|
 2008.02.01.
Mi,
és az a bizonyos józan ész
Az MSZP egész oldalas, plakátszerű hirdetést tett közzé
a Népszabadságban, melyben emelkedett, ünnepi hangon oktatja ki
a kellően korlátozott fantáziájú, vagy funkcionális analfabéta
olvasót, hogy a gyurcsányi reformprogram agresszív rombolása
valójában a nemzeti jövő építésével azonos, hogy az országot
működésképtelenné tevő pénzügyi megvonások valójában a
lehetőségek kiterjesztései, hogy a szerzett jogok semmibe vétele
valójában teremtő modernizálás, hogy a kirablásom valójában
a gyarapodásom mutatója. Következésképpen: a Fidesz tavaszra
tervezett népszavazásán kétely (és gondolkodás) nélkül álljon
ki a hirdetés olvasója Veres János pénzügyi, Horváth Ágnes
– (akit az utca istenadta népe szeretetének jeleként Mengelicének
becéz) – kórházi, és Hiller István oktatási reformámokfutása
mellett. Szóra érdemes nem volna az egész, ha nem akad meg a
szemem a fellengzős aláíráson: MSZP – A józan ész nevében.
Az MSZP és a józan ész együtt, mint egylényegűség
emlegetve! Vajon tényleg nincsen határa a baloldal cinizmusának?
A magyar kommunista és szocialista pártok jó évszázada semmiféle
kapcsolatban nincsenek a józan ésszel, de ezen apró deficitjük
többé-kevésbé a párton belül tudott maradni, egészen a
rendszerváltásig. De miután a józan gondolkodásra par
excellence alkalmatlan kommunistáknak derék koalíciós partnerük,
a fineszes SZDSZ súg, a józan ész univerzális hiánya kilépett
a pártélet intimitásából, nemzeti sajátsággá nőve ki magát.
Hogy ez mennyire valós tény, ugyanaz a Népszabadság dokumentálja,
amely hírbe hozta a józan észt az MSZP-vel.
Isten látja bűnös lelkemet, de én a Magyar Gárda létrehozásával
sohasem szimpatizáltam: a Jobbik aktuális pótcselekvéseként könyveltem
el, cirkuszolási alkalomként, mellyel nyomatékosítható –
egyrészt a Jobbik vezetősége, másrészt a közvélemény előtt
-, hogy a Jobbik igenis létezik, mind amellett, hogy virtuális
mikroalakzat. A Magyar Gárdával szembeni fenntartásaim mit sem
változtak, de mert az a hisztérikus, eltúlzott, hazug – a józan
ésszel semmiféle kapcsolatot nem mutató - hang, amellyel a
balliberális szorítás alatt lévő tömegtájékoztatás ezen
ártalmatlan, bár látványos gárda vonulásait kíséri, felháborított,
kötelességemnek érzem kiállni mellettük. Szeretném
megjegyezni, ezt ők maguk sohasem tudták volna elérni: hogy velük
egy nótát fújok, kizárólag a kormányerők a Magyar Gárdát
átlátszóan hazug módon lejáratni próbáló erőfeszítéseinek
köszönhető.
Ami a Vas utcában történt roppant tragikus, és roppant
egyszerű. Egy 18 éves középiskolás fiút úgy megvert azonos
korú, cigány osztálytársa – aki mellesleg ökölvívást is
tanult -, hogy a bántalmazott belehalt. Mindez az erősen elcigányosodott
VIII. kerületben történt, egy olyan korban, amikor ritka az a
nap, amely nem ad hírt újabbnál újabb cigány bűnözésről.
A Magyar Gárda úgy döntött, hogy a tragédia helyszínén, a
Vas utcai iskola előtt, fáklyás menet keretében gyertyát gyújt
a 18 éves áldozat emlékére, s egyben figyelmeztetés gyanánt,
hogy a magyar társadalom számára egyre kardinálisabb probléma
a törvénytiszteletet nem ismerő, agresszív romabűnözés.
Ennyi, amit elmondhatok. És most nézzük a sajtó reagálását.
A Népszabadság nem spórol a hellyel, több napon át, több
írásban is visszatér a Magyar Gárda Vas utcai felvonulására,
ugyanis „a szélsőjobboldali gyűlöletkeltést” meg kell
akadályozni ugyebár. Nemes egyszerűséggel gyűlöletkeltésnek
nevezik a kegyeleti gesztust – (netán azért, mert a gyilkos és
a gyilkolás ellen esetleg ellenérzést kelt?) -, melynek során
gyertyát gyújtanak egy az utcán agyonvert magyar fiatalember
emlékére. Na már most, ha a Népszabadság cikkírói kölcsönkértek
volna az MSZP-től egy késhegynyi kis józan észt – onnan kell
kérni, ahol bővibe -, valószínűleg ezt a cikket nem írják
meg, vagy nem így. De láthatólag Népszabiéknál is hiánycikk
a józan ész, sajnos. Ugyancsak kedvenc napilapomból tudom, hogy
az MSZP és az SZDSZ kerületi notabilitásai is felröffentek a
gyertyás emlékezés hírére, mert ők bizony nem tűrik, hogy
„roma szomszédainkat rossz emlékű díszletek felhasználásával
megfélemlítsék.” Érdekes módon egy szó nem esik a 18 éves,
agyonvert fiúról. Ő nem lett megfélemlítve egy örökkévalóságra,
visszavonhatatlanul?
Mégis, legjobban a katolikus egyház viselkedése döbbentett
meg Magyar Gárda ügyben, mert bizony az MSZP féltett vagyona, a
józan ész, mintha ebből a reagálásból is hibádzana. Tudom
persze, Erdő Pétert levéllel bombázták a magyarországi cigányság
legillusztrisabb pozíciókat betöltő vezetői, akik megtudták,
hogy egy keszthelyi káplán tervezi felszentelni a gárda zászlaját.
Hogy végül is mi történt az egyházon belül, ki beszélt
kivel, ki hívott fel kit, nem tudhatom, de gyanítom, hogy Horváth
Aladár, Kolompár Orbán és Teleki László urak többet kaptak,
mint amennyire számítottak: nem csupán a zászlószentelés
marad el, amit önmagában meg tudnék érteni, de Márfi Gyula
veszprémi érsek – ő tudja milyen motivációk hatására –
szélsőségesnek minősítette a Magyar Gárdát – (ez a jelző
ér ma annyit, mint ötszáz éve ért az eretnek) -, mert nem
akarta vállalni annak még a „gyanúját sem”, hogy egyházának
köze lehet egy efféle gyertyát gyújtogató, meggyilkoltra emlékező,
gyilkosra rámutató extremitáshoz. Ó, ó, ó. Tisztelt érsek
atya, nem lett kissé elhamarkodott – vagy ahogy a francia
mondaná: hurluberlu - ez az állásfoglalás?
És mielőtt visszaadnánk az MSZP-nek a kölcsönkért józan
észt, használjuk fel még egy utolsó pillanatra, nézzünk végig
magunkon, az országon, az életünkön, az úton, amelyen megyünk,
és a szakadékon, amely felé megyünk, tekintsünk át mindent,
ami ma jellemzi ezt a hazát, és kérdezzük meg magunktól: hová
jutottunk alig 19 évvel a nagy politikai átbútorozás után?
Szőcs Zoltán
|
