|
 2008.04.04.
Kapaszkodjunk
össze jobban!
Több
mint négymillió választópolgár szavazott a március elejei
referendumon, és elsöprő többségük a vizitdíj, a kórházi
napidíj és a tandíj eltörlése mellett döntött. A népszavazás
eredményéről, várható következményeiről kérdezte a sajtó
Beer Miklós püspököt, a Magyar Katolikus Püspökkari
Konferencia egészségügyi bizottságának vezetőjét, valamint
Hoffmann Rózsát, a Kereszténydemokrata Néppárt oktatáspolitikusát.
Püspök úr, az eredmények ismeretében az egészségüggyel,
illetve oktatással foglalkozó kérdésről volt-e szó, vagy ennél
többről is a vasárnapi szavazáson?
- Az emberek többről nyilvánítottak véleményt a
feltett három kérdésnél. A kormányoldal ugyanakkor erre
igyekszik szűkíteni a népszavazás tétjét. Örömmel
tapasztaltam, milyen sokan érezték át felelősségüket - és
nem maradtak otthon. Talán kezdünk kilábalni az elmúlt évek
apatikus állapotából.
A három kérdéssel kapcsolatban a kormány valamiféle visszavágásra
készül. Úgy állítja be, mintha az "igen"-nel a választók
önmaguknak tettek volna rosszat, s akkor viseljék ennek következményeit.
- Irányított gondolkodás ez. A kormány a dacos gyerekhez
hasonlít: ha nem felel meg az, amit ő mond, akkor csak azért
sem teszi meg, ami pedig a kötelessége lenne. A kormányzat
felelőssége ugyanis, hogy biztosítsa az egészségügy és az
oktatásfejlesztés feltételeit. A kérdés az, hogyan. S erről
a hogyan-ról szólt a népszavazás.
Püspök úr bizakodással említette, hogy az emberek mintha kissé fölrázódtak
volna az apátiából. Mi lehet ennek a folytatása?
- A közgondolkodásban nagyobb hangsúlyt kell kapniuk a
prioritásoknak: folyamatosan javítani kell a nemzet fizikai és
lelki egészségi állapotát, s az oktatásnak és műveltségnek
is az első helyen kell szerepelnie a családok védelmével és más
szociális kérdésekkel együtt. A kormányzatnak éppen ezekhez
kell biztosítania az anyagi feltételeket abból az összegből,
amelyet az emberek termelnek meg.
Mi lenne ebben a keresztények sajátos küldetése?
- A nemzeti felemelkedés fontos összetevőjének tekintem,
hogy a képviselők valóban a választópolgáraikat képviseljék.
A több-biztosítós rendszer megszavazásánál derült ki egyértelműen,
hogy nem az ország lakosainak és a szakembereknek a véleménye
döntött, hanem a pártpolitikai szempont. Ez igen fájó tény,
s talán a népszavazás is segít abban, hogy kimozduljunk ebből
a zsákutcából.
Nekünk, keresztényeknek - s ezt mindig hangsúlyozom - a
magunk lehetőségi körén belül is cselekednünk kell.
Nem szabad mindent az intézményi, adminisztratív megoldásoktól
várni. A házi beteggondozásra, az ifjúság nevelésére, a
szociális gondoskodás különféle formáira utalok. Számos
lehetőségük lenne mindebben egyházközségeinknek, s abban is
segít a mostani népszavazás, hogy egy kissé jobban összekapaszkodjunk.
- Az igenek elsöprő többsége a tandíj eltörlésére
vonatkozó kérdés esetében is azt üzente, hogy a magyar választóknak
elegük van abból, hogy becsapják őket - mondta lapunknak Hoffmann
Rózsa, a KDNP oktatáspolitikusa. - A kormány még a választások
előtt azt ígérte, hogy nem lesz tandíj, s most mégis be akarták
vezetni 2008 őszétől, a választók azonban a népszavazáson
igent mondtak a tandíj eltörlésére: tehát helyreállt a rend.
Most minden úgy megy tovább, ahogy eddig is ment. Mindössze az
történt, hogy a hallgatóknak nem kell évente száz-százötven,
vagy ki tudja hány százezer forintot kifizetniük annak reményében,
hogy magasabb juttatást kapnak. Merthogy egyrészt erről szólt
volna a tandíj. Megjegyzem: a továbbiakban is lesz ösztöndíj,
hallgatói hozzájárulás és diákhitel, úgy, ahogy eddig is. A
"fejlesztési részhozzájárulásnak" nevezett tandíj
másik részét "fejlesztésre" szánták volna, az ígéret
szerint. A népszavazáskor azonban a magyar választók úgy döntöttek,
hogy a felsőoktatást közszolgáltatásnak tekintik: belátták,
hogy aki felsőoktatásban részesül, az nemcsak önmagát gyarapítja,
hanem a közjóhoz is hozzájárul, tudásával, értelmiségi
munkájával gyarapítja nemzetét. A közszolgáltatást pedig a
költségvetésnek kell finanszíroznia oly módon, hogy az eredményesen
működjék. A következő évi költségvetés összeállításakor
fokozottan kell ügyelnünk arra, hogy a mostani népszavazás
eredménye és következménye miatt az oktatás ne kapjon "büntetőpontokat".
Az elmúlt hetekben a kormány részéről sokszor hangoztatták,
hogy a tandíj garantálná a magasabb színvonalú felsőoktatást.
Nos, a kettőnek az égvilágon semmi köze nincs egymáshoz. Színvonal-emelkedés
akkor lesz - és ezen fogunk dolgozni -, ha az egyetemi oktatók
anyagi és erkölcsi megbecsülése az őt megillető helyre kerül.
Csak a humánerőbe fektetett pénz lehet garancia az oktatás színvonalának
emelésére, ott, ahol erre szükség van.
Hoffmann Rózsa reagált a kormány múlt héten bejelentett elképzeléseire
is, amelyek szerint jelentősen emelnék a pedagógusok egyes
csoportjainak illetményét, valamint különféle "kompenzációkat"
is kilátásba helyeztek.
- Bár úgy lenne - mondta a KDNP oktatáspolitikusa -,
minden plusz forintnak örülünk, amit az oktatás kap, de a múlt
rossz tapasztalatai miatt a kormány ígéreteit nagyon nehéz
elhinni. Egyébként nem tudok arról, hogy a bejelentést megelőzte
volna olyan átfogó szakmai munka, amelynek során végiggondolják
egy ilyen terv kivitelezését, például azt, hogy miként lehet
megoldani a pályakezdő pedagógusok fizetésének jelentős növelését,
miközben a pedagógustársadalom a szegénységi küszöbön él
- hogy csak egy kérdést érintsek a sok közül. Különös az
is, hogy hat év kormányzás után éppen most fedezi fel a kormány
azt, hogy az oktatásügy száz sebből vérzik, s hogy a pedagógusok
helyzete tarthatatlan. Úgy látom tehát, hogy a múlt heti
bejelentés egy trükk volt csupán a népszavazás előtt, amely
az igenekről próbálta lebeszélni a választókat, szerencsére
sikertelenül.
(Forrás: Új Ember)
|
