először megtalálni ennek az okát. Nem jó az az okfejtés, hogy valami azért nem sikerül az életünkben, mert a másik a hibás. Az a szokás, hogy kiválasztunk valakit, akinél jobbak vagyunk, s megvádoljuk azzal, hogy hibázott. Ez teljesen helytelen. Mindig azt kutatom: hol vétettem én.

 -Nem csak színművész vagy, hanem rendező is. S itt nem operettre kell gondolni, hanem ettől a műfajtól nagyon távol álló passiójátékra.

 -Ezt nem tartom igazán rendezésnek, inkább instrukciókat adtam. Idén, március 31-én, immár tizedik alkalommal rendezte meg a Regnum Christi Mozgalom a Virágvasárnap előtti szombaton az élő keresztutat a Budai Vár oldalában. A passiónál nem a színészet a lényeg, hanem a hit. Nagyon kevés alkalmas a színi pályára azok közül, akik benne voltak a passiójátékban, mégis azt mondom, hogy aki nem hisz, hiába színész, képtelen hitelesen elmondani Krisztus utolsó szavait a keresztfán. Tehát lelkileg is felkészítettem a szereplőket, hogy valóban átéljék, megéljék a szentírási személyeket - ne csak eljátsszák azokat.

-Tagja is vagy a Regnum Christi Mozgalomnak?

 -Igen. Létezik a világon egy Legio Christi szerzetesrend. Egyik fiam be is lépett ebbe a szerzetbe. Egy különleges sajátossága a Regnum Christi Mozgalomnak a Krisztus Légiósaival való köteléke. Az alapító azt a sugalmazást kapta, hogy egy olyan kongregációt hozzon létre, amelyet körülölel egy szélesebb, laikusokból és világi papságból álló mozgalom. Ennek a mozgalomnak vagyok a tagja, úgy, mint Hegedűs Endre, kiváló zongoraművész.

 -Régebben a passiójátékoknak hatalmas hagyományai voltak a katolikus iskolajátékok területén. Tanulmányoztad a régi passiójátékokat, pl. Laskai Osvát devóciós passióját a bemutató előtt?

 -Nem. Kaptam egy passiójátékot, amit megnézettem egy katolikus paptanárral, aki egy értékes munkának tartotta.

 -Katolikus ifjúsági táborok programjaiban is közreműködsz. Ilyenkor szavalsz, vagy elbeszélgetsz a fiatalokkal a hit, vagy a kultúra kérdéseiről?

 -A Regnum Christi Mozgalomban az ún. ECYD-es fiúk táborába hívnak el. Az ECYD több francia szó kezdőbetűjének összeolvasásából jött létre, magyar jelentése: apostoli munka, kultúra, és, sport. Sajnos ezen a nyáron csak kétszer 4-5 órát tudtam részt venni a táborokban. Nem az a fontos, hogy előadásokat tartsak, hanem személyes jelenlétem, példamutatásom. Lényeg: lássák, hogy komolyan gondolom a lelkigyakorlatokat, együttléteket, s nem nyűgnek veszem azokat. Emlékszem: kicsiny koromban apukám egyik vasárnap este megkérdezte tőlem, hogy voltam-e templomban. Rávágtam, hogy igen. Nem mondtam igazat. Erre nem szólt semmit. Ránéztem, s láttam, hogy könnyezik a szeme. Rájöttem, ez azért van, mert hazudtam…Elszomorodtam…Ilyet tettem az én apukámmal…Ez többet jelentett, mintha pofon vágott volna. Bocsánat – mondtam. Apukám az égre mutatott – „Tőle kérj bocsánatot!” Ez az eset bűnbocsánatkérésre indított el.

 -2006-ban szülőfalud díszpolgára lettél. Részt veszel Apátfalva kulturális életében?

 -Szeretnék valamit kitalálni a falu részére. Lehet, bennem is van valami hiba, mert nem tudom: mi a módja annak, hogy ne falakba ütközzek, hanem egy megoldást vigyek le. Szeretnék egy olyan kulturális eseményt kiötleni Apátfalvának, amitől ráterelődik a figyelem.

 -Fellépsz ellenzéki rendezvényeken is. Aki ellenzéki, az, most a Magyar Gárda színrelépése óta majdnem fasiszta – illetve szimpatizál az „ordas eszmékkel”. Nem zavar ez nagyon?

 -A Magyar Gárdáról korai még ítéletet alkotni. Egy bejegyzett egyesületről van szó, s amíg nem szegülnek szembe a törvényekkel, addig ne kezeljük tagjaikat úgy, mintha bűnözők lennének. Egyébként semmilyen megkülönbözetés, sérelem nem ért eddig amiatt, hogy nem szimpatizálok a jelenlegi kormánypártokkal.

 -Nem gondolod azt, hogy a Gárda-ügy a jelenlegi kormánynak kedvez?

 -De igen! Eltereli a figyelmet arról, hogy hatalmas nagy baj van az országban. Tudjuk ezt, hiszen Öszödön Gyurcsány is erről beszélt. Az más kérdés : annyira szépítették az esetet, hogy a végén szinte az egész beszédéért Orbán Viktort tették meg felelőssé. Ha én nyúlok a bukszádért, s te elkapod a kezemet, azt mondják: rájöttek, hogy lopni akarok. Ha sikerül kilopnom a zsebedből a bukszádat, s ha lelkiismeretem megszólal, akkor odamegyek hozzád, és azt mondom: bocsáss meg, loptam, de bánom a bűnömet, íme a tárcád, a tartalmával együtt. Ha kiszivárog a lopás ténye, de a bukszát üresen adom vissza, s te kéred a pénzt, és erre azt válaszolom: nem volt benne semmi, hazudsz – na az egy teljesen inkorrekt viselkedés. Másról sem lehet hallani, mint az ellenzék „hibáiról”. Most olvasom Mindszenty bíboros atyának 1947-től elmondott prédikációinak szövegét. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe! Majd ha elolvasták a politikusok, azután beszéljünk arról, hogy ki lehet-e vinni a politikát az utcára! Miért ne lehetne? Főleg a demokráciában, ahol meghatározó a nép akarata.

 - Politika, kultúrpolitika. Hogyan fogadtad a Balázs Péter kinevezése körüli balhét, vagy műbalhét?

 -Műbalhéról volt szó. Balázs Pétert nagyon nagy művésznek tartom, és nem szeretem azt, hogy valaki kisajátítja magának: én vagyok a „szakma”. Balázs Péter micsoda? Negyvenegynéhány éves munka után ő talán nem „szakma”?

 -Shakespeare: Sok hűhó semmiért c. vígjátékának végén hangzik el: „Az ember változékony teremtmény és punktum.” Nem érzed úgy, hogy az utóbbi időben sok politikailag nagyon sok változékony teremtmény van a közéletben?

 -Valóban sok van. Igaz, változhat az ember, de a nagy kilengések mindig gyanúsak. Szükséges egy vezérfonal, - számomra ez a keresztény hit - mely mellett haladunk, és a változások csak ennek mentén képzelhetők el.

 Medveczky Attila