vissza a főoldalra

 2008.12.19. 

Wass Albert: A funtineli boszorkány

(Főnix Színházi Műhely)

A 2008-as esztendőben Wass Albert születésének 100, halálának 10. évfordulóját ünneplik hazánkban és szerte a nagyvilágban. Ennek az emlékévnek egyik eseménye, hogy színházi életünkben több, mint 10 éve jelenlévő Főnix Színházi Műhely október 11-én tartotta a Pestszentimrei Közösségi Házban Wass Albert A funtineli boszorkány című regényéből készült színházi átirat ősbemutatóját. Az eredeti mű 1959-ben látott napvilágot, és ez az első drámaadaptációja. Mindig rendezőt próbáló feladat olyan művet színpadra vinni, amit szerzője nem drámaformában vetett papírra, mert mindkettőnek más és más a műfaji követelménye. A funtineli boszorkány nagyjából ötszáz oldalas, háromkötetes mű, szerteágazó a cselekménye, sok a szereplője, számtalan leíró rész van benne. Mindig azok a jó színpadi átdolgozások, azokból lesznek az élvezetes, pergő előadások, amik nem arra törekednek, hogy az alapmű egészét mutassák be, mert az lehetetlen, hanem kiemelnek egy-egy részt, vagy szálat a regényből, és azt viszik fel a színpadra.

A funtineli boszorkány Wass Albert legismertebb regényei közé tartozik. Reális elemekkel átszőtt meseszerű történetének főhőse Nuca, aki mindössze 10 éves, amikor elkezdődik a cselekmény. Az ő életének alakulását, gyönyörű, fiatal nővé érését, boldog anyává válását, szerelmének árulását, gyermekének elrablását, boszorkányságát, azaz az emberek veséjébe, szívébe látását, majd üldözését, végül titokzatos eltűnését írja le Wass Albert. Közben az olvasók beleláthatnak az Erdélyben, a természettel együtt lélegző és létező emberek gondolkodásmódjába. A funtineli boszorkány tulajdonképpen ezeknek a tanulatlan, de az anyatermészet dolgainak mély összefüggéseiről mégis tökéletes tudással rendelkező román parasztoknak állít emléket. Az összes földrajzi neve és pozitív, jó szereplője román, az a néhány magyar figurája viszont igencsak sötét alak: a gyermektolvaj Éltető bárótól kezdve a sunyi vasútmérnökön át a gonosz csendőrig mind egy szálig rossz ember. Nem lenne csoda, ha Romániában ez a Wass Albert-regény kötelező olvasmány lenne, annyira idillinek ábrázolja ezt a világot.

A regény fordulatos, ágas-bogas cselekményének azokat a momentumait emeli be az előadásba a rendező, Bicskei Kiss László, aki a Magyar Kúltúra Lovagja kitüntető cím birtokosa, ami Nucának a tragikus végkifejlethez törvényszerűen vezető útját mutatja be, ugyanis a nagylánykorba éppen csak beérő Nucának azt jósolja a cigányasszony, hogy akit megszeret, vagy aki megkívánja őt, vagy akivel megosztja az ágyát, az meghal. A Tátinak nevezett szófukar öregemberrel együtt lévő szalmaszőke hajú kislány megérkezését csupán rövid ideig láthatják a nézők. Az igézően szép, a férfiakat megbabonázó fiatal lány, az igaz, tiszta, önmagát mindenfajta mesterkétség nélkül adó szerelmes majd, az anyai hivatásban, kisfia mosolyával betelni nem tudó, cseperedésében kiteljesedő, a végzet elkerülésében reménykedő asszony sorsának már több részletébe avatja be a rendező a közönséget. Nuca életének kettétörését, gyermekétől való elszakítását és boszorkánnyá válását, vagyis a múltba és a jövőbe látás tudásának folyamatát is hosszabban követheti nyomon a publikum. Nuca olyan lesz, mint az üldözött vad, az emberek felkeresik, mert útbaigazítást várnak tőle, a féltékeny falusi asszonyok legszívesebben megégetnék, a hivatalos szervek kuruzslás, az egyház papjai pedig a lelkek fölötti uralmuk féltése miatt vannak a nyomában, még börtönbe is zárják. A kegyelemdöfést az jelenti, hogy akaratlanul megátkozza orvul elcsalt gyermekét, aki a jólét hatására elkényeztetett kis szörnyeteggé válik, és a 7-8 éves fiú kizuhan a vonatból.

A Főnix Színházi Műhely előadása Nuca történetét emeli ki a regényből, veszi bele a cselekménybe. Ez a rendezői koncepció Wass Albert műve iránti tiszteletből és alázatból született, mert így feszes ritmusú, az emberek érdeklődését mindvégig fenntartó színdarab jön létre, aminek atmoszférateremtő jellegét a kevés díszlet és a korhű jelmez csak fokozza. Mindehhez hozzájárul még a színészek avatott játéka is, különösen a címszerepet alakító Facskó Marica emelkedik ki közülük. Tud egyszerre csöppnyi fruska, vonzó lány, nagyszívű asszony és minden titkot tudó boszorkány lenni. Boldizsár Tünde cigányasszonyában egyaránt ott van a keserűség és a visszavágás fájdalma. A falusi asszonyok káráló csapatát Fábián Ágnes, Szávai Katalin, Vén Friderika és Zernovácz Erzsébet jeleníti meg. A férfiak: Zsitva József, Rékai Nándor, Makay Gábor, Pásztor Zsolt, Hole Dániel, Tarr György, Mucsi Sándor jóval kevesebbet vannak a színpadon, csupán árnyalják a történetet. A funtineli boszorkányt mindig telt háza előtt játsszák, sőt a felfokozott érdeklődés miatt még plusz előadásokat is be kellett tervezni. Ez a produkció megérdemli a nézők szeretetét és kitüntető figyelmét, mert irodalmunk egyik olyan jeles művét adja át a közönségnek, aminek széles körű megismertetése elsőrendű feladat minden magyar értéket számon tartó ember számára.