|
 2008.08.22.
Színpadon a falu
„A
Csemadok Országos Tanácsának megbízásából a Csemadok
Kassa-környéke Területi Választmánya meghirdeti a X. Egressy
Béni Országos Színjátszó Fesztivált, amelyet 2008. november
13. és 16. között rendeznek meg Szepsiben és Buzitán.”-írta
a felvidek.ma internetes portál. A
fesztivál eredetéről, jelentőségéről, művészi értékéről
Boda Ferenc, a Csemadok Kassa-környéke Területi Választmányának
titkára, a rendezvény főszervezője nyilatkozott.
– Milyen előzményei vannak ennek a fesztiválnak?
– A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után Dél-Szlovákia
magyarlakta vidékein erős műkedvelő mozgalom bontakozott ki.
Új műkedvelő csoportok alakultak, s voltak olyan nagy hagyományokra
visszatekintő egyesülések – mint például a pozsonyi Toldy Kör–,
amelyek a megváltozott körülményekhez igazodva is folytatták
munkájukat. A csehszlovákiai magyar műkedvelő mozgalmak nem
tekinthetők másnak, mint a kisebbség nemzeti léte és öntudata
természetes megnyilvánulásának. De a személyiségfejlesztésnek,
műveltségterjesztésnek is fontos eszközei. A műkedvelő előadásoknak
az a nagy értékük, hogy a szereplők szókincsét gyarapítják,
beszédjüket csiszolják, mozgásaikat formásabbá teszik. A
magyar műkedvelő csoportok szabadabban csak az 1990-es évektől
működhetnek. Egy ilyen csoportban teljes a demokrácia: tűzoltó
és vasutas, hivatalnok és egyetemista egy színpadon áll, hogy
közösen adják át azt a bizonyos üzenetet, vagy csak szimplán
szórakoztassanak. Az Egressy Béni Országos Színjátszó
Fesztivál az első ízben 1998-ban Királyhelmecen megrendezett
Falusi Színjátszó Csoportok Fesztiváljából alakult ki, elsősorban
azon klasszikus színművekkel, népszínművekkel, esztrádműsorokkal
és dramatikus népi játékokkal jelentkező – főleg falusi
– színjátszó együttesek számára, amelyek koncepcionális
okok miatt nem fértek be a Jókai Napok műsorába. Mivel a királyhelmeci
rendezvény nem járt sikerrel, felkerestek bennünket: vállaljuk
el a fesztivál megrendezését. Rövid stratégiai és módszertani
megbeszélés után elvállaltuk a falusi színjátszók fesztiváljának
megszervezését. 2003-tól Szepsiben és Buzitán, két helyszínen
mutatják be a csoportok a darabokat, s a rendezvény –
javaslatomra, amit elfogadott a Csemadok Kassa-környéki Területi
Választmánya – felvette az Egressy Béni Országos Színjátszó
Fesztivál nevet. Úgy tűnik, jó döntés született, ugyanis a
rendezvény mára a környék nélkülözhetetlen eseményévé vált,
ahová szívesen jönnek vissza a legnyugatibb régiókból is.
– Mi volt az oka annak, hogy anno Királyhelmecen érdektelenségbe
fulladt a rendezvény?
– Nem akarok senkit sem kritizálni, azért sem, mert nem
voltam ott az első fesztiválon. A résztvevők panaszkodtak nekünk
a szervezésre. Azért játszunk két helyszínen, mert Szepsiben
gyönyörűen renoválták a kultúrházat, de kicsiny a színpad,
a buzitai kultúrházban viszont jóval nagyobb a játszó tér.
Az utóbbiba visszük azokat a produkciókat, melyek mély színpadot
igényelnek és nagyobb érdeklődésre számíthatnak.
– Mi a fesztivál célja?
– Országos fórumot biztosítani a falusi színjátszó-
és esztrádcsoportoknak, lehetőséget adva az országos jellegű
megmérettetésre, és elősegíteni a szlovákiai színjátszó
mozgalom közösségeinek kapcsolatteremtését, egymás jobb
megismerését. Segíteni akarjuk a hazai színjátszó mozgalom
fejlődését, valamint szakmai és módszertani támaszt nyújtani,
amely ösztönző erőként szolgálhat. A lényeg, hogy olyan községekből
is jelentkezzenek, ahol nincs magyar iskola és jó esetben csak a
szószékről hangzik el magyar szó. Ebben az esetben a színjátszócsoport
az anyanyelv gyakorlásának egyetlen közege. A megtartó erő, a
hagyományápolás és a magyarságtudat ápolása esetünkben a
színjátszás lényege, s ez túlmutat a produkciók színvonalán.
Arra biztatjuk falvaink műkedvelő csoportjait, hogy anyanyelvükön
játszanak, s pallérozottak legyenek a magyar nyelv és irodalom
területén.
– Miért pont a Szózat komponistájának vették fel a nevét?
– Egressy Béni először a miskolci református iskola diákja
lett, ahol akkoriban még latinul tanultak, majd Sárospatakon
folytatta felsőbb tanulmányait. Szülei papi talárban szerették
volna látni a legszívesebben, de ő a bátyja nyomdokain színész
akart lenni. Már Miskolcon csodálhatta az akkoriban ott játszó
Dérynét és Laborfalvi Rózát. Sárospatakon kiváló tanuló,
főleg a zene és a magyar irodalom terén. Ekkor tanult Patakon a
nála éppen három héttel „öregebb” Erdélyi János is. Ám
1831-ben a család megromlott anyagi helyzete miatt tanítani
megy. Először Mezőcsáton, majd innen 1833. január 23-án
Kassa felé indul és a közeli Szepsiben talál tanítói állást.
Legfeljebb egy évet lakhatott itt, mert 1834 elején már a
kassai társulatnál súgó, színlapokat ír és a kórusban énekel.
Ezért volt természetes a szepsiek számára, hogy amikor a
falusi színjátszók országos fesztiváljának rendezését a
Csemadok területi választmánya átvette, akkor felvették
Egressy Béni nevét, bár a városka csak egy epizód volt az életében.
Amikor pedig Szepsi elnyerte a város történelmi magvának felújítására
kért támogatást, akkor az Egressyt felidéző emlékmű felállítására
is pályázatot írtak ki. Ezt végül Ferenc György nagykaposi
alkotó faraghatta ki a közeli mészkőbányából származó márványból.
A szobrot 2006-ban avatták fel, s a tavalyi rendezvény annak
megkoszorúzásával és a Szózat eléneklésével vette kezdetét.
A név felvételéhez az is hozzájárult, hogy Egressy munkásságát
próbáljuk utánozni és követni.
– Mennyi műkedvelő falusi csoportról beszélhetünk?
– Tavaly 16 csoport – ebből
12 a
felvidéki magyar – mutatkozott be, voltak, akik többször is,
összesen 20 előadással. A vendégprodukciók előadói szlovákok,
anyaországiak és lengyelek. Természetesen nem csak tizenkét
falusi színjátszócsoport létezik. A tizenkettes keretbe a zsűri
által előzetesen beválogatott és a járási fesztiválok első
helyezettei kerülnek be. Az elmúlt években több mint harminc
csoport jutott el a fesztiválra, köztük vannak rendszeresen
visszajárók és vannak olyanok is, akik néhány éves kihagyás
után próbálkoznak újra. De valamennyiükben közös, hogy működési
helyükön ápolják a magyar szót és a színházi hagyományokat.
A visszatérő csoportok pedig évről évre jobb és felkészültebb
előadással érkeznek. A csoportok az alábbi műfajokban
jelentkezhetnek: klasszikus színdarabok, népszínművek, esztrádműsorok,
dramatizált népi játékok. Klasszikus színdarabok esetében a
műsor időtartama 120, az esztrádműsoré 50 perc lehet. Kedvező
folyamat, hogy több esztrádcsoport idővel a színjátszás felé
tendál.
– Milyen szellemi és anyagi forrás áll rendelkezésre egy falusi színjátszó
csoport működéséhez?
– Néhány éve a Csemadok Művelődési Intézetében képezzük
a jövő magyar művelődésszervezőit. Az ő feladatuk a csoport
megszervezése, a színvonalhoz mért színmű beszerzése és a
darab betanítása. Természetesen mi is szívesen segítünk az
adott drámák, színjátékok szövegkönyvének beszerzésében.
Havasi Péter újságíró és rendező, Juhász Dósa János, színikritikus
tanácsot is ad a műkedvelő csoportoknak az aktuális művek kiválasztásában.
Az anyagi forrást csak pályázatokon keresztül lehet előteremteni.
Automatikusan egy fillért sem kapunk. Szerencsére sikeresen pályáztunk
a hazai kulturális minisztériumnál és a Nemzeti Kulturális
Alapnál, így a fesztivál anyagi háttere biztosított.
– Kategóriák szerint mérettetik meg magukat a csoportok?
– Tavaly vezettük be a műfaj szerinti díjazást, de úgy,
hogy meghagytuk a fesztivál fődíját. Ezt tavaly a kassai
gimnazisták színpada, a KGSZT nyerte el. Ezen kívül Mics Károly-életműdíjjal
jutalmazzuk a felvidéki magyar amatőr színházi mozgalom
apostolait. Mics Károly pedagógus volt és az ipolynyéki amatőr
színjátszócsoport szervezője, rendezője. Olyan kiváló közösséget,
szellemi műhelyt kovácsolt össze, mely az összes műkedvelő társaságnak
jó példát mutat.
– A díjakról, vagy a színjátszás öröméről szól majd a három
nap?
– Is-is. Az újságírók szerint a Felvidék
leghangulatosabb fesztiválja a mienk, tehát főleg az utóbbiról.
Majdnem 300 szereplő vesz részt ezen a rendezvényen, melyen
szakmai kapcsolatok, barátságok, és szerelmek is szövődtek.
Jelenleg a 10. fesztivált rendezzük meg, s ebből az alkalomból
Juhász Dósa János főszerkesztésében egy jubileumi kiadványt
állítottunk össze. Hogy mikor jelenik meg? Az nem más, mint a
piszkos anyagiak függvénye.
Medveczky Attila
|
