vissza a főoldalra

 2008.12.26. 

Távozzanak az arabok!

Tzipi Livni, izraeli külügyminiszter, egyúttal a magát centristának nevező Kadima Párt miniszterelnök- jelöltje, középiskolás diákok előtt /!/ a következő veretes mondatokat fogalmazta meg: „Izrael igenis lehet egyszerre demokratikus és zsidó jellegű, éspedig akkor, ha létrejön egy független palesztin állam is. Ebben az esetben ugyanis mondhatjuk az Izraelben élő araboknak, hogy másutt igyekezzenek nemzeti törekvéseiket megvalósítani.” Magyarán: ha Tel-Aviv hozzájárul majd valamikor egy palesztin állam létrehozásához (amit persze 1948 óta számtalan ENSZ-határozat sürget), akkor annak ára az lesz, hogy az Izraelben élő 1,4 millió palesztinnak távoznia kell! Ez igen! Izrael 1948-ban erőszakkal űzött el 800 ezer palesztint a szülőföldjéről. 160 ezren maradtak, de immár ők, illetve leszármazottaik is útban vannak. Közben persze a zsidó állam további területeket is meghódított, és a nemzetközi joggal mit sem törődve elkezdte betelepíteni az uralma alatt álló területeket. A ciszjordániai zsidó telepesek létszáma megközelíti a félmilliót, és rendületlenül folyik a palesztinok kiszorítása Kelet- Jeruzsálemből is. De persze Tzipi Livni és más izraeli politikusok nem a megszállók távozásáról értekeznek. Még több őshonos palesztint szeretnének elüldözni otthonukból. Nyilvánvalóan a humanizmus, az igazságosság és a jogállam szent elvei nevében. Az izraeli parlament egyik arab képviselője, Ahmed Tibi felháborodottan tiltakozott. Ha Tzipi Livni szavait komolyan veszem, akkor „nincs más választásunk, mint hogy vagy másodosztályú polgárok maradunk Izraelben, vagy pedig elhagyjuk a szülőföldünket” – háborgott a politikus. Még az izraeli–amerikai érdekeket a végsőkig kiszolgáló Mahmoud Abbasz palesztin elnök is tiltakozott. Szóvivője, Nabil Abu Rudeina az AFP hírügynökségnek nyilatkozva hangsúlyozta: az izraeli külügyminiszter asszony kijelentése újabb akadályt jelent a békés rendezés felé vezető úton. „Az ilyesfajta megnyilatkozások azt mutatják, hogy „Tel-Aviv valójában egyáltalán nem akar kiegyezni a palesztinokkal” – hangoztatta a szóvivő. Mondhatnánk persze, Izraelben választási kampány van, ilyenkor a politikusok mindenfélét mondanak, nem kell őket túlságosan komolyan venni. (Szép kis rendszer ez a demokrácia, ha nem kell komolyan venni, amit a közélet szereplői mondanak.) Tzipi Livni nyilván szeretné elnyerni a Kadima Párttól jobbra álló Likud híveinek rokonszenvét. Nem lesz könnyű, tekintve, hogy arabellenes, rasszista kijelentéseket egyre- másra tesznek az izraeli politikusok De érdemes egy pillantást vetni a Likud Párt listájára. Az első helyen a kormányfőjelölt, Benjamin Netanyahu áll. Őt nem kell különösebben bemutatni. A második a listán egy viszonylag mérsékelt politikus, Gideon Saar. A harmadik helyen álló Gilad Erdan viszont egy alkalommal az izraeli parlamentben az éppen beszédét mondó egyik arab képviselőnek, Azmi Bisharának odakiáltotta: „Miért nem mész vissza Szíriába?” (Az arab honatya Názáretben született, ami ugyebár sohasem tartozott Szíriához.) Az őt követő Reuven Rivlin számtalanszor illette éles szavakkal az izraeli Legfelsőbb Bíróságot, amiért a taláros testület elítélte a palesztin foglyok bántalmazását a zsidó állam börtöneiben. Az ötödik a listán Zeev Benny Begin, aki a korábbi kormányfő, Menachem Begin fia. Ő a 90-es években kilépett a Likudból, mégpedig azért, mert nem értett egyet az akkor miniszterelnöki tisztséget betöltő Netanyahu egyik döntésével, melynek alapján kivonták az izraeli katonaságot Hebronból. (Hamarosan azonban vissza is tért oda a hadsereg, amiképp az ifjabb Begin is visszament a Likudba.) Zeev Benny Begin közeli kapcsolatban áll olyan rasszista szervezetekkel, amelyek az Izraelben, illetve a megszállt területeken élő palesztinok elűzését nyíltan is hirdetik. Moshe Yaalon, a Likud-lista nyolcadik helyén álló politikus – aki korábban az izraeli hadsereg vezérkari főnökeként is ténykedett – számtalan hajmeresztő megnyilvánulása közül, íme, az egyik: „A palesztin fenyegetés olyasmi, mint valami daganatos betegség. Vannak, akik a végtagok levágásával gyógyítják a rákot, én azonban a kemoterápiát javasolnám.” No comment. Az előkelő 9. helyen szerepel még a parlamentbe bejuttatni kívánt Likud-jelöltek sorában Yuval Steinitz, aki több alkalommal is kifejtette: a zsidó állam jól teszi, ha nem engedi meg a Gázai övezetben élő palesztin diákok számára, hogy külföldre utazzanak egyetemi tanulmányok folytatása céljából. „Gáza blokád alatt áll, ami helyes, mert az övezet lakóinak kellene megdönteni a kormányt, vagy politikájának megváltoztatására bírni.” (A blokád következtében sok száz palesztin vesztette életét, köztük nagyon sok nő és gyermek, akik egészen biztosan nem lőttek ki rakétákat Izraelre.) A Likud-lista 11. helyén szerepel Yisrael Katz, aki ellen csalás bűntettének elkövetése miatt hatósági eljárás folyik. Rögtön utána Yuli Edelstein áll, aki a szélsőjobboldali Nemzeti Vallásos Párt soraiban kezdte politikai karrierjét. Az őt követő Limor Livnat, korábbi külügyminiszter rendszeresen részt vesz az egykori Irgun és Stern Gang cionista terrorcsoportok még élő tagjainak nosztalgiázó rendezvényein. (Bezzeg amikor Jörg Haider egykori SSkatonák gyűlésén jelent meg, a bőrt is lenyúzták róla.) De a legkínosabb figura ebben a díszes kompániában alighanem Moshe Feiglin, akiről tudni kell, hogy Adolf Hitler egyik csodálója. Eredetileg a lista 20. helyén szerepelt, de a napokban visszasorolták a 36. helyre. De még így is valószínűleg bekerül a knesszetbe, hiszen pillanatnyilag a Likudnak áll a zászló. Tavaly indult a párton belül Netanyahuval szemben a miniszterelnök- jelölti poszt megszerzéséért, és a kongresszuson a szavazatok egynegyedét kapta. 1995-ben a Haaretz izraeli lapnak nyilatkozva azt mondta, hogy Adolf Hitler „egy páratlan hadvezéri képességekkel megáldott katonai géniusz” volt. Merne bármely európai vagy amerikai politikus hasonlókat nyilatkozgatni, menten véget érne a karrierje! Ezenkívül Moshe Feiglin úgy véli, palesztin nép nem is létezik, csak „izraeli arabok” vannak, akiknek át kell települniük valamelyik arab országba. Vagyis hasonlóan gondolkodik, mint a külügyminiszter asszony. Feiglin egyébként az izraeli megszállás alatt álló Ciszjordániának egyik zsidó településén lakik. Ami a jelek szerint megint csak nem gond, bár ezeknek a telepeknek a léte a nemzetközi jogszabályokba ütközik. Számos ENSZ-határozat rendelte már el felszámolásukat, de semmi sem történt. És nem is fog történni semmi mindaddig, amíg a palesztin–izraeli konfliktus egyik szereplőjének lényegében minden megengedett.

Zábori László