vissza a főoldalra

 2008.08.22. 

Jogvita a bányagödör kincse fölött

Még be sem fejeződött a teljes feltárás, de már több világhálós hírportál fórumán, és nemcsak ott, arról szól a vita, hogy kié legyen az a hárommillió évesre becsült mamutcsontváz, amelyre a Barót melletti felsőrákosi külszíni szénbányában bukkantak teljesen véletlenül, az ott zajló munkálatok során.

 A masztodoncsontváznak Erdővidék Múzeumában van a helye, mivel az van a legközelebb a lelőhelyhez. A lelet a múzeum és a vidék valóságos jelképe lehetne – véli dr. Vlad A. Codrea, a Babes-Bolyai Tudományegyetem geológia szakának professzora, aki arra kérte a múzeum vezetőségét, tájékoztassák a helyi önkormányzatot, hogy kötelessége anyagilag is, logisztikailag is támogatni az ügyet.

A világhálós fórumokon a témához hozzászólók között akadnak olyanok, akik attól félnek, hogy eladják az Európában talált második, szinte teljességében épen maradt leletet, és azt nem egy romániai múzeum kapja meg. A félelmet Demeter László, Erdővidék Múzeumának vezetője oszlatja el hozzászólásában: „Intézményünk Romániában van, a csontvázat nem kell eladni senkinek, mert már a múzeum tulajdonát képezi.” Demeter állítását a román jogtörvényekre alapozza, amely szerint a mamutcsontváz megőrzésére a lelőhelyének közelében levő múzeum jogosult.

A Székely Hírmondó az eset kapcsán a nem mindennapi lelet feltárásánál dolgozó Szász Sándor biológia-geológia szakos egyetemi hallgatót faggatta:

– Mit lehet tudni jelen pillanatban a leletről?

– Majdnem teljesen konzerválódott masztodon csontvázról van szó, a talajszinttől körülbelül 23- 25 méter mélységben, abban a rétegben, ahol egy valamikori tó fenekén az iszap kőzetté tömörödött. A mintegy négy méteres agyarakat beleszámítva, több mint hét méter hosszú, és három vagy három és fél méter magas lehetett, tehát egy fiatal egyedről beszélünk. Az állat teteme gyorsan betemetődött, az üledéktakaró meggátolta a csontok lebomlását. Hasonló leleteket találtak Angliában, Németországban, Görögországban, Hollandiában, de tudomásunk szerint még egy ilyen jó állapotú csontváz nem maradt fenn.

– Beszélnél egy keveset az állatról és arról a korról, amelyben élt?

– Tudományos nevén mamut borsoni, amelynek az elterjedési helye Eurázsia, a szakirodalom szerint három millió évvel ezelőtt kipusztult faj. Ennek az őselefántnak a latin neve megtévesztő, mert rendszertanilag, anatómiailag, és környezettanilag is különbözik a közismert gyapjas mamuttól, amelynek harántlemezes, barázdált foga volt. A masztodon nagyon erős felépítésû emlős, robusztus alkatú, növényevő, a fák leveleit legelte, gumós foga volt. A környezet a maihoz hasonló lombhullató volt, valamivel melegebb a mainál.

– Hogyan pusztulhatott el?

– A pusztulás pontos okát még nem tudjuk megállapítani, a csontokon eddig még sérüléseket nem fedeztünk fel. A csontváz elhelyezkedése alapján, az állat összekucorodott testtartásban múlott ki, betegség, vagy vihar okozta vízbefulladásra következtethetünk. Ugyanabban a rétegben egy őscsuka állkapcsot, kopoltyúfedőt és több kisebb csontdarabkát is találtunk közvetlen a masztodon teste mellett. Elképzelhető, hogy éppen táplálkozott.

– Tulajdonképpen milyen munkálatok folynak egy ilyen lelőhelyen? Hogy halad a munka, milyen nehézségek merültek fel?

– Előbb kotrógéppel, majd lapáttal eltávolítottak egy nagyobb palaréteget, utána finom eszközökkel szinte papírvékony lemezeket vágtunk, amíg előbukkantak a csontváz első részei. Jelen pillanatban körbesáncoljuk a leletet, majd beásunk alája, azt két nagyobb, és több kisebb részben fogjuk eltávolítani, persze mindezeket gipszpólyába ágyazva. Nagyon óvatosan kell dolgoznunk, mert a csontok törékenyek, könnyen sérülnek, figyelni kell arra is, hogy az „elkószált” csontokat ne sértsük meg. Egy hatalmas állatról van szó, amelynek a csontjai egy-egy helyen egymásra vannak tolódva, nagyon nehéz különválasztani. Az időjárás is nehezíti a dolgunkat. Reményeink szerint egy-két hónapon belül, még a fagy beállta előtt, a lelet múzeumba kerül.

– Mit jelent neked, egyetemistának, itt dolgozni?

– Nem mindennap kerül elő hasonló lelet, nekem egyetemistának is sokat jelent a helyszínen, és nem könyvekből, vagy kurzusokon elsajátítani a szakma fortélyait. Szerencsés vagyok, hogy pont a szülővárosom mellett találták, és lehetőségem nyílt ebben a szenzációs munkában részt venni. Ennek hatására, az egyetem elvégzése után, lehetőségekhez mérten, paleontológiára szakosodom.

(Forrás: Székely Hírmondó)