|
 2008.12.05.
A Magyar Fórum 49-es számából
Csurka István: A
felső tízezer és a dolgozó ember jövedelme közötti igazságtalan
és elképesztően aljas különbségeket el kell törölni.
Lehetetlen, hogy a főbankár, akinek van képe kijelenteni, hogy
„nincs ingyenebéd”, hét és fél milliót kapjon havonta, többet,
mint egy kisközség évi költségvetése, vagy sok iskola tanári
karának teljes havi fizetése. Ez képtelenség és aljasság, különösen
akkor, amikor ilyen eredményre vezet, mint amit a mellékelt válságábra
mutat. A jog és az igazság nem különbözhet oly mértékben,
mint ahogyan most különbözik. A magyar föld száz százalékát
magyar kézben kell megtartani. Ha Európának nem tetszik, ki is
léphetünk. Gátakat, víztározókat, öntözőrendszereket kell
építenünk, be kell rendezkednünk az éghajlatváltozás csapásainak
elviselésére – de magunknak!
Eltemettük Dr. Bogdán Emilt: November
29-én délelőtt 11 órakor sűrűn hulló esőben álltuk körül
dr. Bogdán Emil ravatalát Martonvásáron, a temetőben. A
koporsó körül ott álltak a család tagjai, a feleség, három
fia, három menye, unokái, a MIÉP elnökségének tagjai, Csurka
István, dr. Kovács László, a MIÉP Fejér megyei és budapesti
szervezeteinek képviselői, a MIÉP és a Magyar Út Körök
sok-sok tagja. Ott voltak az egykori Széchenyi Klub-béli barátok,
az egykori MDF néhány tagja, és sokan azok közül, akik ismerték
és szerették ezt az embert. Sírt az ég, zuhogott az eső, és
az emberek lehajtott fejjel álltak a koporsó körül. A régi
barát, Schröder Gyula római katolikus plébános temette az
elhunytat. Megszólította volt hívét: „Emilkém, búcsúzni jöttünk
tőled, bár érseket és püspököt illetne a jog, hogy téged
temessen, de el kell fogadnod, hogy egy egyszerű falusi plébános
áldja meg végső nyughelyedet.” Szívből jövő, megrendült
szavakkal búcsúzott dr. Bogdán Emiltől. Szavai felmelegítették
a gyászolók szívét. Szavai lélekből fakadtak és égbe szálltak.
Schröder Gyula plébánosnál méltóbban senki nem temethette
volna a MIÉP alapító tagját és alelnökét. A martonvásári
barátok, az egykori Széchenyi Klubosok nevében Kizmus Lajos
mondott könnyes búcsúztatót. A Magyar Igazság és Élet Pártja
nevében a párt szóvivője, Győri Béla mondta el a sírbeszédet.
Dr. Iván László, a Fidesz képviselője:
A kormány, régebben a
kormánykoalíció a választásokon ágyútöltelékként használta
a szegény nyugdíjasokat. A legkisebb öregségi nyugdíj összegét,
ami 28500 forint, most sem fogják emelni. Pedig nagyon sok egyéb
dolog is függ ettől: a családtámogatási ellátásnál, a
gyermeknevelési támogatásnál ezt a nyugdíjminimumot veszik
figyelembe, és ehhez számítják a kiegészítéseket. A kormány
politikája következtében a magyar társadalom legyengült az
elmúlt években. Megszűnt a létbiztonság, más szóval ez egy
legyengült immunrendszerrel működtetett ország, ahol a
legkisebb megszorítás is súlyos következményekkel járhat.
Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke: Az
SZDSZ-t egy pillanatig sem szabad ellenzéki pártnak tekinteni.
Nagy színjáték az, ami a parlamentben történik. A liberális
párt igyekszik, egyetlen célként, a saját árát felverni,
kedvező áron eladni magát az MSZP-nek és a Fidesznek egyaránt.
Ma úgy látszik, még többet tud fizetni a szocialista párt a
liberálisoknak, és ezért megszavazták a költségvetési
sarokszámokat. A jelenlegi gondokat a neoliberális politika idézte
elő, és ennek megvannak a felelősei. Ma úgy hívják a
miniszterelnököt, hogy Gyurcsány Ferenc. Ebből a válságból
ki kell lábalni, de először azt kell megkérdezni, hogy ki idézte
ezt elő. Nem lehet elvárni, hogy kibújjon a bőréből, és egészen
más politikát folytasson. Erre Gyurcsány és az MSZP politikai
elitje képtelen.
Radó Denise, színművésznő: Egy
igazi népszínházat szerettem volna létrehozni. De talán nem
volt még itt az ideje. Én hiszek abban, hogy semmi sincs véletlenül,
s tán a Jóisten nem akarta, hogy most kerüljek a vezetői székbe.
Úgy gondoltam: családi indíttatásom segíteni fog. Tudni kell:
édesapám társulatát Kecskeméten államosították. Viccesen
hangzik, de még kárpótlási jegyet is kaptam a színházért.
Az épület a város tulajdona volt, de a benne lévő értékek
apukámé. Ezért éreztem azt, hogy a Radó-hagyományt tovább
kellene vinnem a városban.
Ifj. Haszmann Pál, a csernátoni
Haszmann Pál Múzeum vezetője: Pillanatnyilag
nehéz helyzetben vagyunk, mert a jogos örökösök visszakérték
azt a volt kúriát, melyet az alapításkor kaptunk a megye
akkori vezetőitől. A Damokos családnak tízéves pereskedés után
2006-ban szolgáltatott igazságot a brassói törvényszék,
amikor úgy döntött, hogy természetben kell visszaszolgáltatni
az egykori tulajdonosoknak a múzeumnak otthont adó kúriát. Jómagam
kitartóan küzdöttem azért, hogy a felbecsülhetetlen értékű
gyűjteményt ne kelljen elköltöztetni, ezért a fenntartó
kompromisszumos megoldásra jutott a családdal. Három évre szóló
bérleti szerződést kötöttek, amely szerint a tanács havi kétezer
euró bért fizet a tulajdonosoknak, viszont a bérleti szerződés
jövő márciusban lejár. Ezt sikerült áprilisig meghosszabbítani.
A legjobb az lenne, ha az intézményt és a hatalmas gyűjteményt
nem kellene elmozdítani. Nem tartom a legjobb megoldásnak az albérleti
formát, hiszen hosszú távra kell a múzeum sorsát rendezni. De
minket ez a nehéz helyzet sem tántorít el céljainktól.
Keresse
a nemzeti radikalizmus orgánumát az újságárusoknál!
szerk
|
