vissza a főoldalra

 2008.12.26. 

Szent Erzsébet példája a színpadon

Kolti Helga színművésznő 2007 óta tartja repertoárján az Árpád-házi Szent Erzsébetről szóló, Az élet kenyere c. előadását. A mű történetéről, létrejöttéről, egy egyszemélyes darab örömeiről, nehézségeiről kérdezzük a művésznőt.

– A Teremtő akaratából sok Árpád-házi szentet, boldogot ismerünk. Miért esett a választása II. András és a magyarok által közutálatnak örvendett Gertrúd gyermekére?

 – A legfontosabb oka: Erzsébet a legismertebb és világszerte legnépszerűbb Árpád-házi királylány, akit szentté avattak. Az utóbbi évszázadban hazánkban tisztelete meglehetősen háttérbe szorult. Sokan személyét sem ismerik. Tehát ez az előadás segíthet Szent Erzsébet alakjának, történetének megismerésében. Elsősorban a fiatalokhoz, a felnövekvő generációhoz szeretném közel hozni Erzsébetet, és az ő életén át a méltó és szép életvezetés, gondolkodás lehetőségét.

 – „Az élet kenyere” eredetileg a néhai Illyés Kinga erdélyi színművésznő által összeállított és játszott előadás volt. Hogyan jutott hozzá?

 – Ha hinnék a véletlenben, azt mondanám: a véletlenek sorozatának köszönhetően. Mivel a Gondviselésben hiszek, azt gondolom, hogy az Úr lépésről-lépésre vezetett Illyés Kingához és ehhez a műhöz. A darabot dramaturgilag jelentősen átdolgoztam, és további források szövegét építettem be a műbe. A címe változatlan maradt, ami részemről főhajtás Illyés Kinga és művészete előtt.

 – Kellett-e jogdíjat fizetni?

 – Az előadások többnyire jótékonysági jellegűek, s a bevételek a bekerülési és az előadások során felmerülő egyéb költségeket is alig fedezik, ezért mind a jogutódok, mind pedig a zeneszerző és dalszövegíró – Hencz József és Killár Katalin – lemondott a jogokról.

 – Mikor volt az ősbemutató, s milyen volt a fogadtatása?

 – Egy fantasztikus helyszínen, s egy nagyon fontos időpontban történt mindez: 2007. augusztus 18-án, Nagyboldogasszony ünnepének időszakában, Veszprémben a Szent Margitkápolna romjaiban. A játékteret a kápolna szentélyében rendeztük be. A körülbelül 400 főből álló közönség nagy ámulattal, meghatottsággal és köszönettel adózott egyrészről Szent Erzsébet alakja, másrészről az előadás előtt.

 – A darab meghatározása: vígságos szomorújáték. Ez mit is jelent? Nem paradoxon?

 – Nem, egy archaikus kifejezésről van szó. Ha jobban megvizsgáljuk a témát, a meghatározás teljesen életszerű, hiszen az emberek élete is hol víg, hol szomorú, s éppen ettől teljes. Így azt gondolom, hogy ez egy teljes élményt adó mű. Vannak benne kedves, szép és az örömtől megható pillanatok, de nehézségekről szóló helyzetek is. Tizenhárom dal hangzik el!, s számos alak jelenik meg a másfél órás előadásban, s ezek kedves, humoros helyzeteket is előidéznek. Ez mind abba az irányba segítette a megformálást is, hogy ne a korunktól, s a ma emberétől elvonatkoztatott idolt ábrázoljunk a színpadon, hanem egy emberszerű lényt, aki sok, számunkra is ismerős nehézséggel küszködött, s mégis meg tudta váltani önmaga életét. Volt ereje s bátorsága ahhoz, hogy a legnehezebb ellenállást válassza.

 – Az elmondottakból arra következtetek, hogy van a darabnak aktualitása.

 – Természetesen van, s ez a legfontosabb eleme az előadásnak! A jelen kor minden útkeresőjének ez hatalmas segítség és mankó lehet. Szent Erzsébet olyan helyzetek sorával találkozott életében, amelyekkel a ma embere is küzd. Ilyen a meg nem értettség, a kitaszítottság, az egyedüllét, a pénztelenség, az elidegenedés, s a kegyetlenség. Ha Szent Erzsébetnek volt elég hite, ereje és bátorsága ahhoz, hogy minden nehézség ellenére mégis megtalálja a boldogságot, akkor ez kellő reményt kell csepegtessen belénk is. El kell indulnunk az úton, amely önmagunk felfedezésén keresztül vezet el abba bizonyos boldogságba, amelyre mindannyian vágyunk.

 – Mennyire hatott magánéletére, művészetére ez az előadás?

 – Teljes mértékben áthangolta életemet. Ez a változás azóta is tart. Elindultam azon az úton, amit az imént említettem, s hálás vagyok a Teremtőnek, hogy megtettem az első lépéseket. Ma már nem tudnék, s nem is akarnék másként élni.

 – Nemrég láttam a Játékszínben egy kétszemélyes darabot, Mrozek Szerződését. Felvetődött bennem: nagy munka lehet a nézők figyelmét két színésznek három felvonáson keresztül magára vonni. Sőt a bakikra is jobban felfigyel a közönség. Ráadásul nem alkalmaznak az előadásban musicales fényeffekteket, szárazjeget, ködgépet. Mindezekért is nem érezte szakmai kihívásnak ezt a darabot?

 – Nagy feladat és teher másfél órán keresztül egymagamnak lekötni a közönség figyelmét. A szövegmennyiség sem kevés, sőt énekelek is. A tizenhárom dalt magam kísérem ütőhangszereken. További nehézség, hogy különböző alakok megformáláshoz más és más hangot és stílust kell megtalálni. Ugyanakkor ez jutalomjáték is, mert egy művésznek hatalmas lehetőséget jelent, ha színészi eszköztárát felvonultathatja egy előadáson belül. Ez sikerült. Nem volt még olyan előadás, ahol pisszegtek, mocorogtak, ásítoztak volna a nézők. Műveltségtől, életkortól, társadalmi hovatartozástól függetlenül mindenkit magával ragad Szent Erzsébet.

 – A nem hívőket is megszólítja Az élet kenyere?

 – Igen. Nem kell feltétlenül prekoncepcióval beülni a nézőtérre. Egy ember életútját láthatjuk, s felfedezhetjük a saját sorsunkkal való párhuzamokat.

 – Ha sétálok az utcán, nem találkozom a darab plakátjaival.

 – Nincsenek plakátok, mert nincs rá pénz. De talán így hiteles és Szent Erzsébethez illő. Továbbra is bízom a Gondviselésben és abban, hogy a pesti nézők is továbbadják ennek az előadásnak a hírét, s az újságcikkek, interjúk – mint ez is – eljutnak azokhoz, akiknek jól jön Az élet kenyere.

 – Játszotta ezt a darabot a határokon túl, külföldön is?

 – Szerbiában voltunk egy olyan turnén, melyet a ferences rend szervezett meg számunkra. Ezt követően Kanadába utaztunk vele két hétre. Meghívásunk van tavaszra Svédországba és a Felvidékre. Egy erdélyi turné is körvonalazódik.

 – Gondolom, ettől a missziótól nem lesz milliomos, vagy celeb… Megéri így?

 – Pont az a legfontosabb mondanivalója az előadásnak, hogy nem a pénz körül forog a világ, s a legnagyobb hatalom a földön a szereteté, s hogy fedezzük fel az adás örömét. Remélem erre minél többen rá fognak jönni, s ha megtörténik majd a csoda, akkor az a sok pénz, amely most a hatalmat birtokolja, értéktelenné válik. Ebben a világban hiszek, s ehhez akarom adni az erőmet.