|
 2007.09.28.
Băsescu
ezer napja
Ezer
napja, hogy beült az államelnöki székbe Traian Băsescu. Azt
nem mondhatjuk, hogy eredményes hónapok állnak mögötte, de
azt sem, hogy Seherezádéként csak mesékkel altatta népét.
Kellemetlen, veszekedős, konfliktust szító személyiség, s egy
kicsit több hatalmat is szeretne. A félelnöki köztársaság
kissé szűk neki, s főként azt rosszallja, hogy Románia alkotmánya
értelmében nem menesztheti a kormányt, ezért kénytelen együtt
élni a kormányzó liberális párttal, holott legalább kilencszáz
napja legszívesebben útilaput kötött volna talpukra. Ráadásul,
mikor politikai ellenfelei rájöttek, hogy a parlament elbánhat
az államfővel, megpróbálták megbuktatni. Bakot lőttek. A népszavazás
kudarcából a Băsescu-ellenes koalíció annyit tanult csupán,
hogy az államfő sérülékeny, kiszolgáltatott, cselekvési területe
meglehetősen behatárolt, s ennek fényében megtalálták a
leghatékonyabb fegyvert is ellene: elszigetelni az elnöki palotába,
s hagyni, hogy jöjjön-menjen, beszéljen, tervezzen, mert
cselekedni ugyanvalóst keveset tud. Illetve két területen mégiscsak
megmutatta erejét, jelen pillanatban ő felügyeli a titkosszolgálatokat
és Daniel Morar korrupcióellenes főügyész által az igazságszolgáltatás
bizonyos szegmentumait is. És e két terület az, mely jégre is
viheti, illetve viszi Băsescut. Az ugyanis szemmel látható,
hogy a titkosszolgálatok neki dolgoznak, nem épp ortodox eszközökkel
szerzett adatokkal látják el. Ami meg a korrupcióellenes nagy
harcát illeti: annak nemcsak bosszúszaga van, nemcsak az látszik,
hogy dróton rángatja az ügyészeket, hanem másfél év után
elmondható: alig tudnak konkrét eredményt felmutatni. Nem
tagadhatjuk, az elmúlt ezer nap alatt az államfőnek sikerült néhány
rendhagyó pozitív eredményt is elérnie, hivatalosan, a
parlamentben elítélte a kommunista rezsim bűneit, több mint másfél
millió iratcsomót átadatott a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló
Országos Tanácsnak, kiállt a román nyelv oktatási módszertanának
megváltoztatása mellett, megzavarta kissé — igaz, csak az
ellentáborban — az üzletemberek mértéktelen vagyonszerzési
vágyát, maga mellé tudta állítani az elitértelmiség és a
civil társadalom egy részét, s ami a legfontosabb: a lakosság
bizonyos rétegei őt látják az igazság letéteményesének.
Nem elég!
(forrás: Háromszék)
|
