vissza a főoldalra

 2008.12.19. 

A bűnös kisnyugdíjas és a vétlen miniszter

Számosan tapasztalhattuk meg személyesen is az elmúlt években, hogy a privatizált, döntő részben német cégek tulajdonába került ELMŰ milyen kegyetlen kíméletlenséggel lép fel a neki mindenben kiszolgáltatott kisfogyasztók ellen. Mivel a többnyire – bár nem kizárólagosan – cigány etnikumú áramtolvajoktól való pénzbehajtás reménytelen feladatnak tűnik, az általuk okozott veszteséget is a tisztességesen fizető fogyasztóktól igyekszik beszerezni a fővárosi lakosság ellátásában gyakorlatilag monopolhelyzetet élvező áramszolgáltató. Ezért érdemes például évekig megtartani a villanyszámla befizetését igazoló csekkeket, mert ezek hiányában könnyen előfordulhat, hogy díjhátralék címén az ELMŰ több tízezres követeléssel lép fel az egyébként tisztességesen fizető fogyasztók ellen is. Aztán az is előfordulhat, hogy a számláit havi rendszerességgel fizető ügyfelet egyszer csak két csekkel lepi meg az ELMŰ egy hónapon belül, majd nem hajlandó magyarázatot adni a dupla számlázás okára. Sőt, esetleg azzal fenyegeti meg az időben fizető kisfogyasztót, hogy leszerelteti a villanyóráját, kikapcsolja nála az áramot. Különösen azokkal a könnyen megfélemlíthető kisnyugdíjasokkal szemben tanúsít engesztelhetetlen szigorúságot az ELMŰ, akik akár az éhezést is vállalják annak érdekében, hogy időben és hiánytalanul befizessék közüzemi költségeiket. Néhány hónapja én is beszámoltam egy idős néni esetéről, akitől szabálytalan áramvételezés miatt 202 928 Ft-ot követelt az áramszolgáltató egy olyan villanyóra miatt, amit még a Kádár-rendszerben szereltek fel az akkor teljes egészében állami tulajdonú ELMŰ szakemberei. Az azóta elhunyt Paragi Sándor és felesége még 1988-ban, a villanyóra felszerelésekor észlelték, hogy a berendezésről hiányzik egy plomba, és ezért nem írták alá az átvételt igazoló jegyzőkönyvet. Akkor a szerelők megígérték nekik, hogy a hibás mérőberendezést néhány héten belül kifogástalan állapotúra cserélik, ám ez nem történt meg. Sőt, az ELMŰ villanyóra- leolvasói meg is nyugtatták az idős házaspárt, hogy őket nem terhelheti felelősség, semmi okuk a félelemre. Ennek következtében az ügy egy idő után elfelejtődött. Több mint 12 évvel később végeztek ellenőrzést özvegy Paragi Sándornénál az akkor már privatizált ELMŰ szakértői, majd ezt követően számlázta ki a zömmel német tulajdonú cég a több mint 200 ezer forintos büntetést. Miután a néni fia bevizsgálásra elvitette a valóban szabálytalan mérőberendezést, kiderült, hogy azt nem bontották meg, nem nyúltak bele, semmiféle módon nem manipulálták. Ennek ismeretében az ELMŰ nevében eljáró EM-AN KFt. 76 596 Ft-ra csökkentette a büntetést, majd egy olyan ajánlatot is tettek, hogy 30 ezer Ft készpénz azonnali kifizetése ellenében elfelejtik az ügyet. Paragi Sándorné azonban nem volt hajlandó fizetni, mivel meggyőződése szerint semmiféle szabálytalanságot nem követett el. Az is egyértelműen bizonyítható volt, hogy a szabálytalan mérőórát nem vette át, szakértői vizsgálat igazolta, hogy nem lett megbontva a berendezés és a hibás villanyóra cseréjét követően sem változott meg számottevően a kilowattórában mért fogyasztása. Ekkor vitte az ELMŰ bíróságra az ügyet. Az első fokon eljáró bíróság méltányolta is a tényeket és elutasította a felperes kárigényét, ám a dr. Tóth Tibor vezetésével másodfokon ítélkező Fővárosi Bíróság – nyakatekert jogszolgáltatói csűrés-csavarással – a kisnyugdíjas nénit hozta ki vétkesnek, és a perköltséggel, valamint a kamatokkal együtt közel félmillió forint megfizetésére kötelezte. Mivel a 60 ezer Ft körüli nyugdíjjal rendelkező néni a követelt összeget nem tudta befizetni, végrehajtási eljárást rendeltek el ellene, aminek következtében 40 ezer Ft-ra csökkent a havi jövedelme. Így közel 3 éven keresztül kell a nyomorgáshoz sem elegendő pénzösszegből tengődnie, egy olyan bűnért, amit el sem követett. Az általam hónapokkal ezelőtt már ismertetett eset azért jutott újra az eszembe, mert néhány napja hasonló kellemetlenség érte, bár egészen más végkifejtettel, Bajnai Gordont, a Gyurcsány-kormány nagy hatalmú gazdasági miniszterét. Az ELMŰ által küldött ellenőrök ugyanis felkeresték Bajnai budai otthonát és kiderítették, hogy a luxusvillában szabálytalan áramvételezés történt. Azonban néhány nappal később – amikor az eset nyilvánosságra került –, az ELMŰ álláspontja hirtelen megváltozott. Kiderült, hogy a Hajdú-Bét-ügy kapcsán libatolvajként elhíresült minisztert nem terheli semmiféle felelősség, a villájában nem történt szabálytalan áramvételezés. Az ELMŰ álláspontja szerint Bajnai esetében szabálytalan bekötés történt, amiért a felelősség a szerelőket terheli. A miniszter nemhogy nem lopta az áramot, de még őt károsították meg – állítja az ELMŰ. Tulajdonképpen el is lehetne fogadni, hogy a zömmel külföldi tulajdonban lévő áramszolgáltatónak igaza van, és a rutinos libatolvaj Bajnai – akinek több kisemmizett alföldi gazda élete szárad a lelkén – az áramlopási ügyben olyan ártatlan, mint a ma született bárány, a szerelők a tudta nélkül manipulálták meg egy vörösréz dróttal a villanyóráját. Csakhogy az egyébként is nyomorúságos körülmények között élő özvegy Paragi Sándornét azért marasztalta el és ítélte félmillió forint megfizetésére a Fővárosi Bíróság, mert nem tudta igazolni a villanyóra hibáinak bejelentését az ELMŰnek. Tehát a bíróság szerint a fogyasztót akkor is felelősség terheli, ha a hibát nem ő követte el, hanem a szerelők, ám erről nem tájékoztatta a szolgáltatót. Ugyanakkor Bajnai esetében az ELMŰ már eleve biztos abban, hogy nem történt szabálysértés, nincs szükség vizsgálódásra, bármiféle pereskedés felesleges. A külföldi tulajdonú áramszolgáltató kisemberekkel szembeni érdekeit, gátlástalan mohóságát készséggel kiszolgáló Bajnai Gordonra a gyanúnak még az árnyéka sem vetülhet, a komprádorburzsoázia hírhedt alakja büntethetetlen. Egy milliárdos politikussal szemben, aki engedelmes végrehajtója az idegen tőke parancsainak, az ELMŰ-nek nem áll érdekében felvetni azt a kárigényt, amit a legkiszolgáltatottabbakkal, a legszegényebbekkel szemben könyörtelenül érvényesít.