vissza a főoldalra

 2008.08.29. 

Szent királyunk öröksége

Szent István király ünnepe minden évben számvetésre késztet: múltunk tükrében nézzük a jelent és a jövendőt. Mit jelent ma magyarnak és kereszténynek lenni Európában és Magyarországon? Államalapító királyunk több mint ezer éve szinte megoldhatatlannak tűnő feladatra vállalkozott: megóvni a hazát a szomszédos birodalmak befolyásától, viszont átvenni minden szellemi és kulturális értéket a nálunk fejlettebb országoktól. Szent István szellemi örökségéről páter Varga Kapisztrán, ferences szerzetest kérdezem.

 – Vajon eszünkben tartjuk-e még, értjük-e még, és követjük-e még Szent István tanításait, örökségét és intelmeit?

 – Szent Istvánnak olyan mérhetetlen nagy az öröksége, hogy még a kommunista rezsim sem merte teljesen kitörölni az emlékezetből és a történelemkönyvekből. Az ünnepet megtartották, bár más tartalommal töltötték meg. Sajnos Szent István korunkban „címkévé” vált. A jelen folytonos aktualizálásai viszont csak a töredékét ragadják meg Szent István művének. Természetesen fontosak az ünnepek és megemlékezések, hiszen, amint a zsoltáros mondja: „boldog az a nép, amelyik tud ünnepelni”, de munkásságát csak az adott kort vizsgálva és egészében lehet csak megismerni. Több mint ezer éve egy kiváló államférfi tettének – a keresztény állam megalapításának – hatásait a mai napig érezzük, élvezzük.

 – „Sis honestus!” Azaz cselekedj tisztességgel, önállóan, s az emberek kedvére, vagy másként fordítva, légy tisztességtudó, légy becsületes, légy emberbecsülő. Írja István király Imre herceg számára írott Intelmeinek elejére. Ha ma, a XXI. század elején korunkra tekintünk, mintha nyomát sem látnánk ezeknek az értékeknek. Mit tud tenni a klérus, s mit tudnak tenni a hívek – hiszen sokan elfelejtik, vagy nem is tudják, hogy az egyház nem csak papokból áll – azért, hogy ezen értékek újra középpontba kerüljenek?

 – Ez mindannyiunk személyes, belső kérdése és minden becsületes embernek feladatot jelent. Nem a nagy és látványos dolgok viszik előre az erkölcsi megújulást. Először saját magunknak kell az elmondottak alapján élni. Merítsünk erőt mások tanúságtétele nyomán. A papság azt tudja elősegíteni, hogy mindenkinek az életében megerősödjenek ezek a tendenciák. Lássák a hívek: nem vagyunk magunkra maradva. Nagyon sok ember lelke mélyén ott van a becsületre való törekvés, de a rosszra való hajlandóság is. A kérdés: miben kap megerősítést, milyen modellek, minták állnak nemcsak a fiatalok, hanem a felnőttek előtt is? Ebben a mai amorális, értékellenes korban, mint a tanúhegyeknek kell megmaradniuk a hívő és becsületes embereknek. Ez nem könnyű, hiszen mindannyian kopunk, morzsolódunk abban a szüntelen küzdelemben, amiben élünk. A mindennapi cselekedeteink, a gondolkodásmódunk, az alapvető őszinteségünk, becsületességünk felel arra a kérdésre, hogy az Intelmek ön által kiragadott sorai szerint élünk-e a földön. Minden hívő alapfeladata: környezetének segítése, megerősítése, hogy minél többen éljenek a Szent István-i értékek szerint.

 – Szent Istvánról azt mondják, hogy erőszakkal kereszteltette meg a magyarságot. Mi az igaz ebből?

 – Ez egy történetietlen vád. Történetietlen egy adott történelmi személyt az adott korból kiragadni. Meg kell vizsgálni a korabeli uralkodók tetteit, s csak azután lehet erre a kérdésre felelni. Komoly történészként tehát nem illik azt mondani, hogy erőszakkal terjesztették nálunk a hitet. A gond, hogy a mai kor morális ízlései szerint bíráskodunk államalapító királyunk tetteiről. Az is érdekes, hogy azokat az erkölcsi kritériumokat, melyek alapján ítéletet mondunk a régiek tetteiről, korunkban sem tartjuk be, csak beszélünk róla. Ezért erkölcstelennek is tartom a történettudomány részéről ezeket a kijelentéseket. Nem lehet senkit sem megítélni ezer évvel későbbi mérce szerint. Szent István szelíd uralkodó volt abban az értelemben, ahogyan a büntetéseket megszabta. A lengyeleknél, annak aki nem tartotta be a böjtöt, kiverték a fogát a király emberei. Nálunk, ha valaki beszélt a mise alatt, annak csupán levágták a haját, ami nem olyan drasztikus büntetés.

 – Történészektől gyakran olvassuk, hogy a kereszténység felvétele csupán politikai lépés volt.

 – Szent István egy olyan uralkodó volt, akinek a lelkisége nagyon jól megragadható az Intelmekben, törvényeiben és a róla szóló legendákban. Az Intelmek figyelmes elolvasása rávezet arra a felismerésre, hogy a szöveg olyan eszmevilágot tükröz, ami Szent Istvánnak sajátja volt. A kommunizmus ideje alatt, de sajnos még ma is divat nevetségessé tenni az Isten előtt felelős uralkodót. Egy olyan államférfit, aki képes lelkiismeretével elszámolni. A katolikus hit szent királyunk számára egy személyes, belső meggyőződés volt. Istvánt – Imre herceggel és Gellért püspökkel együtt – 1083- ban avatták szentté. Egy rossz hírű uralkodót, egy olyan királyt, aki a klérussal szemben elvetemült volt és csak színjáték volt a megtérése, nem avattak volna szentté.

 – Hazánk már, ha tetszik, ha nem, az EU tagja, és ezért az egyik részlet, amit az Intelmekből az utóbbi időben nagyon sokat emlegetettek és vitattak is, az, aminek a befejező sora így hangzik: mert gyenge és esendő az egynyelvű és egyszokású ország. Lehet-e ezt a nemzetiségi politika alapjának tenni?

 – Ez az Intelmek 6. fejezetében olvasható. Hibásnak tartom viszont csak ezt az egy tanácsot kiragadni a műből. Ez csupán „politikai zászlónak” használható. Az Intelmekben az igaz ítélet és türelem gyakorlásáról, a kegyességről és az irgalmasságról, valamint a többi erényről, az imádság megtartásáról és az elődök követéséről is lehet olvasni. Meg kell ismerni az egész művet, mert az említett részlet így kiragadva hamis értelmezést ad. A kor erkölcsi követelménye, hitbeli háttere a keresztény meggyőződés nélkül – ami Szent Istvánt vezette – nem lehet helyesen értelmezni az egynyelvű országról írottakat. Ha szent királyunk örökségéből mindent kihagyunk, ami a hitre, az egyházra vonatkozik és az Istennel való kapcsolatban gyökerezik, akkor egy torz, hamis képet kapunk.

 – Első királyunk koronázásával a keresztény értékek és eszmények lettek az irányadók az állami és társadalmi életben. A történelem rámutat arra, hogy ezek az értékek tartották meg országunkat?

 – Nemcsak tartották, de meg is tarthatják hazánkat. Nagyon súlyos válságban élünk, s most nem a gazdasági dimenzióról beszélek, hanem az emberek mentális állapotáról. Az olimpia kapcsán sokszor emlegetik: milyen fontos tényező a sportoló pszichés állapota. Miért csak egy sportolóé? A mindennapi életben mindannyiunk számára meghatározó, hogy milyen lelki állapotban élünk. Pázmány Péter leírja A fiak istenes neveléséről szóló munkájában, hogy „már a mytilenebeliek is, amely nemzetet rabságban és szolgaságban akartak tartani, nem szenvedhették, hogy azok gyermekeit a szabad művészetekre oktassák. Hanem azt akarták, hogy tudatlanságban, durva erkölcsben nevelkedjenek fel.” Ez a sor nagyon jól rímel a jelen helyzetre.

Medveczky Attila