vissza a főoldalra

 2008.08.22. 

Az egészségügyi reform valódi arca

Újsághír: Az életveszélyes állapotban lévő beteget nem tudták ellátni, mert az egyetlen megyei orvos, aki a speciális műtéthez ért, éppen szabadságon volt. Ezért a beteget száz kilométerre utaztatták el a lakóhelyéről életveszélyes állapotában.

A teljesítményvolumen-korlát

 – Hát ez a híres egészségügyi reform, kérdezzük a Kincsem Rádióban dr. Kovács Lászlót, a MIÉP elnökhelyettesét, aki civilben neves bőrgyógyász, Hódmezővásárhelyen orvosigazgató.

 – Az SZDSZ és a Molnár Mengele Lajos nevéhez fűződik a „reform”, aki a 2006-os parlamenti választásokat követően, mint a kisebbik koalíciós partner egészségügyi minisztere olyan változtatásokat hajtatott végre az egészségügy finanszírozási rendszerében, amelyek tulajdonképpen elsődlegesen és elsősorban a vidéki városi kórházak működtetését tették lehetetlenné. Ez a teljesítményvolumen-korlát, a borzalmas öszvér címszó alatt végrehajtott rendelkezés volt, aminek a lényege a következő: az Egészségügyi Minisztérium, illetve az egészségbiztosítási pénztár meghatározta, hogy egy-egy kórház egy-egy osztály ellátási egysége az előző évi teljesítéséhez viszonyítva milyen százalékos arányban láthat el betegeket, és milyen mértékben finanszírozza az előző évi, azonos hónapok arányaiban ezt az ellátást az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, az OEP.

 – Az SZDSZ találta ki ezt a szörnyűséget, de milyen meggondolásból?

 – Pedig a 2002-es, 2003-as ENSZ Egészségügyi Világszervezet jelentése szerint a magyar lakosság egészségi állapota Botswana, Irak és Afganisztán szintjén áll, ennél csak a finanszírozása rosszabb. Ezt valamikor, még a 2000. év elején egy, akkor még Kossuth Rádióként ideiglenesen magyarul beszélő hírközlő szerv egyetlenegy hírműsorában, egyetlen alkalommal beolvasták, többet nem hangzott el ez a sanyarú, szomorú megállapítás, de hát az még egy vidám időszak volt a mához képest. A teljesítményvolumen-korlát 2006. július 1-től lépett életbe és ezzel akadályozta az Egészségügyi Minisztérium, illetve a társadalombiztosítás, hangsúlyozom, főleg a vidéki városi kórházak működését, a betegellátást mégpedig úgy, hogy ők meghúzták a plafont, ha afölött láttak el beteget a kórházak, vagy a szakrendelők, akkor ezt nem fizette ki a társadalombiztosítás. Így érték el, hogy negatív eredményeket termelt az egészségügyi intézmény. Ezért aztán osztályokat felére zsugorítottak, illetve a meglévő ágyak felén, háromnegyedén lehetett csak betegeket ápolni. A többi ágyat üresen kellett hagyni. Ha azt is feltöltötték volna az orvosok, akkor a beteg ellátása során így keletkezett költségeket, a munkadíjat, a gyógyszer árát, az étkezés vagy a mosatás árát a társadalombiztosítás nem fizette volna ki a kórháznak.

 A magyar egészségügy a teljes összeomlás és a szétziláltság állapotában leledzik

 – Ördögi szisztéma.

 – Hát hogyne. Ez a csendes népgyilkolászó tevékenysége az MSZP-SZDSZ Gyurcsány által vezetett kormányának teremtette meg az alapot a kórházakban több osztály bezárásához azzal, hogy nincs rá szükség, hiszen ott úgy sincs beteg. Közben ugye az előbb elmondott okok miatt nem lehetett több beteget befektetni, igény az lett volna rá, beteg lett volna, orvos-ellátó személyzet készen állt, csak hát ezzel a finanszírozási rendszerrel visszafogták a betegellátást. Ugyanez történik most is, hiszen azért tervezi Székely Tamás egészségügyi miniszter további húsz százalékkal az aktív ágyak csökkentését, mert kihasználatlannak minősítik az egyes kórházak osztályainak betegforgalmi adatait. A pénzelvonás az ágyszámcsökkentés mellett értelemszerűen az egészségügyi dolgozók jelentős részének a szélnek eresztését, elbocsátását is jelentette. Gondok vannak az egyes osztályok gyógyszerellátásával, műszerezettségének az ellátásával. A nyári szabadságolások idején ez a csökkentett létszám egyszerűen képtelen kiállítani egy-egy szakterületen nemcsak az éjszakai és a hétvégi ügyeleti stábot, de még a rutin, nappali működés és ellátás feltételeit sem képes teljesíteni. Ezért aztán, az egyébként még meghagyott és működő, bár az ágyak számát jelentősen lecsökkentett osztályokat is be kellett zárni, szakrendelők működését korlátozni kellett, sőt a nyári szabadságolások idejére bezárni. Így a betegek nemcsak hétvégén vagy éjszaka, hanem napközben sem jutnak hozzá a nekik járó szakellátás illetve a fekvőbeteg-ellátáshoz.

 Várólista és az azt ellenőrző kommandó

 – Miért is kell valójában ez a várólista?

 – Kérem, én a rádióból és a televíziókból is tájékozódom, és ezekből a hírekből tudom, hogy ellenőrzik, vajon eleget tesznek-e az egészségügyi intézmények a reformintézkedésnek, mely szerint a betegeket várólistára kell helyezni. Képzeljék el, hogy egy-egy szívkatéterezésre vagy csípőprotézis beültetésre, vagy gerincműtétre éveket, bizonyos nagyon fontos, életmentő beavatkozásokra hónapokat, heteket kell várni a betegnek, ami alatt természetesen az állapota nyilvánvalóan és sajnálatos módon tovább romlik, vagy végzetessé válik, úgyhogy már nem is lehet segíteni rajta. Ez az állítólag szociálisan érzékeny Gyurcsány-kormány új, európai, korszerű, fejlett egészségügyi ellátó rendszere, amelybe ez az ország, ez a nép belepusztul. Itt most lehetne mentséget keresni, hogy ez nem kizárólag ennek a kormánynak, és „egészségügyi szakembergárdájának” a termékeny ötlete, hanem ezek mind az Európai Unió, a nagy nemzetközi pénzintézetek, a Valutabank, a Valutaalap és a Világbank diktátumai. Úgy ítélik meg, hogy a konvergenciaprogram keretében mindezt ennek az országnak végre kell hajtania. Miért van az, hogy az EU 27 tagállama közül miért csak Magyarországon kell ezt így végigverni?

 – Ön azt állítja, hogy másutt ezt nem így csinálják?

 – A szlovákok a miénkhez hasonló megszorító intézkedések javát lerázták magukról, mint kutya a vizet, elzavarták az „egészségügyi szakembereiket” és visszavonták ezeket a népirtó rendelkezéseket.

 Az európai uniós csatlakozás következményei

 – A MIÉP azt mondta az EU-csatlakozásra: ÍGY NEM.

 – Igen. A magyar, demokratikusan működő pártok közül egyes egyedül és kizárólag a Magyar Igazság és Élet Pártja mondta azt, hogy európai uniós csatlakozás így, ilyen feltételekkel nem. Pontosan tudtuk, miért mondjuk ezt. De akkor minden parlamenti párt, a jelenlegi kormánypárt ellenzékestül a csatlakozás mellett volt. Személyes tapasztalatból tudom, mert kérdezőbiztosként a szavazóköröknél ott voltam reggeltől késő estig, és láttam azokat a szerencsétlen megvezetett idős embereket, akik alig tudtak felmenni a lépcsőkön, de elmentek az Európai Unióra igennel szavazni, s engem pedig nem egy esetben szidtak, átkoztak azért, hogy nem értem meg ennek a csatlakozásnak a ragyogó jelentőségét, kiváló lehetőségét, amit számunkra tartogat. Sajnálom ezeket a rászedett embereket, akik most tapasztalják a folyamatos gázáremelést, egyáltalán: a háztartások költségeinek monoton emelkedését, a megélhetési nehézségeket, az inflációt és a munkanélküliséget. Utólag már sokan sajnálják, hogy nem bíztak a MIÉP-ben. Pedig mi megmondtuk, hogy ilyen feltételekkel nem szabad csatlakozni az Európai Unióhoz. A mi jelöltünk nincs ott Európában, de akik kinn vannak, miről tájékoztatják a magyar lakosságot? Tudjuk, hogy jól elvannak, szép fizetést húznak, de mi is a hasznunk belőlük?

 Az orvosok ellen hangolják a betegeket

 – Főorvos úr. Én tudom, hogy érzi a nép ezeket a súlyos következményeket.

 – Itt leledzik a baj, főszerkesztő úr, az egészségügy vonatkozásában is, hiszen akkor mi már tudtuk: mi lesz az ilyetén való csatlakozásnak következménye, és ez bizony rövid egy-két év alatt be is bizonyosodott, hogy jól láttuk ezt is. A magyar egészségügy a teljes összeomlás, a működésképtelenség határán van. Az ellátatlan betegek, a szegények, a rászedettek jelentős része még mindig nem az általuk választott szocialista-liberális kormányt hibáztatják, hanem az egészségügyben dolgozókat szidják, az ellátórendszert átkozzák, amiért hónapokat vagy éveket kell várakozni egy-egy beavatkozásra, nincsen orvos, olyan túlzott az adminisztráció, hogy sokszor az ellátást is képtelen kivárni a szakrendeléseken a beteg. A betegirányítási beutalási rendszer egy őskáosz önmagában is, hiszen látjuk, hogy betegeket mentőautóztatnak, helikoptereztetnek az országban ide-oda, úgy, hogy a betegszállítóknak fogalmuk sincs, hol fogadják majd a súlyos sérülteket vagy az akut ellátásra szoruló szívinfarktusos vagy fulladásos betegeket, gyermekeket, mérgezetteket. Én azt mondom, ez a rendszer nem véletlenül ilyen.

 A lakosságot tudatlanságban tartja, félrevezeti a sajtó

 – A magyar közszolgálati tájékoztatás, de a kereskedelmi is egy skandalum.

 – Bizony. Szándékosan tették ilyenné és minden álságos hír a televíziókban, a közszolgálati, kereskedelmi műsorokban, rádióműsorokban csak a félrevezetést, a további zűrzavart és anarchiát szolgálja, hogy az ország lakossága továbbra is tudatlan és tájékozatlan legyen ezekben a kérdésekben. Hogy ne szerezzen tudomást semmilyen fontos dologról. Ez elemi érdeke ennek a kormánynak, és emlékezzünk, Gyurcsány azt mondta Őszödön: a sajtó nem probléma, azt meg lehet venni. A Magyar Igazság és Élet Pártján kívül nincs ma Magyarországon olyan politikai erő, amelyik világosan látja, és kiutat is kínál ebből az áldatlan helyzetből. Valójában büszke vagyok a saját fórumainkra, a heti Magyar Fórumra, a Havi Magyar Fórumra, a Kincsem Rádióra, mert ezek a fórumok csak és kizárólag a tisztességes tájékoztatást szolgálják. Nem véletlen, hogy a mi vezetőinknek, szakértőinknek nem adnak helyet a liberális hatalom fórumai, bár ez alkotmányellenes. Ezért kellett a Magyar Igazság és Élet Pártján belül létrehozni olyan szakmai kollégiumokat, mint az egészségügyi, a mérnöki, a jogi, az idegenforgalmi és vendéglátási, az oktatási, a mezőgazdasági, hogy az élet minden területén legyen olyan szakértő csoport, amely feldolgozza és kimutatja azt, hogy ez az ország miért, kiknek a révén áll a szakadék szélén és mi az, amit tenni kell. Sürgősen. Nemcsak hosszú évtizedekre előre, hanem már most is tenni kell azért, hogy a végveszedelem, ami itt van a nyakunkon – hiszen a huszonnegyedik órában vagyunk – elkerülhető legyen. Az első lépés az előre hozott választásoknak a kérdése, és ennek a széllel-bélelt és léhűtő kisebbségi kormánynak az egykori koalíciós, egyszázalékos SZDSZ-es partnerével együtt a magyar politikai élet területéről az eltörlése és letiltása lenne, ha lehet örökre.

 – Kemény diagnózis ez.

 – 2007. február 18-án Hódmezővásárhelyen, a Szent István téren majd húszezer ember előtt kimondtam, hogy ez népirtás, és azoknak, akik ezt a népirtást elkövették, egy majdani jogállamban annyi börtönbüntetés járna, hogy a műanyag bilincs is lerohadjon a kezükről, amire szabadulnak. Akkor ezért a kijelentésemért pengellérre állítottak, pedig a népirtás bekövetkezett, és a reformok alatt is zavartalanul folyik.

 A magas színvonalú ellátás meséje

 – Mi van a súlyponti kórházakkal?

 – Főszerkesztő úr! Ezek hazudtak, csaltak, loptak, megtévesztettek, szemfényvesztettek, amikor elsorvasztották a vidéki városi kórházakat. Mesélték, hogy majd a kiemelt, magas színvonalon felszerelt megyei kórházak, a klinikák olyan fejlettségi fokra jutnak, hogy ott korszerű, európai, sőt világszínvonalú ellátáshoz jut minden beteg. Az ország lakosságának egy lépre csalható jelentős részét ezzel a magas színvonalú, koncentrált egészségügyi ellátás ígéretével maguk mellé tudták állítani. A valóság ezzel szemben az lett, hogy a kiemelt kórházak, klinikák is finanszírozáscsökkentést szenvedtek el, ezekből is embereket kellett elbocsátani, és ezek az intézmények a saját korábbi feladataiknak sem képesek megfelelni jelenleg úgy, mint a reformintézkedések előtt, nemhogy át tudták volna venni a megszüntetett, leépített kórházak, osztályok, szakrendelők beteganyagát. Akik megyei, klinikai, kórházi szinten bedőltek a fejlesztés, modernizálás és finanszírozásemelés meséjének, nem vették észre, hogy a nyakukba kötelet tettek, csupán egy hokedlire állították őket, és most ezt is kirúgják alóluk.

 – Levonhatom a következtetést? Itt újra kell építeni a magyar egészségügyet.

 – Igen. Ez a lényege ennek az egésznek, amit én itt idáig elmondtam. Nyilvánvalóan belőlem a népemért, nemzetemért és a magyarságért érzett felelősségem keserűsége szólt, mert példátlan az a gazemberség, amit ez a szocialista-liberális kormányzat itt a magyar egészségüggyel az elmúlt években és azóta is mind a mai napig folyamatosan elkövetett. A feladat és a teendő az, amit ön mondott főszerkesztő úr, el kell zavarni – de gyorsan és sürgősen – ezt a politikai haramiabandát, amelyet szocialista-liberális politikai erőnek hívnak, hiszen a magyarság léte, további fennmaradása a tét. Ez nem kevés.

 Az interjút készítette: Győri Béla