2008.12.05.
Jöjj Közénk Istenünk!
Ülök
az egykedvű őszi borongásban, 2008. november 28-án, az egyházi
év utolsó napján. Csend van bennem, várakozás. Múlik egy év!
Vagy egy egész világ? Nem tudom! Körülöttem forrong minden!
Vitázó politikusok, választásra készülnek, jót akarnak,
dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok által
felhergelt, fölösleges üveg gyöngyök után futkosó, kapkodó
emberek kiabálnak, vagy tanácstalanul néznek maguk elé értetlenül.
És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a
hitelek súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek és
az olcsó termékeket reklámozó médiák. És sorolhatnám tovább
de minek, hisz mindezt hihetetlen nagy példányszámban megteszi
a sajtó, sok sok csatornán önti a televízió, a megannyi
honlap. Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik
csendesen, méltósággal, hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem
falai felé. Megáll és hosszan néz.... Testemben hatalmas félelem
remeg... csak le ne borulj sírva előttünk Istenünk.
Mindenkinek
igaza van! Nem mehet ez így tovább! Tudom eszemmel hogy túl sok
már a hazugság, a léha
képmutatás. Magam is érzem, hogy jó lenne betörni néhány
ablakot, szétverni az álnokok között. Türelmetlenek vagyunk.
Egy értelmetlen, nagyon hosszúra nyúlt diktatúrából jövünk,
naivan, tisztán indultunk 89-ben, egymás kezét fogtuk, és a sárba
borulva több nyelven is együtt imádkoztunk, boldogan kacagtunk.
Akkor értettük egymást: most miért
nem értjük egymás nyelvét, vágyát, álmait? Forrong a világ!
Tudom, hogy mindenki jót akar, jót magának, minél több jót.
Mint a gyermekek veszekszünk ócska baba rongyokon, és észre
sem vesszük, lassan szabadul el körülöttünk a pokol.
Nem igaz, hogy ez a világ, csak sírásból és vérből
tisztulhat meg, léphet tovább! Hogy lehetünk ilyen vakok?
Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket
mint kotló a csibéit? Jó szóval bíztatsz, adtad a szeretet
parancsát, és megmosod könnyeiddel lábainkat. Mindent jóságosan
nekünk adtál, élhetnénk csendesen paradicsomi békességben. Jól
fel tarisznyáztál, mindenünk megvan. A föld csodás termékenysége,
szaporít nap mint nap kenyeret nekünk, és van annyi agyag, kő,
hogy építhetünk mindenkinek házat, tanyát, otthont ezen a földön.
És van annyi vas érc, réz, mangán, hogy egy-egy autó is jutna
a családjainknak. És jut, könyv, jó film, tiszta bor, és csók,
szerelem mindenkinek. Nem sajnálod tőlünk a boldogságot. És
juthat gyermekáldás, vagy vér a vérünkből, vagy mint Józsefnek
a te szent akaratodból. Testvérem lásd, van kit szerethetsz,
kit otthonodba fogadhatsz, kivel törődhetsz, kibe belé álmodhatod
álmodat. És ültethetsz virágot, platánt, diót, és megéred
hisz jó orvosaid vigyáznak rád, hogy fád nagyra nőjön, és
árnyékával enyhet adjon családodnak. Tudósaink, mérnökeink
mennyi kérdésre kerestek, találtak válasz az évezredek alatt,
lassan biztosan hajtsuk uralmunk alá a földet, ahogyan te kérted
Istenünk a teremtés hajnalán még a bűnbeesés előtt. Élhetnénk
békés testvéri szeretetben tudhatnánk, hogy a rész igazságoknál
fontosabb az élet. A gonosz kacag, ugyanazzal a süket dumával jön,
ígér minden kőből kenyeret, fogyassz, habzsolj, ha kell ha
nem, legyen. És ha leborulsz előtte mindent csak neked ígér,
az egész bevásárló központot, repülőt, jachtot, de minek?
És felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel, dobd le
magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében, hatalmad lesz
felettük: Uralkodj, miért vállalnád a szeretet szolgálatát?
Fogyasztás,
birtoklás, hatalom, habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod világunkat,
azt hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga vagy, rosszabb, testvéred
farkasa, szép tiszta világunk elpusztítója.
Itt állsz Uram a XXI századi Jeruzsálem falai előtt, előttünk.
Szemedben könnycsepp, és nekem nincsenek érveim és mégis arra
kérlek, hogy ne bűneinket nézd, hanem újabb adventünkben jósággal
jöjj közénk, ajándékoz meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb
eséllyel, egy szép Karácsonnyal.
Istentől
áldott adventi megtérést, szent időt kívánok szeretettel,
Csaba
testvér
(Forrás: magnificat.ro)
|