vissza a főoldalra

 

 

 2008.08.15. 

Lassan nem lesz Európa sem

Beszélgetés dr. Bíró Zoltán irodalomtörténésszel

 – Már az első lakiteleki találkozó évfordulójára rendezett ünnepségen Fekete Gyula, Csurka István, és ön is azt állította, hogy rosszabb a helyzet Magyarországon, mint volt 20 évvel ezelőtt.

 – Igen, ezt mindannyian tudjuk. Ez az általános vélemény. Rosszabb a helyzetünk, mert akkor 1987-ben volt remény. Erős akarattal megindultunk, a siker eleinte még ’89-ben is biztosnak látszott, annak ellenére, hogy nemtelen támadások értek bennünket, és aztán ’90-től megváltozott sok minden, egyre veszélyesebbé vált a helyzet.

 – Igen, emlékszem jól, antiszemitának minősítették a lakitelekieket. De mit szól ahhoz, hogy a minap az amerikai kongresszus gazdasági bizottsága kiadta a parancsot, hogy vizsgálják meg, Amerika meddig vállalhat felelősséget Izrael biztonságáért, továbbá, hogy az EU milyen mértékben tudna többet vállalni Afganisztánban, és a harmadik, egészen különös, hogy mennyi a hasonlóság az 1929-es gazdasági válság és a mostani amerikai egyesült államokbeli válság között?

 – Az, hogy egyszer felteszik a kérdést: meddig támogathatják Izraelt, várható volt, még akkor is, ha itthoni híradásokban ennek túl sok jele nem volt. A végtelenségig még egy ilyen kolosszus sem tudja ezt az iszonyatos gazdasági és erkölcsi terhet vállalni, ami Izrael egyértelmű támogatásával jár, anélkül, hogy ugyanakkor a palesztin államot létrehoznák, és egy lehetőséget adnának a palesztin népnek az önállóságra. De egy új világgazdasági válság közeledése, gondolom a pénzügyi szakértők számára azért nem olyan nagy meglepetés, inkább csak a bejelentés maga, mert az közelinek tünteti fel a dolgot. Magyarország helyzete az érdekes ebben, hogy mi hárul ebből ránk. Tudjuk, hogy ez 1929-ben is megtörtént, s a válságot az ország nagyon megszenvedte, pedig akkor lelkileg, Trianon ellenére is jobb állapotban volt, és a vezérkarról nem is beszélve, amely különb volt, mint a mostani. Itt romba dől lassan egy egész világrendszer, amit liberális demokráciáknak neveznek, mert tarthatatlanná vált, gazdasági, társadalompolitikai és erkölcsi okokból is az a liberális társaság, amely a világon uralkodik, és tönkreteszi az országokat. A miénket különösen, mert nyomorúságos helyzetben vagyunk. Noha a gazdagabb és erősebb nyugat-európai országokat is veszélyezteti, mert lassan nem lesz Európa a szó kulturális, szellemi, erkölcsi értelmében.

 – Érdekes volt Sárközi francia elnök reagálása, aki nemrég vette át az EU elnöki tisztét: azt mondta, hogy tárgyalni kell mindenképpen az írországi vezetőkkel, lesz-e a lisszaboni szerződés, vagy marad a nizzai, harmadik megoldás nincs. Ez is mutatja, hogy Európa vergődik.

 – Valóban. Hatalmas bürokrata fej jött létre és nem tudja, hogy mit kezdjen a világgal, a pénzek folynak ide-oda, sok méltánytalanság megesik, nincs alkotmánya, tulajdonképpen azt sem tudja, hogy merre induljon, egy Egyesült Államok-szerű képződmény felé mozduljon, vagy ami eredetileg a cél volt de Gaulle-ék, Adenauerék idejében, hogy Európa inkább önállósodjon, hogy ne legyen kiszolgáltatva, és a nemzetek Európája legyen, és az autonómiák Európája görög minták alapján, és így készüljön fel egy önálló európai politikára. Egyelőre nem sok látszik még a politikai gesztusokból sem, maga Sárközi is, ha Oroszországba megy, ott tesz gesztusokat, ha Amerikába megy, akkor ott és valójában csak a zavarodottság látszik az egész európai politikában.

 – Emeletnyi plakátokon hirdetik, hogy Ausztriának semmi keresnivalója nincs az EU-ban, mert csak ráfizet.

 – Igen, minél több ország népe érez így, annál nagyobb a valószínűsége, hogy ez a kezdeményezés megbukik, szétesik az EU. Ami most van, biztos, hogy nem jó, de kérdés, hogy egy széteső Európa kinek lesz jó, melyik nemzetnek, vagy akár személy szerint éppen kiknek.

 – Elnök úr engedjen meg néhány obligát kérdést a közelmúltból: mit keresünk mi Afganisztánban, mivégre rendezünk buzifesztiválokat, miért legyen büszke arra valaki, ha meleg és végül, de nem utolsósorban, milyen a sajtó helyzete?

 – Abban állapodjunk meg, képtelenség, hogy egy ország Kelet és Nyugat határán itt áll védelem nélkül, miközben az a néhány katonája valahol ott kószál Afganisztánban, Irakban Boszniában és ki tudja még, hol. A sajtóval kapcsolatban mindent megmagyaráz, hogy a Magyar Távirati Iroda nem tölti be a hivatását, a tisztességesebb lapok pedig nincsenek olyan helyzetben, hogy saját tudósítókat küldjenek ki. A melegfelvonulás azt hiszem, hogy minden tekintetben provokáció volt és altatás. Mindig kell egy téma, amin rágódni lehet hetekig, amire reagálni lehet, minél hülyébben, annál jobb, mint ahogy a miniszterelnök is megtette. Ne kerteljünk, mondjuk ki, ez a parádé van hivatva eltakarni azt, hogy Magyarország részben irányítás nélkül sodródik, s amiben irányítják, nem több annál, mint, hogy a vérét szívják. Itt érdektelen az, hogy mi történik a néppel, nemzettel, országgal és mi erre azt mondjuk, hogy elég volt, és mégsem történik semmi, pedig látjuk, hogyan épülnek a magánbirodalmak, milyen biztonság jár nekik és miben élünk mi, generációkra előrevetítve.

 – Kedves Bíró Zoltán, ön tapasztalt ember. Mit gondol, lehet-e előre hozott választás, vagy kibekkeli az MSZP–SZDSZ ezt a hátralévő másfélesztendőt.

 – Nagyon nehéz jósolni, én azt érzem most, hogy inkább kibekkelésre játszanak – 2010-ig – , és az lesz talán a módszerük, hogy előbb-utóbb mégiscsak megszabadulnak Gyurcsánytól, odatesznek egy semlegesebb figurát, akitől semmi sem lesz jobb, de esetleg ezzel megtévesztik a nép egy részét, hogy jójó, hát most már 2010-ig várjuk ki, ezek nem is olyan rosszak talán. Én ettől tartok legjobban. Ezt nem szabadna hagyni.

 – Az az igazság, hogy ezek azért nagyon rosszak.

 – Reménytelen az egész társaság. Nem is Gyurcsányról van szó, hiszen ez egy abszurd történet körülötte, mindent illetően, de az egész csapat, maga a rendszer az, mert éveken át egy párt, a legnagyobb parlamenti párt képtelen arra, hogy legalább belátásból ezt az őrültet leváltsa, ez azért minősíti az egész társaságot.

 – Nem igaz, hogy nem tudják mit tesznek ezzel az országgal. Mi motiválja őket? A lehetőség a további lenyúlásokra?

 – Nyilván ez is sokakat, de bizonyára vannak olyanok is, akiknek nem ez az indítékuk, hanem egész egyszerűen egzisztenciális félelmeik vannak, és okkal, mert egyszerűen ellehetetlenítik azokat, akik bírálnak, és ha ezek éppen MSZP-sek akkor azokat is. Sajnos megismételhetem, amivel kezdtünk: nehezebb lett a feladatunk , sokkal súlyosabb lett a helyzetünk, sokkal kevésbé lehet felrázni az ország közvéleményét, és az európai környezet is teljesen megváltozott.

 Győri Béla