|
 2008.04.04.
Hochmetz,
milliárdokról
„Az
öreg zsidónak akkor vagyon jókedve
Hogyha
százforintos bankó van a zsebében.
Akkor
mondja jó, jó lesz a bor jó,
Ici-pici
Sári lányom lakodalmára”
(Felcsíki népdal)
Nehéz kideríteni, hogy az infláció, vagy a nagyobb
vagyoni igények miatt, de ha még születnének népdalok, akkor
biztosan nem százforintos bankóról, sokkal inkább milliárdos
bankszámláról dalolászna a nép ajka. Már ha az ihletet az
Ofer Brothers nevű izraeli ingatlanos cég főnöke, Juli Ofer
adná. Történt ugyanis, hogy a milliárdos, Juli Ofer feleségének
nevét viselő cégtől 2007- ben – a nagy kormányzati privatizáció
ellenére – visszavásárolt az állam egy nem igazán tetszetős
irodaházat. A Ruthi Kft., az Ofer Brothers érdekeltségi körébe
tartozó vállalkozás mintegy másfél milliárd forintot
keresett az üzleten, az állam, illetve a főváros ennél lényegesen
többet vesztett. De nézzük sorjában, hogyan. Az Országos Gyógyszerészeti
Intézet (OGYI) által használt irodaépületet 1999. december
27-én adta el az addigi tulajdonos, a fővárosi önkormányzat.
A vásárló, az Oferék érdekkörébe tartozó Duna Plaza
Ingatlanfejlesztési Kft. 750 millió forintért szerezte meg a
Gresham- palota hátával egybeépített ingatlant. Az OGYI-székház
értékesítését néhány hónappal megelőzte a Mérleg utcai
SZDSZ-székház eladása, ugyanazon a környéken, ugyanahhoz a körhöz
tartozó vevővel. Az azóta szállodává alakított épület a
Gresham másik oldalán található. A vevő itt is egy, a Duna
Plaza-csoporthoz tartozó cég volt. Az ingatlan 550 millió
forintért cserélt gazdát. Közben a Gresham-palotát Medgyessy
Péter közreműködésével Four Seasons szállodává alakították.
Az igazán meglepő fordulat ezután következett. Ugyanis az OGYI
egy 2004-es megállapodás alapján, kincstári engedéllyel
visszavásárolta Oferéktől az öt évvel korábban eladott
irodaházat. A ház a teljes összeg kifizetése után, 2007 nyarán
került jogilag is az államhoz. Pál Tamás, az OGYI főigazgatója
nyilatkozta, hogy 2 milliárd forintba – vagyis az 1999-es eladási
ár több mint kétszeresébe – került az általuk el sem
hagyott épület megszerzése. Azt nem tudta megmondani, hogy 2000
és 2004 között mennyi bérleti díjat kellett kifizetni a
tulajdonosoknak. Az ügyet felplankoló index kérdésére a fővárosi
önkormányzat a következő magyarázatot adta: „Az értékesítés
előtt 1999-ben a Főváros készített egy felmérést, hogy az
épület üzemeltetése és bérbeadása vagy az eladása éri-e
meg jobban. Több dolog is az eladás mellett szólt: az akkori
piaci helyzet nem kedvezett a bérbeadásnak, nem voltak olyan bérlők,
akik megfelelő mértékű bérleti díjat fizettek volna az
ingatlanért. Ráadásul előnytelen volt az épület beosztása
is, ami tovább nehezítette a bérbeadást, illetve nem volt a Fővárosnak
olyan intézménye vagy szervezete, ami ebben az épületben
tudott volna működni.(Pl. iskola vagy szociális otthon.)
Ugyanakkor az OGYI-nak érvényes használati joga volt az épület
felső emeleteire, nekik biztosítani kellett volna egy
csereingatlant, ami további költségekkel járt volna. A Főváros
mindezeket figyelembe véve döntött amellett, hogy a Főváros
éves értékesítési tervébe illeszti, és a megfelelő vevőnek
eladja azt. A vevő/beruházó a lakott ingatlanra adott egy
elfogadható ajánlatot. Tehát úgy vette meg az irodaházat,
hogy az OGYI ott maradhatott eredeti helyén. Ezt az ajánlatot a
Főváros el is fogadta, és így eladta az ingatlant.” Összefoglalva:
A bérleti díjakra tekintettel, jóval több mint 1,3 milliárd
forint kár érte a költségvetést és ennyivel lett gazdagabb
az Ofer család, akikről már többször beszámoltunk a
magyarországi milliárdos ingatlanügyletek kapcsán. Az ügyletek
mindegyikében az állam, vagy valamelyik önkormányzat volt a károsult,
akarom mondani a másik fél. A fővárosi önkormányzat magyarázatáról
egy jiddis kifejezés jutott az eszembe, amivel talán a felcsíki
népdalban szereplő öreg zsidó is egyetértene: ez a hochmetz.
(Képen az Ofer-család)
czyba
|
